Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-08 / 19. szám

tanitó végleges elmozdíttatását kellett a törvényszéknek igen-igen sok okból, kimondani. Részletezni nem kívánjuk e botrányos ügyet, nem tartván ildomos dolognak a hazi szennyest a szomszéd ház előtt mosni; de különben is az egyházkerületi törvényszék, mint felebbezési fórum ítélete fog abban véglegesen dönteni. Másfél napi tevékeny munkásság után a közgyűlés, miután még több apróbb ügyet elintézett s az egyházkerületi képviselőket megválasztá, szétoszlott a szélrózsa minden irányába, hogy jelen volt tagjai a tanácskozás zöld asztaláról az élet és tettek mezejére vigyék eszméiket. Kálmán Gyula, e. m. aljegyző. Válasz a nekrologi helyreigazításokra. A Prot. Egyh. és Iskola Lap ez évi 6-ik számában Kármán Pal főesperes, a ii-ik számban pedig Boldizsár Imre sepsei lelkész úr némi helyreigazítást lát jónak az általam a Prot. Lap ez évi i-ső számában közölt „Necrologra" a nyilvánosság elé bocsátani. Miután különösen az utóbbiból lőtt éles nyilak én ellenem vannak irányozva, szükségesnek látom a tollat én is felvenni, hogy a nyilak élét kissé megtompitsam. Ezt saját érdekem kivanja, mert egyáltalában nincs kedvem az a.-baranyai n. t. egyház megye bűnbakjává lenni. Megvallom, vártam is némi megjegyzést, mert tudom, hogy nagy szükség van védekezésre ott, hol sok dolog oly fonákul megy. S a mily jól esett látnom e két cikkből azt, hogy a ki életében csak mostoha gyermeke volt az egyházmegyének, aziránt oly gyengéd jó akarattal viseltetik most — halála után ; ép annyira megdöbbentőleg, sőt botránkoztatólag hatott ream a II-ik számban közlött cikkben az igazságnak oly kíméletlen arcul csapása. Az első pontra, a haláleset bejelentésére vonatkozó válaszát a főesperes úrnak hajlandó vagyok tudomásul venni, miután tudomásomra esett, hogy az e. m. gyűlés csakugyan előzőleg volt. A másodikra nézve fenntartom állításomat mindaddig, míg azt vissza nem vonja az, ki szíves volt ezeket velem közölni. Mert én ezt nem okmányok után tudtam meg, hanem egy oly férfiú elbeszélése után, kinek szava előttem az irott okmánynyal egyenlő értékű, miután, mint mondá, személyesen volt jelen a gyűléseken ; allitásomat tehát csak argumentum ad hominemmel támogathatom. Ezt pedig nekem egykori tiszteletre méltó principálisom, a sepsei lelkész úr volt szíves elbeszélni ugy, a mint leirám ; s nagy köszönettel tartozom neki, hogy most még inkább emlékembe hozta. Tehát az egyházkerületi gyűlés nem a kopácsiak lelkészül kérő levelét, hanem azon iratot forcirozta, melyben a ko pacsiak az egyházmegyére bizzák a választást. Ezt a nyilatkozatot a sepsei lelkész úr mint akkori alesperes, — ki felmenendő volt az egyházkerületi gyűlésre, — saját szavai szerint, maga is kérte az akkori fóesperestől, és ez az irat — ha jobban tetszik — tévedt el az esperes úr irományai között. Mert ha az egyházkerület birtokában van emez iratnak, bizonyára helyben hagyja az egyházmegye intézkedését annyival is inkább, mert mint a sepsei lelkész úr is irja: ,az illetőt a gyülekezetnek egy része ugy is óhajtotta (sic 1 tehát még is csak kérték), ellene legkisebb törvényes akadaly fenn nem forog, de sőt mellette 18 évi pontos, lelkiismeretes hivataloskodás szól.' De igy, mivel e nyilatkozat előmutatható nem volt, s a ki ismeri a kopácsi viszo nyokat, ismeri különösen azon két embert, kik az egyházkerületi gyűlésre mint ellenzék felmentek, a ki tudja, mily hatalmat gyakoroltak ezek az egyhazra és községre, — a ki, mondom, ismeri e két hatalmas embert: nem fog csodálkozni, ha szavuk többet nyomott az egyh. ker. gyűlés előtt, mint az a.-baranyai egyh. m. intézkedése. Hogy mind ez nem igy lett jegyző-könyvbe iktatva, azon nem lehet megütközni: est modus in rebus. En tudom, a sepsei lelkész úr, ha akar, mindezekre jól emlékszik s igy, ha az én szavam ,nem való*, sőt »becstelenitő rágalmazás*, akkor én az elbeszélő után mondtam valótlant, s becstelenitő rágalmazó nem én vagyok, hanem csak bona fide bűntársa lettem annak, a ki valótlant mondott. Nagyon csodálkozom tehát, hogy a 9-ik parancs megtartására figyelmeztet valakit az, a ki első sorban maga vét ellene. Én még eddig nem voltam pessimjsta, minden embert jónak, egyenes lelkűnek szerettem tartani s nem hittem azt, hogy még egy volt alesperes szavában is szabad kételkedni, hogy az is képes valótlant beszélni; most már a történtek után még azt is kénytelenittetem elhinni, hogy személyes tekintetekből, vagy az egyh. m. érdekében a sepsei lelkész úr ezen előttem tett elbeszélését is hajlandó lesz elfelejteni, hiszen ugy is oly régen volt az egész dolog, már 22 éve. De én nem felejtem el, s az igazságot egy egyházmegye előtt kimondani sem vagyok gyáva, habár lelkiismeretemen kivül más tanúbizonyságot nem is nevezhetek meg. Ha a sepsei lelkész ur visszavonja elbeszélését, azt valótlannak nyilvánítja, akkor — megszűnvén állításom alapja — a kopácsi ügyre vonatkozó leírásomat én is hajlandó leszek visszavonni, de azt soha, hogy azt nekem a sepsei lelkész úr úgy, a mint leírtam, beszélte el. A harmadik pontra, a conventiocsorbitásra vonatkozólag már adatokkal szolgálhatok; előttem az a. baranyai egyh. m. jegyzőkönyvei: állításomat idézetekkel erősítem a mint következik. Az 1874-ik évi gyűlés elé benyújtott keői lelkészi dijjlevél szerint, a ki a mely évben 16-ik évbe lép, köteles lukmát fizetni, (1874. j. k. 19. 1.) s ez igy is volt több mint félszázdon át. A keői hivek ez ellen az 1875-iki e. m. gyűlés elé folyamodtak, mivel — mint minden lukma — súrlódásra adott alkalmat. „ ítéltetett : A kik a mely évben életkoruk ló ik esztendejét nov.