Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-08 / 19. szám

de azt már századik ember sem tudja eldönteni, hogy melyek hát azok a kiemelendő főbb vonalak, melyekből a gyermek fantáziája képet alkothat magának arról a különös, bonyolult szervezetről, amit ugy neveznek, hogy alkotmány. Hogy ezeket a főbb vonalakat megállapíthassuk, mindenek előtt tisztába kell jönnünk azzal, hogy kiknek és mi célból tanítjuk az alkotmánytani? Az alkotmánytani leendő polgároknak tanítjuk, a kiknek egyrésze, még pedig legnagyobb része egész életére megelégszik azon ismeretekkel, amiket a népiskolában szerez meg magának; egy másik, már jóval kisebb része lépi at csupán a középiskolák küszöbét, hogy azokban ismereteit kiszélesítse, s a legkisebb rész adja magát tudományos pályára. Jelenleg fenálló közoktatási rendszerünk szerint azok, akik gymnasiumot vagy reáliskolát végeznek — hacsak a középiskolai tanfolyam absolválása után jogi pályára nem lépnek, vagy ha magánszorgalom utján nem bővitik ki jogi ismereteiket — az alkotmánytanból csak annyit fognak tudni, amennyit az elemi népiskolában tanultak ; ugyanez áll a tanulók azon legnagyobb részére is, akik az elemi iskolakat bevégezvén, az eke szarvat fogjak kezükbe vagy pedig műhelyekben és boltokban húzódnak meg. Mar most a cél, amit az alkotmánytan tanításával el kell érnünk, az, hogy a népiskolai növendék különösen azon alkotmányos intézményeket, melyeknek fentartasában mint leendő polgár ő maga is majdan direkte közre fog működni s azon jogi intézményeket, melyek a közéletben leggyakrabban előfordulnak, — annyira megismerje, hogy ha iskolait tovább nem folytatja is, a népiskolában szerzett alkotmánytani ismeretei alapján polgári jogait öntudatosan gyakorolhassa s az egyszerűbb jogügyletekben képes legyen a saját Iában is megállni. Természetesen ugyanakkor, amikor ezen célra törekszünk: a gyermek jogérzületét is igyekszünk minél inkább fölkelteni s amennyiben tanításunk egyik célját elértük, a másik, t. i ez utóbbi, eo ipso megvalósul ; mert egyik a másiknak föltétele. Mennyit és mit adjunk tehát az alkotmánytanból a népiskolai növendéknek ? Mivel a tananyag megállapításánál a növendékek jövendő élethivatása és a tanitas most jelzett céljai az irányadók : ennélfogva főképen azon alkotmányos intézményekre kell súlyt fektetnünk, amelyek által a leendő polgárok a közhatalom gyakorlásaban majdan részt vesznek. Az alkotmányosság egyik fő alapelve tudvalevőleg az, hogy a nép és az államfő az államhatalom gyakorlásában egymással megosztoznak. Ezen elvből folyólag a törvényhozó hatalomnak a nép főképen a képviselőválasztási jog gyakorlása által válik részesévé; a kormányzó hatalom gyakorlásába minden egyes polgár a helyi önkormányzati orgánumok, különösen a községek utján foly be közvetlenül; végre a birói hatalmat a polgárok az úgynevezett népbiróságokban: az esküdtszékekben és békebiróságokban gyakorolják. E szerint az alkotmánytanban legtüzetesebben a választási rendszer, a községi élet és a népbiróságok tárgyalandók. Ami pedig az egyes jogintézményeket illeti, ezek közül főképen azokat kell kiemelni, amelyekben a leendő polgár önmagára lesz utalva s amelyekben — ha t. i. ért hozzájuk — bizonyos tekintetben Önállóan, ügyvéd nélkül is eljárhat. Például ilyenek a végrendelet, a gyámság és gondnokság, telekkönyvi ügyek, váltó stb. stb. Krüzselyi Bálint alkotmánytanának egyik legfőbb előnye, amely által messze felülmúlja az eddig megjelent hasonló tankönyveket, épen abban áll, hogy a most jelzett elvek szerint készült. A kis munkának majdnem egynegyed részét képezi a községről és a járásról szóló szakasz. Mig egyéb intézményekkel szerző egyegy §-ban végez: a községi életet például a községi törvény alapjan részletesen ismerteti, külön-külön fejezetekben tárgyalván először általában a községek külső szervezetét, azután a képvise'ő-testület jogait, a községi elöljáróság teendőit stb. stb. Altalaban Krüzselyi az anyag kiválasztásában igen ügyesen s amit különösen ki kell emelnünk, teljes önállósággal járt el. Meglátszik, hogy jogász, aki a dióhéjba szorítandó óriás anyag minden részletét kellő alapossággal ismeri. A tananyagnak emez alapos ismerete az, ami egy tankönyv írásához nélkülözhetlenül megkívántatik s ha még ebez, — mint Krüzselyinél, aki közmegelégedésre, szép sikerrel már évek óta foglalkozik a tanítás mesterségével,— paedagogiai tapintat is járul : akkor bizhatunk benne, hogy az iró el fogja találni, miből mennyit adjon ? Ballagi Géza. BELFOLD. A tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése. Révész Bálint püspök ur a kerületi közgyűlést rövid fohászszal megnyitván : egyfelől szomorú kötelességet teljesített, midőn bejelenté néhai Dr. Révész Imrének hirtelen bekövetkezett halálát; másfelől örvendetes hirnek volt hírmondója, midőn előadta, hogy a király a ref. alkotmányozó zsinat megtartását megengedte. A gyűlés további folyamában jelenté a püspök ur, hogy ab.e. dr. Révész Imre elhunyta folytán üresedésbe jött levéltárnoki hivatalt ideiglenesen Tóth Sámuel főjegyzőre bizta ; mely intézkedés helyesléssel tudomásul vétetett. Ezután egy küldöttség választatott, melynek feladata, hogy a levéltárt megvizsgálván, annak jelen állapotáról kimerítő jelentést terjesszen elő. Ezután püspök ur azon szép indítványt terjeszti a gyűlés elé, hogy dr. Révész Imre emlékének megörökítésére Révész Imre társaság cím alatt társulat alakittas-