Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-05-01 / 18. szám

latára juthat. Ezek az eszmék, voltak azon kövek, melyeket mi hordtunk az egyház épületéhez. Bizony nem mi rajtunk mult, hogy ama köveket még ma sem használták föl. Negyedszázados 'munkásságunkra visszagondolva, lehetetlen;

hogy eszünkbe ne jussanak hű munkatársaink, kik jó- es balszerencse közt e'gyforma buzgalommal segítettek bennünket a küzdelemben. Az ő kitartó buzgalmuk adott nekünk erőt, az ő bátorításuk ado.tt nekünk bátorságot s az ő részvétök adott nekünk vigasztalást, hogy el ne csüggedjünk. Most, midőn lapunk pályafutásának negyedszázados évfordulójához közeledünk, napról-napra élénkebben hat át bennünket a hála érzete a jóságos Mindenható iránt, hogy a szent ügy szolgálatában oly hosszú ideig megtartott bennünket, s hogy olyan munkatársakkal ajándékozott meg minket, akik nem engedték, hogy elcsüggedve lemondjunk a magunkra vállalt nehéz feladatok megoldhatásának reményéről. Ugyanakkor azonban, mikor mindezekért hálával telik el szívünk a gondviselés iránt, hálánkkal örömünk vegyül össze a felett, hogy azon negyedszázad alatt, míg mi az egyház szolgálatában álltunk, egyházunk, ha nem is fejlődött és gyarapodott olyan mértékben, mint óhajtottuk volna, a válságokat legalább szerencsésen túlélte. S 'e felett való örömünkben ünnepét ülni készülünk, w- \' - " "v

7

Igenis, mi jubilálni fogunk. Be ez a jubilaeum nem lesz olyan, va'gy legalább mi nem :

óhaj tjük, hogy olyan jegyen, mint amilyent mai náp9ág az emberi üres 'hiúság szokott rendezni; !

' ' A mi szerkesztőnk, több mint negyven éve napszámosa & nemzeti irodalomnak; mint tanár szintén negyven éven át működött; de azért soha eszébe se jutott, hogy akár mint irót, akár mint tanárt nagy - hűTióvál megjubilálják.'A hozzá közelebb állók ismerhetik őt, hogy ő semmi különös érdemet ném lát abban, hogy tehetségéhez képest nyelvévél és tollával szolgálta á hazát'; ; ez neki kötelessége volt s amennyiben kötelességét híven teljesítette, ezért csupán saját lelkiismeretétől és öntudatától vár elismerést. A jubilaeum is tehát, melyet az imént szóba hoztunk, nem akar üres tüntetés, szerkesztőnk személyének a jubilaeuma lenni; hanem igenis — ha tervünk sikerül — a Prot. Egyh. és Isk. Lap huszonöt éves fenállását fogjuk örömünneppel megülni, azon lapét t. i., mely a hazai protestáns egyháznak sok ideig egyedül, majd később többed magával képviselője volt. Ahoz pedig, hogy ez a jubilaeum sikerüljön, se lármás tüntetés, se egyes személyeknek —legyen bár az a mi szerkesztőnk személye — kitüntetése nem szükséges; sőt a zaj és a lárma csak az ünnepély méltóságát, összhangját sértené. A mi jubilaeumunk nagyon egyszerű lesz. Mindössze is abból fog állni, hogy a protestáns egyháztörténeti irodalomnak egy szerény áldozatot fogunk bemutatni. Tervünk nevezetesen az, hogy volt és jelenlegi munkatársainknak, különösen a protestáns egyház és iskolaügy terén való szereplésüket egy-egy életrajz " keretében összeállítjuk s egy önálló kötetben közzétesszük. Elmondhatjuk, hogy a legutóbbi huszonöt év történetében szereplők közt alig van olyan protestáns világi vagy egyházi férfiú, aki lapunkat nem anyagilag — mert, hál' istennek, anyagi tekintetben függetlenségünket minden körülmények között teljes mértékben megőriztük, — hanem szellemileg ne támogatta volna. E szefint akkor, amikor ezen férfiaknak az egyház és irodalom terén kifejtett működését, életök történetét a tervezett kötetben közzétesszük: ezén kötet tulajdonkép adalék lesz a magyar protestáns egyház legújabb történetéhez, annyival is inkább, mivel ugyanezen kötetben szándékozunk megírni lapunknak történetét is.*) Hogy azonban ez a tervünk sikerüljön: is* | • ' l • •! . • • . *): Megjegyezzük, hogy azon esetre, ha ezen kötet közrebocsájtása sikerülni fog, az abból befolyó tiszta jövedelmet a domesztikára vagy más ehez hasonló jótékony célra fogjuk fordítani.