Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-10 / 15. szám

RÉGISÉGEK. Őszinte válasz azon ismételve fölvetett kérdésre: b. e. Tóth Ferenc Urnák kézirataiból, ki adhatta a m. n. múzeumnak a prot. eklésidk archívumát, s a samarjai superintendentia történetét illető irományokat, pénzért-e vayy ajándékkép'! Nevezett tudós könyvtarat, s kéziratgyüjteményét alólirt örököltem, és pedig minden utasítás, meghagyas, vagy kikötés nékiil. A birtoklási joggal együtt, örökölvén a rendelkezési jogot is, ugy hiszem jogosan gyakoroltam azt eddig, valamint gyakorlandom ezután is. Évek folytan megismerkedvén az örökölt szellemi kincs tartalmával, belbecse s értékével, azonnal elhataroztam, hogy az nem marad csaladom birtokaban, hanem gondoskodni fogok, hogy az mint az egyetemes prot. közönséget közelről érdeklő, és sikerrel hasznaiható mű, minden tudomanybarat altal férkezhető legyen. A könyvtarral, s a kéziratok egyes specificus esemény vagy területre vonatkozó részével igen hamar tisztaba jöttem, nem igy a másik részével, melynek minden darabja az összes prot. egyház életviszonyait földerítő adatokat tartalmaz. A bizonytalansagnak véget vetett, s habozásomból kiemelt az idő, s a véletlen. Egy verőfényes őszi napon beköszöntött hozzam Eötvös Lajos, a korán elhunyt könyvbúvar, kérve, hogy könyvtáramban szétnézhessen. Nyomban a tagas terembe vezettem, hol ő egy egész héten at kutatott, írt és jegyzett. Tavozasa után, előleges értesítés mellett, rövid idő múlva megjelent Matrai Gábor muzeumi könyvtárnok, segédje kíséretében, s ha. rom napi kutatás után, kivalasztá a könyvtarból Kulcsár György müvét mint unicumot, Szegedi Kiss István Theologiajat, Károly Péter, Münzer Tamás, Szenczi Molnár Albert és mások munkáit, különösen Tóth Ferencz nyomtatott műveiből a különböző kiadású példanyokat,— a kézirattárból pedig 12 darabot, mint a melyek, nézete szerint is, az egyetemes magyar es erdélyországi prot. egyház múltjára vonatkozó adatokat tartalmaznak. Nehany levélváltásra bekövetkezett a vétel, és pedig az igazgatóság altal meghatározott, s mindegyik darab címlapján olvasható becsárért, melyről maga az átvevő könyvtarnok is azt nyilvánította, hogy nem felel meg az értéknek, s nem is tekinthető egyébnek, mint a nemzeti ügy iránt tanúsított érdeklődés s áldozatkészség tiszteletdíjának! És én ez árból egyetlen fillért sem tartottam vissza csaladom javára, hanem a nem sok idő múlva, 1872 Révkomáromban tartatott kerületi gyűlésen, hol a könyvtárt s a kéziratgyűjtemény egy részét azon kikötéssel ajándékoztam a pápai főiskola számára, hogy az „Tóth Ferenc könytára* címen teljesen külön kezeltessék, igenis e gyűlésen a vételárt mint a gymn. tanárok fizetésére tanari nyugdíj, s ösztöndíjra tett alapítványom tőkéjét az illető pénztárba befizettem. Ez valódi genezise a fönebbiekben vázolt eseménynek — és én most teljesen nyugodt vagyok, nem levén többé okom félteni a kéziratokat sem az elveszéstől, mely csapas érte Tóth Ferencnek, éveken át, a haza különböző részeiben lakott tisztelői, ismerősei, barátai s jóltevői segélyéve' nagy faradsággal összeszerzett, s gonddal őrizett régi pénz-gyüjteményét — sem pedig az időelótti elporlástól, miután azok egy emeleti száraz és világos teremben vágynák elhelyezve. De váljon bir-e elfogadható alappal azon állítás, hogy a nemzeti muzeum birtokaba került kéziratgyűjtemény, a magyar- és erdélyországi prot. egyházak és iskolák multjara vonatkozó adatokat tartalmaz ? e kérdésnél illetékes bíró egyedül a tartalom, mit én óhajtottam volna is ide jegyezni, ámde az ivekre terjedő Index e szűk keretbe beszorítható nem levén, kénytelen vagyok tisztelettel utasítni az egyháztörténelmi téren búvárkodó honfitársaimat a kérdéses gyűjtemény atlapozására, hogy személyesen győződjenek meg arról, mikép az nem csupán egyházi, de politikai tekintetben is közérdekkel bír, s igy legméltóbb helyen csak is a muzeumi könyvtarban foglalhat el egy kis parányi tért. Vannak még birtokomban kéziratok Tóth Ferencztől, például : püspöki naplója, s egyházi beszédei négy csoportban, s még több más, — mint szinte egy kis kézi könyvtár, a prot. egyházat érdeklő nyomtatványokkal, s az ujabb kor kitűnőbb theologiai termékeivel. Ezeket épen most rendezem, s ha készen leszek, jól tudván kit mi illet ? a distributional ezen elvre kellő figyelemmel leendek. Budapest, ápril 7. 1881. Liszkay József. I RODALOM. Tornászati vezérfonal. Tanítók, tanítójelöltek és tornászok számára. írták Göhring Tófor és Józsa Menyhért, tanítóképző intézeti, közép- és népiskolai tanítók. 200 lap, ábrákkal. A szerzők tulajdona, nyom. Sopronban, Reichard és Litfassnál. Ara 1 frt. Táborszky és Parsch zeneműkereskedésében megjelent : A sehonnai, Gabányi Árpad népszínművének legkedveltebb dalai: Arolc is van. Még azt mondják. Pej paripam. Fehérgalamb. Te kis galamb. Azt mondta. Ne hajts a mendemondára. Tőlem akar. Szegelet haz. Húzzad cigány. Ének hangra zongorakísérettel (vagy zongorára külön) szerzé Sigmond Ákos. Ára 1 frt 50 kr. K Ü LÖ N FÉL ÉK. \ * Személyi hirek. A nagy-peszeki ev. reform, egyház, Kis Károly pozbai lelkész urat (kit e becses lap t. olvasói „Szentkuty * név alatt eléggé ismernek),