Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1881-04-10 / 15. szám
megtudjuk mondani, hogy mit adunk és mit követelünk. Az egyesülés erő ! Ki tudja, ha az egyesülésben erőnket fölismerendjük, nem alkothatunk-e nagyobbat, mint előre gondoltuk. „Longe lateque se pandunt dona Dei!" De erőnk felismerése mindenek előtt való. Tisztelt lelkésztársaim r Mi, a míg élünk, szegénységünkben is gazdagok vagyunk, de ha életfáklyánkat ellobogtattuk, családunk, midőn sírva elhagyja a paplakot, nyomorba jut, a keresztyéni szeretet, melynek apostolai voltunk, megfeledkezik róluk. Mit nyújtanak nyomoruk enyhítésére özvegyárva pénztáraink, melybe egész életünkön keresztül adózunk r 12 forintot, húszat, vagy talán ötvenet!! koldusbot, szegény alamizsna, melynek láttára, midőn a szegény özvegy reszkető kezébe veszi, kifacsarodik a köny szemeinkből! Csak az a jó, hogy mi már nem látjuk, mikor a mi özvegyeinkkel is majd ez történik! De lássuk meg elhunyt pályatársaink özvegy árvái sorsában a mieink elkerülhetetlen sorsát és döbbenjünk meg. A polgári társadalom még a börtönök őreinek, a hivatalszolgáknak családjáról is gondoskodik. Mit törődik valaki a világot boldogító ige őreivel, lelkek pásztoraival, a fáklyahordó szerencsétlenek családjával?! Segits magadon s Isten is segít ! Ez alá a zászló alá sorakozzunk. Ne várjunk semmit senkitől. Üres ígéreteket hallottunk már eledet. „N Promissa multa fidem o » levant!" Eleget tervezgettünk már, egyik indítvány után a másik bukik el, mely hivatva volna családunk jövő sorsán könnyíteni, s kik buktatják meg azokat r A kik nem érzik a vasmarkot, mely a nyomorultak torkát szorongatja! Ne aludjunk immár, mert az ébredés tizenkettedik órája is elkong, és ott maradunk a hol vagyunk! Ha akarjuk, erősek leszünk; a kik még ma megmosolyogják erőlködéseinket, ha meghallották egyesült kiáltásunkat, holnap kénytelenek lesznek mellénk sorakozni. Mindezen előzmények utján tehát következő ; egyszerű inditványnyal lépek lelkésztársaim elé. 1. Vitassák meg az általános vagyis minden lelkészt kivétel nélkül kötelező életbiztosítás kérdését egyházi lapjainkban. >> Cicero pro domo sua!< : Lelkészi értekezleti körök, egymáshoz közellakó lelkészek vitassák meg, ha a társulás utján előnyösen lehetne szerződni valamelyik életbiztosító solid társulattal, célszerűnek vélik-e ezt családjaink érdekében. Megállapodásaikat röviden közöljék lapjainkban ; hogy közleményeiknek a zerkesztőségek tért foonak engedni, arról bűno O O ' nek tartanánk még kételkedni is. 2. Ha a többség célszerűnek találná a mozgalom megindítását azon esetben szükségesnek látnám valakit fölkérni a lapok utján lelkésztársaink közül, még pedig a három prot. felekezet részéről külön-külön olyat, a ki e téren szakavatottsággal bir. A kinek ezután teendőjök lenne a püspököket és espereseket felkérni a fentebb kijelölt statistikai adatok megküldésére, melyeket megnyervén azokat összeállítanák, szóval eszmecserére, megvitatásra előkészítenék. Ha a statistikai adatok készen lennének s a kijelöltek egyetértve, kiindulási pontúi szolgáló tervjavaslatot is készítenének: akkor általok kitüzetnék az ország valamely központján egy országos prot. lelkészi közgyűlés, melyen az egyházmegyék két tag által legalább mindnyájan képviseltetnék magukat, de a melyre minden lelkész hivatalos lévén, nemcsak a jelenlevők bírnának szavazati joggal, hanem a kik részint távolság, részint anyagi körülményeik miatt személyesen részt nem vehetnének, Írásbeli nyilatkozataik is figyelembe lennének veendők, szóval minden lelkész jogosítva lenne nézetének szóval vagy Írásban kifejezést adni. Ezen nagy gyűlésen azután az eszme életbeléptetésének módozatai meghatároztatnának, ha tekintélyes többség nyilatkoznék mellette. Jól tudom, hogy lesznek sokan, a kik kárhoztatni fogják indítványomat, mert mintegy a lelkészek plebiscitumát akarom életbe léptetni s a mozgalomnak alólról fölfelé történendő megindítását tervezem. Öntudatosan tettem. Az alapnak kell erősnek lenni, hogy rá építeni lehessen; az eszmét érlelni kell, hogy győzelemre juthasson; érlelésre a föld alkalmatos, mert oda fent hideg van. Nekünk * o magunknak van első sorban jogunk családunk sorsa felett határozni. Ha egy ország prot. lelkészei tömegesen akarnak valamit, a felett csak ők határozhatnak; ha nem akarják, ez is az ő dolguk ! Legalább tisztulni fog a helyzet. Egy országos prot. lelkészi közgyűlésnek, még akkor is nagyszerű következményei lehetnének, ha a most fölvetett kérdés elesnék! Lenne ott nekünk sok megvitatni való kérdésünk !*) Gyöngy ösy Sámuel, tiszanánai ref. lelkész. *) Kérem az egyházi lapok szerkesztőségeit, ha a kérdés állal érdekelve találják magukat, ezen cikknek átvételére. Gy. S.
