Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-04-03 / 14. szám

alig emelkedett többé kétség valósulása iránt. . . Majd egy lépéssel tovább haladva Bernátli Zsigmond által a két felekezet részéről évenként tartatni szokott egyetemes gyűléseknek egy konventté olvadása; Kossuth által pedig egy közös egyházi hirlap kiadása, mely különösen az egyesülés eszközlésében működnék, hozatott indítványba. És midőn egy közös választmányt neveztek ki mindkét felekezet részéről az egybeolvadás előkészítésére, a ^Pesti Hírlapban* már ezen eredmény is oly vérmes reményt ébresztett, miszerint felkiáltott: ^Még íéléve sem mult, hogy az unió nagy gondolata köztünk forog s ma már ezereknek ajkairól szól az óhajtás, ezerek lelkében buzog a szilárd szűz akarat, s mi a meggyőződés szent hitével mondjuk: az unió meglesz!1

1 A haza nagy szüleménye, a magyar tudományos akadémia teljes épségben él és szellemi kincseket áraszt az országra 53 év óta szakadatlanul. A protestáns egyház fentecsetelt nagy eszméjének fölmerülése óta is elmúlt már 38 év; de ma mind abból, mi éveken át a legtisztább lelkesedés tárgya volt, csak romokat és sírköveket találunk. Az uniói eszme agyhártyalobban halt meg; a pesti közös theologiai intézet sorvadásnak esett áldozatul. Csak a helv. hitvallásnak Budapesten fenmaradott theologiai intézetük és e becses lapok egyedül emlékeztetnek minket arra, hogy egyházi életünkben is voltak oly napok, midőn az önzetlen lelkesedés szent tüze lelkeinket nagy tettekre buzdította vala. Valóban, a buzogó élet virányairól sok tekintetben kopár sivatagra tereitettek protestáns hitfelekezeteink! Azt mondják, hogy ama viharok, melyek az utolsó előtti három évtizedben egyházunk minden izmát megrázkódtatták, minket természetszerűleg higgadtabbakká, számítóbbakká, önzőbbekké tettek, Állítják, hogy ma e tulajdonságokban fekszik az életbölcseség netovábbja. És valóban, ugy látszik, mintha az élet ezen felfogása mellett egyházunk jelenben történő intézkedései is tanúskodnának. Ha valamely nagyobbszerű, egyházi életünket felemelni igérő s igy felekezetünk jövőjére nézve üdvös eszme felvillan egyes lángelmű hitsorsainkban, mi, bár osztatlan örömmel üdvözöljük is azt, annak megvalósítása felé oly lassan indulunk, hogy távolról is meglátszik rajtunk a keresztülvitelre megkívántató haladásnak kínja. ^Hangza nak ugyan — hogy Horváth Mihálylyal szóljak — szépnél szebb beszédek: okoskodásban, óhajtásokban sincs hiány, de a kérdés csomója rendesen megoldatlan marad.* Szokott ez pedig történni azért, mert a felmerült eszme többnyire nem az egyházegyetem álláspontjáról s annak javát illetőleg, hanem az egyes esperességek és kerületek speciális érdekei szerint addig boncoltatik véleményadásilag, míg foszlányokra szétszedve a legnagyobb lángész és a legbuzgóbb akarat sem képesek, az eszme parányaiból ismét egy életrevaló egészet összeteremteni. Igy voltunk 1842 után; így a közös zsinatolási tervezgetéseinkkel; de így vagyunk mi ágostaiak jelenleg különösen a felállítandó egyetemes theologiai akadémiánkkal. Buzgólkodunk körüle 1869 óta s ma hátrább vagyunk a céltól, mint voltunk annak indítványba hozatalakor. Nem azért, mintha nem találkozott volna Nagy Pál-féle férfiú, ki arra figyelmeztetne minket, hogy ezen nagy, üdvös és szükséges intézet felállításához szükségeltetik mindenek előtt pénz, azután pénz és utoljára is pénz. Nem! Hiszen mióta az acsai javaslat e kérdést folyamatba hozta, minden kerületi és egyetemes gyűlés jegyzőkönyve épen ugy, mint a tiszai kerületnek tavaly és a pozsonyi egyháznak ez idén közrebocsátott ez ügybeni emlékiratai a legbehatóbb érvelés súlyát a kérdés csoinójá nak, a pénzügy legcélirányosabb megoldására fektetik. A bányai kerület mindeddig hű maradt ezen ügyben elejétől fogva elfoglalt álláspontjához és az akadémiára felajánlott 600 forintnyi évenkénti hozzájárulást kész fizetni. A dunántúli kerület szintén határozatilag kimondá, hogy évenkénti 250 frttal az egyetemes theologiai akadémia felállítását előmozdítani fogja. A tiszai kerület a reá eső 250 frtnál a tavaly kibocsátott emlékirata szerint most már tetemesen nagyobb áldozatra is hajlandó, ha az akadémia Eperjesen állít tátik fel. A pozsonyi egyház emlékirata szerint határozottan 3100 frtot ad, ha t. i. kebelében támad az akadémia. Végre a dunáninneni kerület mult évi jegyzőkönyve 44-ik pontja értelmében: >y

A pontozatokban tervezett szerződést elfogadva kijelenti, hogy azon nem várt esetre, ha a célzott theologiai akadémia Pozsonyban létre nem jönne, a kerület a Reischel és Zsedényi alapítványok s a megszűnt prot. intézet alapjából vissza-