Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-27 / 13. szám

is fog cselekedni, azért állítom én, hogy e ,Vázlatok* céljukat az ilyen embereknél sem fogjak elérni. Azért még egyszer ismétlem, hogy e munka sem irodalmilag nem jogosult, sem gyakorlatilag szükséget nem pótol s véleményem szerint nem kellett volna megjelennie. Ám ha szerző más meggyőződéstől vezettetve, jónak látta világ elé bocsátani, fogadjuk el az adott tényt és mondjuk el róla minden elfogultság és melléktekintet nélkül igénytelen megjegyzéseinket. Úgyis ezt nagyon kevés szóval megcselekedhetjük. Átolvastam e könyvet, annak mind a százhatvan vázlatát (mert négy külön szakaszban ennyi van belé fel véve) figyelemmel s mondhatom, hogy nagyon semilyen benyomással tettem le. Nincs az összes százhatvan tervelés között egyetlen megkapóbb, egyetlen kiemelkedőbb felfogású. A régi csapáson tiszteletreméltó szerénységben lépeget egymásután valamennyi. Thémái a lehető legközönségesebbek, melyek sokszor ismétlődnek is a nélkül, hogy uj oldalról lennének bemutatva. (Lásd : 98, 99, 100, 137, 138, 119, 120. számú beszédeket.) Sokszor feldolgozott textusok, többnyire már más szerzőkből ismert felfogással, a mivel természetesen nem azt mondom, mintha N. L. ur másoktól vette volna át eszméit. Világért sem. Önállóan munkálkodott a nélkül, hogy egyénisége bélyegét rányomta volna terveléseire. Felosztásai a kéttagú kategóriák legsoványabb, legszellemtelenebb fajtájához tartoznak nagyobbrészint. (pl. Lássuk 1. a vezérigénkben kifejezett igazságot, 2. hogy mire kell nekünk ez által indíttatnunk. Vagy 1. mi ennek az előzménye, 2. mi a következménye. Vagy 1. mi ennek mivolta, 2. mi lesz ebből folyólag a mi kötelességünk, stb. L. 52, 53, 69, 91. 103, 104, 105, 107, 110, iii, 113, 114, 116, 124, 127, 132, 134, 144, 158, 159. stb. vázlatokat.) Propositiói is nagyon egy mintára szabvák, pl. az évnek különböző szakaira irt vázlatoknál többnyire ez propositióinak alakja: „Mire indítson bennünket a tavasznak (nyárnak, ősznek, télnek) szemlélete?* Sehol egyetlen, a szólás kedvességébe öltöztetett tétel vagy felosztás ; sehol mélység, sehol erő. Nagyobb homileíikai kihágásokat nem követ ugyan el, de olyféle meditalási erényei sincsenek, melyek erősebb lelki vajúdásnak, a textus mélységein való hosszasabb búvárkodásnak szoktak lenni gyümölcsei. Amolyan eléggé tisztességes vázlatocskák ezek, melyekhez hasonlókat — egyébb elfoglaltatásai mellett is — hetenként tizet, tizenkettőt, minden nagyobb fejtörés nélkül elkészíthet bárki is, a ki egy kevés homiletikai gyakorlottsággal rendelkezik. Az irályról — vázlatokkal lévén dolgunk — természetesen nem szólhatunk. Egy tekintetben azonban sokan igazat fognak nekem adni e könyv olvasói közül, a miért velem együtt csak sajnálni fogják, hogy szerző nem teljesen kidolgozott egyházi beszédekkel állott elő. S e sajnálkozásnak oka az, hogy szerző minden lapon bizonyságát adja vázlatai irályában annak, miszerint jóravaló népszerű egyházi beszédeket tudott volna készíteni ; a mi — tekintve az igazi népies munkákban való nagy szegénységünket — kétségkívül nagyobb nyereség lett volna reánk, dolgozni nem szerető fiatal papokra nézve, e soha ki nem dolgozandó vázlatoknál. Czinke István. RÉGISEGEK. Túl a dunai ev. reformált egyházkerület régiségei. Nt. szerkesztő úr! Egy kis helyet kérek a Prot. Egyházi és Iskolai lapban, hogy e mindenütt és mindenfelé régiségeket kereső és kutató korban fent cimzett e. kerületünk régiségeiről írhassak. E kért engedelem megadását annál inkább remény lem ; mert látom, egyes egyházmegyéket illető dolgokat is s/.ives tisztelt lapjába felvenni : ez pedig nem egy, hanem 9 egyházmegyéből álló egyházkerület, sőt az összes magyar reformatusság dolga és ügye. Közleményemre okot adott ugyan e lapban T. Szentkuti Károly ref. lelkész ur és Egyházfi név alatt arról folytatott vitatkozas. b. e. Tóth Ferenc urnák irományaiból kiadhatta a M. N. museumnak a prot. ekklézsiák archívumát és a Samarjai superintendentia történetét illető irományokat ? Pénzért-e vagy ajándékkép? Kettős célja lesz tehát közleményemnek, első, hogy egyszerűen és szárazon megírjam a régi jegyzőkönyvekből kiszedve egyházkerületünk régiségeinek gene.sisét, a setétség homályából világosságra, rejtek helyéből nyilvánosság felszínére hozván azokat, hogy az illetők figyelmét felhívjam, hogy mentsék meg e. kerületünk régiségeit, a mennyiben még megmenthetők, s vegyék ujabban számba s megőrizések felől bölcs belátásuk szerint intézkedjenek. Első helyre teszem a prot. ekklézsiai archívumot, mint Tóth Ferenc ur e gyűjteményt az egyes egyházak történetéről a tul a dunai püspökök életekről irt könyve előljáró beszédében nevezi. Ennek eredete ez. T. Hevesi Sámuel N. Igmandi prédikátor és a tatai egyházmegye jegyzője 1794-ik évben tartott főgyűlésen jelenti, hogy ezen superintendentiabeli ekklézsiáknalc eredetét, fatumait, szóval mindazt, ami valamely ekklézsiát neve zetessé tehet, összeírni akarna ; mit hogy könnyebben tehessen, kéri a superintendentialis gyűlést, hagyja meg a prédikátoroknak és senioroknak, legyenek neki segítségére e közhaszonra célozó dologban. A gyűlés nagyon helyeselte a jó szándékot és felhívta a prédikátorokat és seniorokat a közreműködésre. T. Hevesi ur által feltett kérdések, melyekre felelni kellett, mint az ezekre 1795-ik évben beküldött levelek fennmaradt párjaikból megtetszik, ezek voltak : i-ször. Melyik vármegyében van az ekklézsia ? 2-szor Micsoda földes uraságok alatt ? 3-or. Mikor kezdődött az ekklézsia? van e róla emberi emlékezet vagy nincs?