Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

Huszonnegyedik évfolyam. 1. SZ. Öudapest, 1881. január 1. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Máriautca 10, sz. 1. em. El őfizetési dij : Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Rélyegdi külön 30 kr. fSgSgT* Teljes szétna/ó. pélcLémy-olsilcsLl mindég szolg-áLlli.SLt-um.k:_ ""^fg Előfizetési felhivás „PROTESTÁNS EGYHÁZI és ISKOLAI LAP" 1881-dik évi, huszonnegyedik, 1-ső félévi folyamára. lEJlőfizetési cLij I Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr Az előfizetési pénzeket lapunk kiadóhivatalába (Mária-utca 10-ik szám alatt) kérjük küldeni. Laptulajdonos és felelős szerkesztő Dr. Ballagi Mór. Hogy állunk? Mit hoz a reánk virradt év ? Reményeket kössünk-e a jövőhez, vagy csüggedjünk? A felelet e kérdésekre a szerint módosul, a mint valaki kedvezőn vélekedik a jelenről, vagy fekete szemüvegen át nézi, a mi körüle történik. Mi részünkről nem látjuk ugyan valami rózsás szinben a világ folyását; de nem szűnünk meg reméllni, hogy isten meg fogja áldani mindazt, a mi az ő akarata szerint az emberiség elnyomott jogainak helyreállítása céljából mai időben történik. A társadalmi uj alakulások egyesek szenvedései nélkül nem eshetnek meg ; de bizonyos, hogy a mi az egésznek javára van, I az utoljára az egyesnek is üdvére válik. Ha mindamellett a szokottnál sűrűbben felhangzanak a panaszok, az nem azt mutatja, hogy a közállapotok ma szerencsétlenebbek, mint régenten voltak, hanem inkább arról tesz tanubi- • zonyságot, hogy gyarapodott az értelem, mely a rosszat felismeri, s hogy a humanitási közszellem a szegény embereket elkényeztette és igényeiket fokozta. Igaz, hogy a világ piacán ma nagyobb a nyüzsgés, és egymás sarkára hágnak az emberek ; de ez meg onnan van, hogy mindazon ezernyi ezeren, kiket évszázadokon keresztül örökségükből kitagadott volt a hatalom, felszabadulva, most részüket követelik a világ javaiból, s ez az, mi a beati possidentes álmait zavarja. Hazánkban azonban nincs miért aggódni e tekintetben. Kevesebben vagyunk, semhogy a becsületes munkának minden irányban még elég tere ne jusson; pedig a munka az igazi nemzeti vagyon. Az emberek e versenyében mindenütt a munkaosztás nagy elve érvényesülvén, remélhető, hogy a politikus csizmadiák s ezekkel ama malcontentusok száma is apadni fog, kik a magok helyzetével megelégedve nem levén, általánosítják egyéni rossz hangulatukat, kárhoztatják a világot és csüggedést terjesztve táplálják a kishitüséget. A higgadt szemlélőt pedig sem a tagadha-