Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-20 / 12. szám

BELFÖLD. A helv. és ág hitv. egyházak kérvénye a képviselőházhoz. E kérvény, melyben a hazai két prot. egyház az 1868: 53. és az 1879: 40. t. cikkeknek szükségessé vált kiegészítése végett, novelláris t. c. hozatalát kéri, és a melyet Szeberényi Gusztáv orsz. képviselő nyújtott be a képviselőházhoz, egész terjedelmében igy szól : »M. t. képviselőház! A magyarhoni protestánsok története a legutóbbi században is, folytonos küzdelmek láncolata alkotmányos jogaikért, a viszonosság és jogegyenlőségért. A hazai prot. egyházak a közművelődés, közerkölcsiség és szabadság fejlesztésében munkás karjaik egyikét kénytelenek voltak minduntalan azon egyház hatalma elleni védelemre emelni, mely saját álláspontjából, törvény biztosította jogaink elveibe ütközőknek tekintette. Alig hozatott meg az 1791 : 26. t. c., már is oly magyarázat érvényesült, mely a vegyes házasságok, az ezekből származott gyermekek vallása s az áttérések kérdéseinél, egyfelől a folytonos támadás, másfelől az éber őrködés és védelem küzdelmeit és panaszait nyitotta meg. A reverzálisokkal űzött téritgetés élénk világot vetett a törvény hézagaira. Az 1848: 20. törvénycikk 2-ik §-a kimondta végre minden vallásfelekezetre nézve, különbség nélkül a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot. Ezen elvi kijelentés azonban 20 évig megmaradt az elvnél, de gyakorlati alkalmazásra nem került. Húsz súlyos év után meghozatott az 1868. évi 53-ik törvénycikk ,a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról. * E törvény szabatos határozatokat tartalmazott az áttérések, a vegyes házasságok és a vegyes házasságból származott gyermekek vallására nézve. Nem volt ez a törvény teljes, minden oldalra csak megnyugtatólag hatható gyakorlati megvalósítása az 1848 : 20. t. cikkben lerakott elveknek, de azt hittük, hogy legalább a viszonosság tekintetében minden irányban üdvös hatású lesz, mert azt véltük szabványaiból megérthetni, hogy kellőleg megszabja minden egyház illetékességi körének határvonalát, s igy elejét veszi az ellenünk addig oly bizton gyakorolt tulkapásoknak, megszünteti az addigi súrlódásokat és hathatós előmozdítója leend a vallásfelekezetek közti békének, mely hazánkra nézve csak áldásos lehet. Reményünk részben valósult is. De ezen törvény dacára is folytonosan számos eset fordul elő, mely a törvényileg semmisnek nyilvánított reverzálisok kerülő utakra való fenntartására s érvényesítésére irányzott törekvésről tanúskodott. Mi oly esetekben is, midőn lelkészeink a szükség által utalva, más vallásfelekezetti szülők gyermekeit megkeresztelték, kötelességünknek tartottuk már eleve gondoskodni, hogy e tényt az anyakönyvbe való bevezetés végett azonnal közöljék azon felekezet lelkészével, a mely vallásfelekezethez a gyermek, az 1868: 53-t. c. 12. §-a értelmében tartozik. De a viszonosság legtöbb esetben nem alkalmaztatott velünk szemben. Gyakran voltunk kénytelenek panaszt emelni s habár ily esetekben a kormány többnyire köteleztette az illető lelkészeket az anyakönyvi kivonat kiszolgáltatására, de lehetetlen volt nem éreznünk, hogy ez az említett törekvés mellett, gyökeres orvoslást nem nyújt, hogy hiányzik az 1868 : 53-t. cikknek büntetőjogi szankciója s hogy e nélkül az idézett törvény mellett is, folytonosan fennmarad alapos panaszaink forrása. Ürömmel üdvözöltük ennélfogva az 1879: 40-ik t. c. III. fejezetének intézkedéseit. Azok után, a mint az 1868 : 53. t. c. általában s különösen felmerült panaszok esetén a kormány altal is ír agyaráztatott: azt hittük, hogy az 1868: 53. t. cikknek büntetőjogi szankcióval történt ellátása, egy jelentőségű az eddigi bajok és súrlódások forrásának kiapadásával. Azonban csalódás várt reánk ismét. Fölmerült többek közt Sopronban egy eset, melynél megkeresztelvén a kath. lelkész protestáns szülőnek, az 1868 : 53-t. c. szerint protestáns vallást követni tartozó gyermekét s nem adván erről az anyakönyvbe való bevezetés végett értesítést az illetékes lelkésznek: e miatt az 1879: 40. t. c. 53. §-a alapján panasz emeltetett. Az első bíróság alkalmazandónak találta az 1879: 40. t. c. 53. §-át, mely szerint a ki életkorának 18-ik évét még be nem töltött kiskorú egyént, az 1868 : 53. t. c. rendelkezése ellenére más vallásfelekezetbe felvesz, büntetendő. A bpesti kir. Ítélőtábla, mint ez ügyben döntő határozattal felruházott bíróság, 1880. dec. 29-én tartott ülésében, fölmentvén vádlottat, az 1879: 40. t. c. 53. §-át és ezzel kapcsolatban az 1868: 53. t. cikket ugy magyarázta, hogy a más vallásfelekezetbeliek keresztelése és saját felekezete anyakönyvébe való bevezetése nem tiltatván az 1868 : 53. t. cikkben, ily cselekményre az 1879: 40. t. c. 53. §-a nem alkalmazható. Hogy e magyarázat azzal, mint az 1868: 55. t. c. eddig magyaráztatott, egyenes ellentétben áll, nem szükség kiemelnünk. Hogy helyesek-e vagy sem azon okok, melyekre e határozat alapíttatott, annak fejtegetése nem tartozik e helyre. A törvényes hatáskörében itélt bíróság a felmerült konkrét esetben illetékes magyarázója a törvénynek. Midőn azonban számolnunk kell a tényleges helyzettel, nem hallgathatjuk el, hogy ezen biróí magyarázat oly hézagát tárta fel előttünk az 1868 : 53. t. cikknek s ezzel kapcsolatban az 1879: 40 t. c. 53. §-ának, a melynek pótlása nélkül ujabb erővel fakad fel a visszaélések forrása, újra tág kapu nyittatik a súrlódások- és panaszoknak.