Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-13 / 11. szám

radni Kokadra oly távolságról is mint Szent-Imre vagy Vajda. * Az orsz. prot. árvaház javára m. hó 19-én ren­dezett bál a jótékony célra több mint 700 frtot jövedel­mezett, mely összegben a következő felülfizetések fog­laltatnak : özv. gr. Teleky Sándorné (Lady patronesse) 100 frt, gáztársulat 25 frt, György Endre és Stephani Lajos 10—10 frt, Saxlehner Andrásné, Schossberger H. és Zsigmondy Vilmos 5 — 5 frt. * Gyászhírek. Megdöbbenve értesülünk a lesújtó hír­ről, hogy Terray Károly losonci m. k. állami tanitóképezdei igazgató, előbb a losonci, osgyáni majd a rimaszombati prot. gymn. tanára, ki csak m. hó 6-án ünnepelte tanári pályájának 40 éves jubileumát: f. hó 7-én 69 éves ko­rában elhunyt. — Az iglói ág. hitv. ev. főgymnazium tanári kara megszomorodott szívvel jelenti felejthetetlen pályatársuk Scholtz József, 51 évi működés után nyugal­mazott tanár urnák, f. hó 7-én reggel 6 órakor rövid ideig tartó szenvedés után 83-ik évében bekövetkezett elhunytat. Hűlt tetemei f. hó 9-én d. u. 3 órakor tétet­ték örök nyugalomra. — Sionunk egyik buzgó őrálló­janak súlyos veszteségét tudatja a következő, hozzánk beküldött gyászlap : Csák János vésztői reform, lelkipász­tor és gyermekei János, Maté, Amália, István, József, Emil, Aladár és számos rokonok, bánatos szívvel jelen­tik, felejthetlen nejének, édes anyjok- s rokonuknak, Csák Jánosné sz. Bergmann Amáliának élete 45-ik, há­zassága 28-ik évében, 4 napi súlyos betegség után, márc. 2 ikán, d. e. V^u-kor történt gyászos kimultát. Hűlt tetemei márc. 5-én d. e. 9 órakor temettettek el a vésztői sírkertbe. Béke lebegjen hűlt poraik felett! NECROLOGOK. Egy zajtalan, csendes életű ; de azért széles isme­rettel s tapasztalattal, és tudományos miveltséggel bírt férfiú halaiának híre futotta át, ezen felső-baranyai egy­házmegye lelkészi karának kebelét. E férfiú tiszt. Benkő Sándor, kákicsi ref. lelkész ur volt, ki szabad királyi Kecskemét városában szüle­tett az 1814-ik esztendőben; és a ki miután iskoláit Kecskeméten és Debrecenben bevégezve, mint academi­kus rektor Dömsödön 3 évet, mint s. lelkész pedig legin­kább ezen f.-baranyai egyházmegyében több éveket el­töltött ; a kákicsi ref. egyházban 30 éven keresztül lelkészkedett, míg nem február 22-én élte 67-ik évében huzamos szenvedés után, gyógyithatlan torokbaj kö­vetkeztében, lelkét jó teremtőjének vissza adá; hagy­ván maga után, az élet gondjai közt megaggott, s a szenvedés alatt megtört öreg és özvegy lelkész, gyer­mekei és hivei keblében a tőlök, nagy mértékben kiér­demelt jó emlékezetét. 30 éven keresztül volt a boldogult híveinek nemcsak fungens igehirdetője, hanem vezére, tanácsadója, utmutatója. Mózese, Árona, az anyagi munkatéren, mint a szellemi élet mezején, híveinek ugy, mint ismerősei­nek követésre méltó példanyképe. Kezibe illett a könyv; nem sírt ki kezéből a munka. Mint ember, bár társalogni, s a közügyek és tar­gyak felett eszmét cserélni szeretett ; bar meggyőződé­sét senki gyarlóságával való kacérkodásnak fel nem al­dozta; de azért győzelmet nem a torzsalkodasban, nem a párthajszában, hanem eszméinek igazságában, a sze­mélyes érdeknek a közhaszon alá rendelésiben s zajta­lan csendes házi körében keresett. Nem győzte le minden Galilei Júdás, v. Theudás. Mint lelkésznek, mivel — pár év kivételével — a terhes, de gyönyörűséges igát — mindég kedvvel hordozta, méltán fénylett koporsóján éltében volt Ara­rátja, az utolsó percig kedves Bibliája. De követésre méltó volt a boldogult mint család­atya. A korán anya nélkül maradt gyermekek voltak gyengéd gondoskodásának kitűnő tárgyai. Megtanította őket az Istent félni ; embertársaikat szeretni, s az ágyu­tói is meg nem rettenni. Két dolog volt előtte legszen­tebb : valJás és haza; s e kettőnek szeretetét is bele csepegtette — jóra fogékony — gyermekeinek lelkébe mint Kakilia fia : Nehémiás honfiaiéba; s fel is nevelte 3 fiu és 1 leány gyermekét Isten és emberek előtt való kedvességben ugy, hogy mindnyájan szárnyra bo­csátva, tisztességes állást vívtak ki magoknak az életben ; s most a szülei kötelességét híven betöltött édes apá­nak elhunytán, egyik (nevelt) gyermeke : mint iglói tanár, a másik mint köz- és váltó-ügyvéd, a harmadik mint fiumei tanító ; leánya pedig mint már egy tanitó neje, fakadtak el sírva ; s a távoliak keblök szent áldá­sát küldve; a közeliek pedig könnyeikkel a halotti párnát, és koporsót megszentelve, áldoztak a ravatal felett. Február 25-én kisértük ki örök nyugalmara. Mely alkalommal a háznál segéde : t. Pál József ur ; a temp­lomban Báthory István n. vátyi ; a temetőben : Horváth József bogdásai lelkész urak tartottak — a figyelmet mindvégig lekötő — szertartási beszédet. Sokan ismertük, sokan kikísértük ; s feldomboro­dott sírja felett — gyermekeivel lélekben összeölel­kezve — mondottuk : Jó voltál életedbe, áldott légy ha­lálodba ! Nagy Imre, magyar-mecskei ref. lelkész. Febr. hó 13-án az ág. hitv. egyháznak is egy te­vékeny és példányszerű lelkésze költözött el az élők sorából Homola István újvárosi lelkészben, kinek te­temei 13 lelkésztárs és oly nagyszámú közönség kísé­retében tétettek febr. hó 16-án örök nyugalomra, a minő — különösen faluhelyen — csak egy érdeműlt ember vég­tiszteletéhez gyűlhet. És az elhunyt valóban ily érde­mült ember, érdemült lelkész volt. Szegény szülőktől született N.-Rőcén 1820. jan. 21-én, hol a tudományok első alapját nyerte. Korán elvesztvén atyját, csupán

Next

/
Oldalképek
Tartalom