Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

felfortyant s így szólt: „hiszen kendteknek még szent­ségük sincs!* — mire a harangozó tüstént replikázott: „hogy ne volna, főtisztelendő ur? szent az Isten, szent az evangyélium, szent a keresztség és az úrvacsora." * A prédikáció hatása. New-Yorkban egy pap a jótékonyságról tartott igen épületes beszédet, mely ügy látszott, nagy hatást is tett. A prédikáció végeztével kalapját körül is jártatta a lelkész a gyülekezetben, bi­zonyos jótékony célra szedegetvén Midőn a kalap, az egész hallgatóságot megkerülve, a paphoz visszakerült, egy peták sem volt benne ! A lelkész erre lefelé for­ditá kalapjat, ho^y a közönség lássa, mi van, azaz hogy mi nincs benne, és így kiáltott fel áhítattal : , Hala neked, Isten, hogy a kalapom visszakerült egy ily gyülekezet kezeiből !< ( * Geduly Lajos, a dunáninneni ev. egyházkerület püspöke, 1880. dec. 6-káról keltezve a nevezett kerület lelkészeihez egy körlevelet intézett, melyben alapos uta­sításokat és tanácsokat ad azon magatartásra nézve* melyet a lelkészeknek az uj büntető törvénykönyv egyes határozmányaival szemben követniök kell. Ezen körle­véllel együtt nevezett püspök úr lapunkhoz egy hosz­szabb cikket is küldött be, melynek tárgyát a famósus 53. §. képezi. E cikkre, melynek közlését a jövő hétre voltunk kénvtelenek halasztani, előre is felhívjuk olva­sóink figyelmét. Az abban körvonalozott irányelvek a vitás kérdés tisztázását nagyban elő fogják segíteni s tájékozást nyújtanak a prot. közönségnek a további teendőkre nézve. * Magyar ruha, magyar pap cím alatt, érdekes tárcacikket irt Carolus az Egyetértés egyik közelebbi számába, melynek a következő passusa különösen érde­kes ránk nézve : „A kálvinista papok időnként jobban elhanyagolták a magyar öltönyt, mint a plébánusok. Es ez annál csodálatosabb, mert hiszen a kálvinista egy­ház hívei képviselték szakadatlan a tős-gyökeres ma­gyarságot s náluk volt a nemzeti érzelem a leggondo­sabban kultiválva. A prot. egyház s annak mindkét nagy felekezete különösen József császár idejében visel­tetett Bécs és az udvar iránt nagy hódolattal. József császár bocsátá ki a türelmi parancsot, a püspökök és kath. földesurak ellenében ő engedé meg prot. temp­lomok építését: a protestánsok külsőleg is törekedtek egy­ben-másban hálájukat, elismerésüket kifejezni. így jött sok protestáns s kivált kálvinista templom tornyára azon idő­ben a kétfejű sas. Ez azonban még hagyjan, de némely kalvinista templomban még belül a falra is felfestetett ama kétfejű madár, ami annál furcsább, mert a kálvi­nistáknál a templomban még Jézus Krisztus képének festménye se foglalhat helyet épen Kálvin szigorú tanai miatt. A Marcal mellett fekvő adorjánházi ref. temp­lomban belül a bejáratnál még 1857-ben magam is lát­tám a József-kori kétfejű sast. 1848-ban bemeszelték ugyan, de a mész lassanként lekopván, később a Bach rendszer alatt nem merészelték azt onnan levakarni. Most már valószínűleg nincs ott.® " Mulatságos nyilatkozat. A „Religio* egyik kö" zelebbi számában a fölötti elragadtatásában, hogy a büntető törvény 53. §-sát a bíróság a katholikusok inye szerint értelmezi, a többi közt ezt írja: „Ne is féljenek (az országos képviselők), hogy a kath. papság olyasmit kö­vetelne, ami a nemzetnek, a vallási békének hátrányára lenne ; mert soha sem volt, nem is lehet hátrányára sen­kinek, a mi a kath. lelkiismerettel megegyez* Példának okáért a reverzálisok kicsikarása a kath. lelkiismerettel megegyez, ennélfogva ez a többi felekezetek hátrányára nem lehet. Ugyan mit szólna hozzá a ,Réligio", ha az ő logikajával nekünk eszünkbe jutna ama tételt olyan formán módosítani, hogy soha sem volt, nem is lehet hátrányára senkinek, ami a prot. lelkiismerettel megegyez ; ennélfogva a protestánsok a legkisebb lelki furdalást sem éreznék, ha kitekernék a nyakukat mindazon igaz­hitű szent lapoknak, melyek agyafúrt logikájukkal oly sokat ártanak a józan észnek s melyek ugy a nemzet­nek, mint a vallási békének csak hátrányára állhatnak fenn ? De mi ezt nem mondjuk. Egyszerűen csak jelezni akartuk a „Religionak® azt a mulatságos nyilatkozatai, mely már magában véve is tanúbizonyságot tesz arról, hogy milyen ruganyos és furfangos az a kath. lelkiis­meret, s hogy mennyire megbízhatnak abban a többi felekezetek. * Gyászhirek. Szomorú hírt vettünk a gömöri ref. egyházmegyéből. Lapunk egyik legrégibb, kiváló mun­katársa, Simon Sámuel szűtor-bellényi lelkész, egyházá­nak fölvirágoztatója, a takarékmagtárak s egyéb gya­korlati egyházi intézmények buzgó apostola és gyámo­litója, dec. 22-én elhunyt. A derék férfiú necrologjat jövő számunkban közöljük. Addig is fajdalmas részvé­tünk kijelentésével adózunk a páratlan hivségü lelkipász­tor, s Istenben boldogult régi munkatársunk áldott em­lékének. — Lapunknak irják, hogy a lukai ref. egyház hitbuzgó agg lelkésze, Szinyei András a m. hó utolsó napjaiban jobblétre szenderült. Az egyháznak nevelt két derék fia, Szinyei Gerzson és Endre, sárospataki fő­iskolai tanárok a legjobb apát siratják a boldogultban. — Tompa Zsigmondné szül. Szenté Eleonora a maga, űgy gyermekei : Karolin, Teréz férj. Kovácsics Gyuláné, Lajos, Elíz, Sándor és unokái : Jenő, Lenke nevében is fájdalommal jelenti felejthetlen férjének Tompa Zsig­mond pápai ev. tanítónak dec. 25-én esti 9 órakor, élte 56 ik s boldog házasságának 31-ik évében történt gyá­szos elhunytat. A boldogultnak hült tetemei dec. 27-én d. u. 3-kor, Pápán az alsóvárosi temetőben az ev. egy­ház szertartásai szerint tétettek végnyugalomra. *) — M. hó i-sején adta meg a végtisztességet a tiszasző­lősi ref. gyülekezet szeretett lelkészének Szabó Ferenc­nek. A boldogult 46 évet élt; 15 év óta volt lelkésze T.-Szőlősnek, s ez egyháznak anyagi ügyeit teljesen rendbe hozta, főképen a takarékmagtár ügyes kezelése altal. A mult év a szenvedés éve volt rea nézve : az év első napján elvesztette nejét, kivel gyümölcstelen, de boldog házas életet élt közel tíz év óta, aztán az egyik szeme romlott meg, azzal együtt kedélye ment tönkre, s végre, az év vége felé phtysis jelentkezett nala, mely aztan sírba is vitte. — Barcsay László, a szász­városi ref. Kun-tanoda egyik főgondnoka 78 éves ko­raban elhunyt. A boldogult fiatal korában katona volt, *) Bővebb necrologokat kér a szerkesztő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom