Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-03-06 / 10. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI VAT A L : VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. IKT Teljes számú példányokkal mindég szolg-étl!h_eL-t"iánk- ""^(g Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetősök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Korunk vallásos jelleme. Sokan álomnak vélik, ha a fenti címet olvassák, mert hozzá szoktak a „vallásosságot" és „korunkat" oly két ellentétes fogalomnak tekinteni, mely egymást majdnem egészen kizárja. y

A vallás veszedelemben van! a vallásosság folyton hanyatlik! az egyháziatlanság mindinkább terjed! a keresztyénség aggodalomteljes jövőnek megy eleibe !* : ezen panaszok szakadatlanul szaporodnak és napról-napra hangosabbak lesznek. Ily viszonyok közt némiképen feltűnő, hogy a berlini >Prot. Kirrhenzeitung* ez évi első számaiban Honig Vilmos tollából ily feliratú cikksorozatot hoz: »Der religiöse Charakter unserer Zeit.€

Hiszen, ha az ember nem is tartozik azok közzé, kik a dogmahűségre fektetik a fősúlyt, be kell vallania, hogy időnk minden mozzanata akármi mást, de határozott vallásos jelleget nem mutat. Igaz, Hönig azon nézetből indul ki, hogy napjaink vallásos szükségeit meg nem ismerhetni, ha azokat csupán a múltból reánk származott vallási okmányok tükrében szemléljük, hanem okvetlenül megkívántatik, hogy mindazon mozgató erőket meglessük, melyek befolyása alatt a mostani emberiség áll. Az ügy kétségkívül érdekes és fontos. Komolyabb kérdés nem létezhetik, mint ez: »Mily álláspontot foglal el korunk az élet legmagasztosabb dolgával, a vallással szemben ?€

Lássuk az ügyet I lonig nyomán közelebbről! Ha visszatekintünk a múltba, akkor, például a középkor vallásos jelleméről egész biztossággal szólhatunk, mert egy futólagos pillantás mutatja, hogy azon időben a vallásos élet általános és határozott alakkal bírt. Ma ez máskép van; időnk tele van óriási ellenmondásokkal. Csak a legkirivóbbak némelyikét említjük fel. Az egyik oldalon találkozunk a természettudományok materialismusával és a socialdemokratia atheismusával; a másik oldalon büszkélkednek a lutheránus és kálvinista orthodoxia és az egyedül üdvözítő róm. katholicismus. Amazok a mennyet a földért, emezek a földet a mennyért akarják feláldozni. Tény, hogy e halálos ellenségeket egy hajlékban elhelyezni nem lehet; tény, hogy ezen egymást kizáró törekvések egy közös áramlatot nem képeznek. Hiszen eme beláthatlan zavarban gyakran rettegés fog el minket, mert a tagadás szellemei évről-évre vakmerőbben, sikeresebben haladnak előre. Máskor meg attól ijedünk meg, hogy a reactió győz s a szabad szellem vívmányait ismét sírba temeti. Nem csuda, ha sokan azt állitják, miszerint ily körülmények közt korunk vallásos jelleméről nem szólhatni. Igen, de másokat épen a nehézségek ingerelnek s ezek úgy vélekednek, hogy a speciális egyházpolitikai és dogmatikai nüanceokat itt félre kell tenni és vizsgálni kell napjainknak általános vallásos fejlődését, melynek eredményéhez, korunk vallásos jelleméhez akkor jutunk, ha ama fejlődést korszellemünk egész áramlatával összeköttetésben értjük meg. Szegény korszellem ! Ócsárlóinak száma tömérdek ; dicsérőinek összege csekély. Maga az éleseszű és tömött irályu Scherr János emígy fakad ki ellene; ^Mammon és Moloch, az arany borjú és az érc bika, pénz és siker, ezek azon egyedüli javak, melyekben korunk egész benső áhitatossággal hisz. Hozzá járul ehez egy erkölcstelen történetírás is, minő igen nagy mértékben, jelesül Németországban, ez időszerint felkapott; ez is térdel az emiitett bálványok előtt s tömjénez nekik. Büszkélkedik, hogy a történelemből az ethikai elvet száműzte. Sikerült neki a jó és rossz, az igazságos és igazságtalan, a nemes és nem-