Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-01-02 / 1. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hirek. Értesülésünk szerint a dunamelléki ref. egyházkerületi aljegyzőségre senki sem kapván absolut szavazattöbbséget, az aránylag legtöbb szavazatot kapott Bajó Károly oldi, és Mészöly Pál tabajdi lelkész közt uj szavazás fog megejtetni. — llolles Dániel dobrocsi, Vladár János sámsonházi és Vladár Miksa sziraki ev. lelkészek Nógrádmegye bizottsági tagjaivá választattak. — Löji Áron bölöni unitárius pap a kökösi egyházköri gyűlésen háromszéki esperessé választatott meg. — Békés-Csabán megyei bizottsági tagokul llaan íjajos ev. lelkészt, Horváth János gymnáziumi igazgatót és Ilursan Pál egyházgondnokot is megválasztották. * A mezőtúri papválasztás ügyében a következő nyilatkozat küldetett be hozzánk : Miután a mezőtúri reform, lelkészválasztáskor minden erőlködésük dacára is csak 63 számra vergődhettek ellenfeleink : a közönség és az egyházi felsőbb hatóság félrevezetése végett jónak látták több lapban azt állítani, hogy Turgonyi Lajos lelkész urat csak azon 276 egyháztag óhajtja lelkészéül, aki a választáskor reászavazott, a választáskor közbejött sok akadály niatt meg nem jelenhetett többi valasztó pedig nem akarja, hogy ő legyen a mezőtúri reform, gyülekezet lelkipásztora: ennélfogva mi aláírási iveket bocsátottunk ki, melyeken felhívtuk a választásra jogosítottakat, hogy azok, akik Turgonyi Lajos urat akarják egyedül lelkészöknek, de elháríthatlan akadályok miatt reá nem szavazhattak, nevök alairásával jelentsék ki abbeli akaratukat. És miután ezen alairási ívekre a 2397 választásra jogosított egyháztag közül már eddigelé 1600-011 felül irtak alá, jóllehet még az aláírási ívek mind vissza sem jöttek : úgy Turgonyi Lajos úr érdekében, mint hitsorsosaink jóhirnevének és különösen az igazság érdekében erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezt nyilvánosságra hozni, kérve igen tisztelt szerkesztő urat, szíveskedjék ezen nyilatkozatunkat becses lapja legközelebbi számában közzé tenni. A papválasztásra jogosítottak nevében több választó. * A soproni ügyben, mely lapunk múlt évi utolsó számában volt szellőztetve, Poszvék Sándor soproni theol. tanár úrtól a következő sorokat vettük : A »Sopron" f. é. 102. számában foglalt »Válasz a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapnak® cimű közleményt szerkesztő ur volt szives becses figyelmére méltatni s arra néhány rövid találó megjegyzést tenni. A »Sopron® tamadása ellenem, mint azon cikk írója ellen levén intézve, mely e lap szerkesztőjének haragját vonta magára, bátor vagyok szerkesztő urnák s becses lapja t. olvasóinak figyelmét a következőkre felhívni. A „Sopron® t. szerkesztője sürgeti rektifikálását két lényegtelen mozzanatnak, melyről a Póda-féle „cause célébre4

közlésében megemlékeztem. Ez részemről tévedés volt. Mea culpa, mea maxima culpa 1 Nekem a dolgot így referálták ; de sem azok, kik így referáltak, sem én, ki a nyert hibás értesülés folytán hibásan értesítettem Nt. urat, szándékosan bizony nem követtük el e hibát. Dec. 4-én volt a bírósági tárgyalás s én 5-én értesítettem erről e lap t. olvasóit. Akkor azok, kik a tárgyalás menetét közvetlen kisérték figyelemmel, nem tudták azt, hogy ez eset magán uton jelentetett fel az államügyésznek; nem tudhatták, mert erre nézve a bírói targyalas nem nyújtott tájékozást. Én e lényegtelen körülményre oly csekély súlyt fektettem, hogy szükségtelennek találtam utána járni s kutatni, mikép jutott ez eset tudomásara a kir. államügyész úrnak s én is valószínűnek tartottam, mint valószínűnek mondották azok, kik az ügyet velem közölték, hogy t. i. a kormány rendelte el a vizsgalatot. Én egyébkint a tárgyalás eredményét akartam közölni s közleményem az eredményt illetőleg teljesen korrekt. A másik tévedést, hogy t. i. Póda úr famosus emlékiratát nemcsak német nyelven, — mint én állítottam, • - hanem magyar nyelven is közre bocsátottá, egyenesen a , Sopronénak köszönöm. Én t. i. az emlékiratot csak német nyelven kaphattam meg, magyar példányt nem láttam. Másnap az emlékirat megjelenik magyar nyelven a „>Sopron® hasábjain. Elég naiv voltam akkor így okoskodni : a németek már előbb ismerkedtek meg ez irattal, a »Sopron® t. szerkesztője t

csak hirlapirói kötelességének tesz eleget, ® midőn annak tartalmát a magyar olvasó közönségnek is közvetíti. De most látom, mennyire tévedtem. Tehát Póda úr magyar nyelven is közre bocsátotta emlékiratát. Mea culpa, mea maxima culpa ! Csak azt mondja meg a »Sopron® t. szerkesztője, mi célból közölte hat ő is azt az emlékiratot, mely magyar nyelven már egy nappal előbb »közkézen forgott ?® Tehát mégis más célnak kellett a »Sopron® t. szerkesztője előtt lebegni, midőn közölte azt az iratot, mely »közkézen forgott.® De aligha fájt a szerkesztő úrnak e két lényegtelen részlet téves közlése, melyet szívesen rektifikálok. Tán jobban fájt közleményem azon passzusa, hogy e hírhedt emlékiratnak közlése, még pedig a bírói tárgyalást megelőzőleg, sajátságos jelleget ád lapjának. Szíveskedjék ezt megcáfolni, de ne pusztán csak annak állítására szorítkozni : „mi sem kath. sem prot. jellegű lap nem vagyunk.® Tudtommal nincs példa arra, hogy pártatlan lap oly ügyben, mely bírósági ítélet alá kerül, közli a vádlott álláspontját képviselő reflexiókat, közli megjegyzés nélkül, tehát sajátjának vallja. Hogy Póda úr emlékirata kath jellegű, ezt kétségbe nem vonta s nem vonja senki A »Sopron® magáévá tette tehát annak jellegét is. Tertium non datur. * A feszületek, szűz-Mária-szobrok és egyéb vallási jelvények Párizs városa felekezetnélküli elemi iskoláiból eltávolíttatván, Bujfet szenátor ez ügyben kérdést intézett a francia köztársasági kormányhoz. Igaz-e, úgymond, hogy ezen jelvények eltávolítása nem éjnek idején, ámbár ily cselekvények elkövetésére éjnek évada a legalkalmasabb (mozgás a baloldalon), hanem nappal, a tanulók jelenlétében hajtatott végre, és pedig nem