Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-20 / 8. szám

Magyar Sajtó, Uj magyar Muzeum, Sárospataki Füzetek, Prot. képes Naptár folyóiratoknak és leginkább a hazai történelem és nyelvészet köréből számos értekezést, tanulmányt, biralatot, könyvismertetést tett közzé ezekben. A mi lapunknak 1858-tól, vagyis megalapításától kezdve mai napiglan, az 1869-től számítandó tíz év kivételével, mindenkor legbuzgóbb munkatársa volt Annyi időn át állandó dísze, ékessége volt e lapnak, melyben közzétett cikkeiről, ha érdemileg akarnánk szólani, lehetne legalább is annyi mondani valónk, mint amennyire terjedhet jelen életrajzi vázlatunk. Apróbb irodalmi működését még 1847-ben kezdte különféle hazai lapokban és folyóiratokban. Már az 50-es években írt önálló műveinek csak puszta sorozata is elarulja, minő roppant tevékenységet fejtett ki az a férfi, ki most oly mély fájdalmunk tárgyát képezi. 1856-ban Szarvason jelent meg tőle : A prot. egyhazalkotmány alapelvei, a XVI. századi főbb reformátorok, vallástételek és egyházszervezetek bizonyítása szerint. 1857-ben két nagyobb munkájával készült el. Az egyiket Pesten adta ki a theologiai intézet tanári kara ; ez, Hagenbach „A theologiai tudományok encyclopaediaja és methodologiája4

című vaskos kötet fordítása. A másikat Debrecenben maga a szerző adta ki; címe : „Vélemény a magyar prot. egyházalkotmány fő pontja felett.4 1859 ban egyszerre két történelmi munkával lepte meg a magyar tudós világot. Mindakettő Debrecenben került ki a sajtó alól. Az egyik : Erdősi János magyar prot. reformátor, különös tekintettel némely magyar tudósok balvéleményére. A másik : Etel laka, vagyis Attila hun király birodalmi székhelye. Irodalmi nagy érdemei méltánylásául a magyar tud. akadémia, 1859. dec. 16-án levelező tagjai sorába iktatta. Nálánál méltóbbat akkoriban nem érhetett volna e kitüntetés, melyre utóbb még sokkal inkább méltónak bizonyult. A hozzákötött nagy reményeket fényesen be is valta, midőn 1863-ban Pesten kiadta „Dévay Biró Mátyás első magyar reformátor életrajza és irodalmi művei4

című munkáját, mely az egyháztörténelmi mono. graphiák közül messze kimagaslik. Az előző évben pedig rendkívül érdekes füzetet adott ki „A magyar prot. egyház szabadságának védelme, némely tekintélyes német tudósok megtámadásai ellen4

cím alatt, mely megjelent a Sárospataki Füzetek 1862-ik évi folyamában, úgyszintén külön lenyomatban, valamint német nyelven a berlini Prot. Kirchenzeitung 1861-iki folyamában. E nemben folytatott munkáihoz sorolandó még „Kálvin élete.4 Balmaz-Ujvárosból két évi ott lakás után Szentesre, majd onnan szintén 2 év múlva Debrecenbe hivatott lelkésznek. Szentesi hívei rendkívül meghatottan vettek tőle búcsút. Szeretett lelkészök iránti hálás elismerésöknek azzal adtak kifejezést, hogy körükben a „Hit, remény és szeretetről4

mondott remek egyházi beszédét kinyomatták, s egy felállítandó orgona javára árusították el. A prédikáció rövid néhány hét alatt roppant mennyiségben kelt el, s az orgona alapját megteremtette. Szentesről 1856. májusban költözött át Debrecenbe, s azóta ott is lakott. A pátens-küzdelemben Révész Imre kiváló nagy szerepet vitt. Ez ügyben lapunkba irt vezércikkei a mindenható policáj-chef által jórészben lefoglaltattak, s azért legtöbbje nem jelenhetett meg, csak kefelevonatai s a rájok vonatkozó levelek őriztetnek gyűjteményemben. A pátens ellen Debrecenben megindult mozgalomban minő szerepet vitt, érdekesen adja elő Hegyesi Márton a Biharmegyei Lapok 31-ik számában: „Utolszor — úgymond — a legutóbbi superintendentialis gyűlésen találkoztam vele. Együtt sétálgattunk, s később Vályi János barátom is hozzánk csatlakozott. Eppeti a volt lakása előtt mentünk el. Elbeszélte, hogy annak egyik hátsó szobájában tartatott azon bizalmas értekezlet, mely a pátens tárgyaban az 1860. évi januar 11-iki superintendentialis gyűlést megelőzte; LónyayMenyhért egy bécsi bizalmas táviratra hivatkozva indítványozta, hogy csupán kérvényezzünk és ne tiltakozzunk a pátens ellen; ennek lesz eredménye. Tisza Kálmán Lónyay Menyhért indítványát partolta, Révész Imre szólalt fel ellene, határozott tiltakozást hozván javaslatba. Ez fogadtatott el nagy többséggel.4 Másutt meg, azt olvassuk róla, hogy a pátens világban egy megyegyűlés alkalmaval a királyi biztos altal a templom falara függesztett császári képet sajatkezüleg vette le, s helyébe Kálvin képét tette (?). P2 merészsége miatt ez a hír terjedt el, hogy elfogják, minek meggátlására a debreceni , cívisek4

éjjel-nappal őrködtek lakása előtt. Midőn a nemzet szaggatni kezdé sirhantjait, s az alkotmányosság hajnala derengeni kezdett: Révész Imre rövid ideig mint politikus is szerepelt, de e rövid szereplése is emlékezetes. A közóhajtás által csaknem kényszerítve, elvallalta Debrecen egyik kerületének képviselőségét, s az 1861-iki országgyűlésen mint a határozati partnak egyik vezére szerepelt. Deák Ferenc törvénytudományával, közjogi ismeleteivel csak ő mérkőzhetett. Deák felirati javaslata ellen tartott fényes beszéde, melyben a pragmatica sanctio létjogát támadta meg, a 61-iki országgyűlésnek egyik legfontosabb s felejthetetlen mozzanatat képezte. A mily rendkívüli hatást s feltűnést keltett e nagy sza-Lásu beszéd, ép oly feltűnő volt a képviselőségről való hirtelen s váratlan lemondása. E tárgyban nagyon szépen, s igen jellemzően nyilatkozott Ballagi Mórhoz intézett im e soraiban: „Mig ti nagy erővel döntögetitek az ország dolgát : addig én itthon magyarázom a gyülekezetnek a szentírást, gyönyörködöm az egyszerű szép természetben : éijel virasztok beteges kis fijam mellett, ki már tul van a nagy veszélyen, — altalaban pedig tűröm csendesen a tömegnek ellenem feltámadt balvéleményét és rágalmait. Igen igen kevés ember