Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1881 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1881-02-13 / 7. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI ADÓ-HI V AT A L : VIII, ker. Máriautca 10. sz. I. em, Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú. példám.-yolsilsiELl mindég szolg-éiltLa. turnlcé&T Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetősök lejárt, annak megújítására felkéretnek. Modern civilisatio. Sokszor hallottam már, különösen a legközelebb lefolyt években, Hogy lelkésztársaim, a keresztszülők- és esketendőkkel szemben, ha azok a felsőbb, vagy intelligens osztályhoz tartoznak, — nem az atyai és testvéri ^te,* hanem a legújabb korban gyártott ^ön* megszólítást használják. Hallottam ezt hazánk minden részében nagytekintélyű vezérférfiaktól, kiket mi kisebbek örömest követünk. Hallottam az ifjabb nemzedék tagjai közül olyanoktól, kik minden szépért és jóért lelkesülve, minden tekintetben a kor színvonalára emelkedni törekednek; s hallottam olyanoktól is, akik minden komoly megfontolás nélkül kapnak azon, a mi uj. Én ezt sohasem helyeseltem, s most sem helyeslem. Kérdeztem csaknem mindeniktől, miért teszik ezt ? S leginkább a következő feleletet hallottam: Reformált egyházunknak alapjánál fogva a korral kell haladni; az pedig korunknak, a modern civilizationak követelménye, hogy a műveltebb osztálybeliekkel szemben a „te" megszólítást ne használjuk; hiszen ma már az apa is magázza gyermekét, s a testvér testvérét; és a miveltebb osztályba, annyival inkább a felsőbb körökbe tartozókat sértené az, ha mi állásukat nem tekintve, „te"-nek szólítanék őket. Azt hiszem, hogy ezen napjainkban mindinkább hódító helytelen szokást másként menteni nem is kísérlik meg. Ezen mentség pedig egyátalában meg nem állhat. Reformált egyházunknak a korral igenis haladni, fejlődni kell. De ez nem azt teszi, hogy a kornak minden félszegségeit magáévá tegye s vakon kövesse. Hogy némely apa gyermekeit, némely testvér testvérét, a szeretet és bizalom hangját mellőzve, magázza: ez bizony nem olyan nagyszerű vívmánya, s nem olyan kitűnő irányban való haladása korunknak, hogy azt minden áron követni akarván, lelkésztársaim elfeledjék, hogy a Krisztus által mindnyájan Istennek gyermekeivé s testvérekké lettünk. A Krisztus eszméje szerinti nagy családban pedig a testvéri szeretet levén az uralkodó, nem szabad személyválogatásnak lenni. Ha mindnyájan azt hirdetjük a szószékről, hogy Isten előtt mindenki egyenlő: úr és szolga, király és koldus; miért rontjuk le mindjárt ezen állításunkat azzal, hogy az úr asztalához lépve egyik párt megesketjük a régi jó szokás szerint „te-", a másikat pedig „ön"nek szólítván. Hiszen nekünk, mint a vallás szolgáinak, mikor az úr házában egy vallásos szertartást végezünk, szintén nem lenne szabad személyválogatóknak lennünk ; hacsak ki nem akarjuk magunkat — az általam már hallott megjegyzésnek — tenni: „ezeket a tiszteletes úr nem merte „te"-nek szólítani.* De ha a „te" szólítás egyátalában nem illik be a modern civilisatio keretébe, miért nem mellőzik hát azt az illető lelkésztársak az alsóbb osztályú néppel szemben is ? Azt mondják: azok nem értik az „ön" szót. Igazuk van ! De ott vannak a kend, kegyelmed stb. szavak. Ezt azonbnn