Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-01 / 5. szám

nép politikai viszonyait is ; de e kérdés tüzetes kifejtését Angliában tartandó felolvasásaira hagyta. Szerinte, ha választásra biznák azt a kérdést, hogy e két hatalom között melyik volna hivatva arra, hogy a mozlim Közép-Ázsia felett uralkodjék : bizonyára Angliát kellene erre jogosultnak vallanunk. Hogy hasonló országokról szóljunk, hát mit tettek az oroszok Kazán és Krim érdekében, melyeket évek óta birnak? Megveték alapját az európai kulturának és civilizációnak ? Szó sincs róla. A nép oroszszá fajult s egyetlen vívmánya a pálinka élvezése. Mennyire másképen bánik Anglia az ő országaival. Ezekben a nép százszorta jobban él, mint saját uralkodói alatt ; a vasutak gazdag hálózatai futják be ezen országokat egyik határuktól a másikig. Angolországnak szemére vetik, hogy idegen gyarmatai révén akar meggazdagodni. E szemrehányást nem tarthatjuk jogosultnak, ha megtekintjük a kelet-indiai kormány költségvetését, melyben az ország magán céljaira tett kiadások játszak a főszerepet. Mig a muszka mindaddig nem nyugszik, mig a mozlimeket végkép ki nem irtotta, az angol a legnagyobb toleranciával és kímélettel hajol meg vallasos érzékenységek előtt. Ennélfogva már humanisztikus szempontból is kívánatos volna, hogy Oroszország-Ázsiában tett eddigi hódításaival beérje, s ne hatoljon 1 tovább délfelé, hanem, ha ez országok megszállása csakugyan szükséges volna, bizza azt a polgárisuk Angliára. A Kisfaludy társaság f. hó 8-án tartandó közgyűlésének egyik nevezetes tárgya lesz Győry Vilmos emlékbeszéde felejthetetlen Székács Józsefünk fölött. Vác-Hartyán, tek. Marossy Károly úr nevenapján díszes ünnepély színhelye volt, a mennyiben ngos Gosztonyi, Rudnay urak, közelről távolról, jóakarói, ösmerősei, tisztelői nagy számban, evang. reform, kath. lelkészek többen, kimondhatlan szivességű házánál megjelentek, hogy a három ev. egyház érdemdús felügyelőjét, önzetlen hazafit, őszinte s nemes lelkű barátot éltethessék. A rákos-palotai ev. egyház 5 tagból álló küldöttség által kifejezte tiszteletét s háláját a mélyen tisztelt felügyelője iránt, kívánva : mikép adjon az Isten sok oly buzgó protestánst és felügyelőt, az ünnepelt pedig: hazaja, egyhaza javára, családja s mindnyájunkörömére éljen sokáig ! Kolbenhayer, r.-palotai ev. lelkész. 1 * A skót nemzeti biblia-társulat, mely már eddig is oly igaz keresztyéni kegyes buzgóságot tanúsított az evangyeliomi tanok terjesztése körül : legújabban ismét egy nemes cselekedetével tette magát érdemessé hálánkra és elismerésünkre. A társasag Máté evangy. 11, 28. versére emlékezvén, (Jöjjetek én hozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket®) a szegedi vizkárosultak iránti részvétének jeléül a Károli Gáspár-fordította Uj Testamentomból 800 példányt ingyen osztatott ki a szegedi katholicusok, ioo-at az evang., 100-at a reformátusok között. Gyászhirek. Kiss Pál, volt szentesi ref. lelkész élte 72-ik évében végelgyengülés következtében el- | hunyt; f. hó 23-án temették el Szentesen. A boldogult, minta „Szentesi Lap* irja, 1836-tól 1858-ig közszeretet közepette viselte az ottani ref. lelkészi hivatalt.*) — Pap Miklós, előbb börvelyi segédlelkész, 30 év óta pedig a nyir-parasznyai ref. egyház lelkipásztora, f. hó io-én, 64 éves korában a jobb létre szenderült. Ravatalánál özvegye, szül. Wenzel Sarolta siratta a boldogultat, a gyászbeszédet pedig végrendeleti meghagyás folytán Papp Arthur mátészalkai és Kósa Ede jármii ref. lelkész tartották. — Galló József, a szilágyszolnoki ref. tractusba kebelezett ilosvai gyülekezet lelkésze, f. hó 7-én elhunyt. Béke poraikra! Egyik legrégibb munkatársunk, a szabad eszmék soha nem csüggedő előharcosa, kit csak nem régiben emelt a közbizalom megtisztelő magas polcra, — nincs többé az élők soraiban. A megrendítő, egész váratlanul jött csapást tudtul adó levél így hangzik : „Nemes Béniámin, bogáti ref. lelkész, a felsőszabolcsi ref. e. megye esperese, hosszas szenvedés után elhunyt jan. 23-an 51 éves korában. Necrologját a jövő számba bekiildendem ; az adatok nalam s munkában vannak. N.-Kállón, jan. 27. Görömbei Péter.* NECROLOG. Kiss Ignác. (1809—1880) Januar 6-an hunyt el a bajkai ref. egyház derék lelkésze: Kiss Ignác. Hetven éve dacára szép, erőteljes férfiú volt s halala váratlanul rohamosan jött. Estelijét elköltve, beszélgetett egy ideig, aztan nyugalomra tért, 10 óra tájt felriadt s még azon órában kiszenvedett. Szívszélhűdés érte. Temetése jan. 8-án ment végbe, gyászbeszédet tartván felette Juhász Pál kis-sárói, s Bacsa Endre garamlöki lelkész. Öszhangzatos népénekkel működött közre Zsidó Dezső n.-szecsei tanitó vezérlete mellett. Lelkésztársai közül csak a közelben levők lehettek jelen, a nagyobb részt az idő zordonsága, a Garam járhatlansága visszatartván. Nagy János esperes urat gyöngélkedése gátolta a megjelenésben. A helybeli patrónus földesúr, a gyülekezet elöljáróságával, mindent megtettek a lehető legtisztességesebb eltakarításra nézve, s most ott nyugszik a száraz lombú ákácok alatt. Talán ő az egyetlen pap, ki e temetőben pihen. Bajka nem az utolsó hely ugyan Barsban, de mégis igyekeztek innen az ur szolgái s csak megszálló helyül tekintették az ifjú lelkiatyák. Kiss Ignác már mint meglett férfi jött ide ezelőtt 15 évvel a drégelypalánkai szomszéd e. megyéből N.-Marosról, hol a tudálékos kolomposok által fellovalt nép alaptalanul ellene támadván, az egyházkerületet sokáig foglalkoztatá ama ügy, mely a kolomposok bebörtönzésével s Kiss Ignác csere utján áthelyezésével végződött. *) Bővebb necrologot kérünk. Szerk.