Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-04-11 / 15. szám

4yu 1852-ben Szarvasra hívták meg a bölcsészeti előtan, a görög és német nyelv ny. rendes tanárául. Lelkiismeretes és buzgó hivataloskodása, szép lelke és ernyedetlen kitartással szerzett mély ismeretei által kivívta magának tiszttársai őszinte szeretetét és becsülését; úgy hogy 1854-ben őt választották meg az ág. h. ev. főgymnasium igazgató-tanárául. A következő évben a fővárosba jött, hol az egyesűit prot. theol. tanintézetben fáradozott, mint a bölcsészet és görög nyelv rendes tanára, s e minőségben egész i866 ig dolgozott, midőn aztán állásáról önkényt lemondott. Irodalmi tevékenységének délpontja ez időszakra esik. Művei : Elet- és természetképek Szepesből a) Szepesi idiotismusok, értekezés (Berlin 1850); b) Molitorisz Adolf emlékére, beszéd (Szarvas 1856); Melanchthon Fülöp, élet- és korrajz (Pest 1860). Erkölcsbölcsészet alapvonalai Martensen után Molnár Aladárral (Pest 1864), Aristoteles három könyve a lélekről (Pest 1865), Aristoteles Metaphysikája (1866—67). íme, ezek voltak amaz irodalmi munkásság gyümölcsei, melynek méltánylásául őt a magyar tudományos akadémia 1867. jan. 30-án levelező tagjai sorába, a berlini nyelvbűvár társulat pedig rendes tagjai közé igtatta. A sokszorosan megérdemelt elismerés, majd a magy. kir. pesti egyetemnél a görög bölcsészet magántanárául való képesítése, újabb sarkantyút s határozott irányt adott munkásságának, melynek eredményeűl jegyzetekkel ellátva bocsátotta világ elé Aristoteles Politikája fordítását; sajtó alá készítette Curtius syntaxisát a VIII. eredeti kiadás bővítésével; 1872. jun. 24-én „Edvi Illés Pál emléke® cím alatt tartott emlékbeszédet a nemes-dömölki tudós ev. lelkész-esperes fölött, mely beszéd a bölcsészeti tudományok köréből vett értekezések II. kötetében látott napvilágot; lefordította, s a magy. tudományos akadémia kiadásában vaskos kötetben tette közzé „Aristoteles Nikomachoshoz címzett ethikáját* (Budapest, 1873.) stb. Lefordította Aristoteles Logikáját is, benyújtotta az akadémiához, hol azonban műve kedvezőtlenül fogadtatván : ez a jámborlelkű öreg urat, szerfölött elkeserítette. Bántotta őt a bírálat kíméletlen hangja, melynek ellenében határozott erélylyel nem bírt, nem akart föllépni. A gyűlölködés, az áskálódás sohasem volt kenyere, ezúttal sem nyúlt hozzá, hanem inkább magába fojtotta keserűségét, s hogy kedélynyugalmát megőrizze, könyvei közé vette be magát, dolgozott fáradatlanúl, önemésztő buzgalommal. Egész lénye érzelem volt, egész lénye szeretet, egész lénye oly teljesen összhangzó egész volt, melynek csupán gondosan kikerekített élet- és jellemrajza állíthatná elő hű képben azt a férfiút, kinek élete oly egyszerű szelíd bájjal, az emberi erény és munkásság legnemesebb méltóságában tündöklött. Mindvégiglen híven munkálkodott a prot. egyház veteményes kertjében. Előbb mint tanár művelte az Úr szőllejét, azután mint az ág. h. ev. egyetemes egyház tanügyi és tanárvizsgáló bizottságának tagja, továbbá mint az orsz. prot. árvaház és a Bethesda jólelkű gyámolítója. Az orsz. prot. árvaház választmányának nem volt nála buzgóbb, fáradhatatlanabb tagja sohasem. Mint igazi pia anima, nejével együtt, ki a nőválasztmány tevékeny tagja, odaadó gonddal ápolgatta egyházunk e jótékony intézetét; szeretete borostyánként ölelte körül a kis árvákat, kik benne legrésztvevőbb barátjukat, pártfogójukat, atyjukat sirathatják. Harmadfélhónapja, fájdalmas vesebaja ágyhoz szögezé. Súlyos betegségéből nem is lábbadt föl többé : csütörtökön, f. hó 8-án este élte szövétnekét kioltá a zord halál. Az igazak hónába tért családfő meghidegült tetemei fölött hű neje és egyetlen fia Jonathán Pál, orvostúdor, ki csak most tért vissza Hálából: zokogva siratják forrón szerető gyámolukat, kinek elvesztése fölötti fájdalmukat mi sem enyhítheti, hanemha „a viszontlátás reménye,® a költő amaz ihletszerű kijelentése, melyet jeligéül tűztünk soraink élére. Temetése e hó 10-én díszes közönség mély részvétele mellett ment végbe. Az emlékezet szárnyain, csupán futólagos, halvány vonásokban kisértük kiszenvedett barátunkat bölcsejétől ravataláig. Vegyék ezt csupán és kizárólag az elhunyt iránt való tiszteletünk kifejezése gyanánt. Tartoztunk a nemes férfiú emlékének e hódolattal; mert mindörökké igaz marad Cicero mondása: haud decet talem virum inornatum sileri! Áldás koszorúzza a humánus eszmék fölkent bajnokának friss hantolású sirhalmát! Borongó Adorján. ADAKOZÁSOK. Az orsz. prot. árvaház részére : Petz Gyula mezőberényi ev. leik. 3 frt. (mihez járultak : Stibán József, HoffmannJózs., Eiler Márton, Roosz Ádám, Fendt Andr., Renner Mária, Schmidt Maria, Eiler Zsuzs., Eiler Kat., húsz-húsz krral, Braun Zsuzs., 10 kr. Braun Magd. 10 kr. Piltz Zsuzs. 1 frtal.) — Bonc Gyula sz.-fehérvári ref. leik. 1 frt 14 (Ehhez járultak e confirm. Vajda J., Sebestyén Istv ; Baka A., Tóth J., Kovács J., Esztergami I. Szabó A., Gulyás Istv., Vidók K., Patskó Zsuzsa, Almási Teréz tíz-tíz krral, Nemes Józs. 4 kr.) — Mészöly Győző alcsúthi ref. leik. a confirmáltak részéről I frt 14. — Kovách József gorgetegi ref. leik. 1 frt. (Ehhez járultak a confirm. 45 krral, a persely 18 kr. az egyház pénztár 37 krral.) — Bokor Benő kisbajomi ref. leik. a confirmáltak részéről 1 frt. 70 kr. — Holbok József szakonyi