Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-19 / 51. szám

cessusban mi csak a kezdő tagot, a motívumot s a végső tagot, a határozott akaratot ismerjük, de hogy mi az, ami a motívumra visszahat, nem tudhatjuk. A különféle vágyaknak egymás elleni harcáról hogy mennyire nincs világos tudomásunk, mutatja a sokszor váratlan eredmény. Az akaratnak csak egy bizonyos ismertető jele van : a tett. Ami a tett előtt van, az a tudattalan akarásban rejlik, a lélek mélységében, hová emberi szem sohasem pillanthat be. A tiszta, a tudat= talan én-re mi csak a cselekvésekből következtethetünk. Amit mi megismertünk, az csak az empirikus jellem. A gyakorlati psychologia rég tisztában van azzal, hogy a nevelésnek — leszámítva a szoktatást, e csak félelem által létesíthető idomítást — az erkölcsiségre mit sem tehet, csak ébresztgetheti alkalmas motívumok által a meglevő moralitást. A képzet lehet motívum, de morális tulajdonképen csak az akarás, azon tudattalan tényező által, mely az individualitás legbelsőbb magvát teszi. Gyakorlás, szoktatás által módosulhat a jellem, tan által soha. Vallási tanok, műveltség szintén változtathatnak az alakon, finomithatjak azt, de a jellem erkölcsiségére, a szív jóságara kevés befolyással vannak. Az ethikai mozzanat, amelytől az érzületek és cselekvények jelleme függ, a tudattalannak mélységes éjjelében rejlik. (Folytatása következik.) Dr. Bihari Péter. Végrehajtás. Ne ütközzék meg senki a címen, nem adóvégrehajtásról van szó. Hanem igazsága van Sántha Károly úrnak, midőn e lapok 49-ik számaban azt mondja: a jó törvény csak akkor jó, ha nem enged. Vagyis, nem elég a jó törvényt csak meghozni, a szentesítés sem elég, hanem végre is kell hajtani. Ilyen jó törvénynek tartjuk bizonyara mi egyházi férfiak az 1868. 1. LIII. t. c. 19. §-t, ilyennek az 1879. evi büntetőtörvény XL. cikk 51 — 52 §§-it, melyek a vasarnap s ünnep megszentelése érdekében alkottattak. Föl kell tennünk, ilyeneknek tartja azt a törvényhozó testület is. Mégis 1868 s 1879 óta e tekintetben ott vagyunk, ahol voltunk : vagy talan még ott sem, mert ezeknek mikénti végrehajtására semmi intézkedés nem tétetett. Eddig megrontottak az ünnepeket, — vasarnapokat, — most hozzá megrontják a törvényt is. Ki ügyel fel annak megtartásara ? Senki. Azok, kiknek meg kellene tartani, s meg nem tartjak, jó részben nem is tudjak, hogy van. Mert községenkint nincs kihirdetve. Többet mondok: Némi részben azok sem tartjak meg, a kik tudják, s azok sem, a kik hoztak. Exempla elucescunt. 1868-ban már megvolt hozva a törvény, miszerint vasárnapokon minden nyilvános s nem elkerülhetetlen szükséges munka felfüggesztendő. 1876-ban a felső-baranyai ref. egyházmegye folyamodott Baranyamegye közgyűléséhez, hogy a Siklóson, nagypénteken tartatni csak egy pár évvel ezelőtt szokásba vett hetivásárt tegye at más napra. Hiában hozta fel kérelmének támogatására az 1868. t. LIII. t. c. 19. §-át, hiaban, hogy ezt követeli a felekezetek közti viszonosság is, miután a vásárok, ha róm. kath. vagy izraelita ünnepekre esnek, mindig áttétetnek más napra, — hiaban hozta fel, hogy Siklós vidékét legnagyobb részben reformátusok lakják. Nem használt semmit. Nagypénteken azóta is minden évben vásár van Siklóson. Pedig midőn Baranyamegye egyházmegyénket kérelmével elutasította, a superintendentia utján felfolyamodtunk egész a belügyminisztériumig. Ez sem használt semmit. Hat respectalták a törvényt azok, akik hozták ? És mi lesz abból, ha azok sem respectaljak ? Videant consules ! De nekünk lelkipásztoroknak csakugyan szent kötelességünk semmit el nem mulasztani, hogy az e tárgyban hozott törvények megtartassanak. Hát Guggenberger úrral petitionaljunk, s ha elutasítanak, újra petitionáljunk s mindaddig kérjünk, míg meg nem hallgattatunk. Hiszen csak azt kell kérni, hogy a kormány a törvényt, mit a törvényhozó testület hozott s mit a királyi felség sanctionált, hajtsa végre, vagy ha jobban tetszik, ügyeljen fel a végrehajtásra. Szabó József. KÖNYVISMERTETÉS. Válasz Ruttkay M. könyvismertetésére. E lapok f. évi 46. szamaban Ruttkay M. ur » Gyakorlókönyv a népiskolai énektanításhozc

<

című legközelebb megjelent munkamat ismertetvén, egyúttal Kálmán Farkas urnák szintén a fentebbi munkámra vonatkozó s e lapok 38-ik számában megjelent biralatara is tesz némi észrevételeket. A mi Ruttkay urnák egész biralatat illeti, röviden összevonva oda terjed ki, hogy munkám e téren semmi ujitast nem mutat fel, amennyiben munkám csakis gyenge utánzata Bartalus és Sz. Nagy J. müveinek, melyek szintén Dr. Heinroth J. A. G. egy az 1827-dik évben megjelent munkája, illetőlég röpirata után készültek. Azt mondja továbbá, hogy munkámban a rendszer sem jó; az egyes hangok begyakorlásara pedig kevés gyakorlatot veszek fel s ebben nincs a kellő fokozatosság megtartva; végre, hogy munkámhoz vezérkönyvet nem adtam, s hogy munkámból is épen ugy, mint a fentebbiekben, nagymennyiségű német illatár ömlik ki. Ezen megjegyzéseire kívánok tehát bíráló urnák lehetőleg röviden szólani. Mielőtt azonban a fentebbi pontokra nézve észrevételeimet megtenném, a népiskolai énektanitási rendszer fokozatos fejlődését rövid vázlatban mutatom be, hogy így R. M. urnák munkámra tett bírálatának alaptalan voltát ez altal is igazolhassam. A zene, mint az aestheticai nevelés egyik hatha-