Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-12-12 / 50. szám

ledik; aztán nyugodtan gondol a közeledő rémes éjszakára. Igen ! a hit éltünk alkonyán eloszlatja a halál éjszakájától való félelmet. Az egész egyházi beszéd vázlata ime következő : A hit, mint földi életünk útitársa I. Hozzánk csatlakozik mindjárt a pálya kezdetén. II. Megvigasztal, ha csüggedünk a pálya közepén. III. Eloszlatja a halál éjszakájától való félelmet a pálya végén. Másik egyházibeszéd a szegény özvegy két fillére Márk. XII : 41—44 verse alapján (XXXV. sz.) „Nem kell hozzá valami mély bölcsesség, mindjárt a legelső pillanatra világosan áll előttünk, hogy a felvett szövegben azon igazság van megmutatva : miszerint Isten előtt csak a tiszta szivből jött áldozatnák van értéke. A gazdagok hányják vetik aranyaikat, a szegény özvegy pedig két fillért tesz a pénztartó ládába, és mégis a Jézus Ítélete szerint ez a két fillér több, mint a gazdagok fényes ajándéka. Tehát aki sokat ad, akkor is keveset ad, — ha nem tiszta szívből ad; míg ellenben aki keveset ad is, sokat ad, ha tiszta szívből ad. íme ilyenformának gondolom én magam részéről a bibliai szövegek tervelését, s ennek alapján az egyházibeszéd célszerű berendezését és megállapítását. Zombori ezt az utat és módot nagyon fáradságosnak találta, beszédeit csakúgy könnyedén összeütötte s talán azért, hogy a szigorú kritika ellen egy kissé fedezze magát, bomiliáknalc keresztelte el. Nem homiliák ezek, hanem vásári munkák, aminőket a 27 kros bazárban szokott találni az ember. Hátra van még, hogy a szónoki műalkotás harmadik végzendőjéről, a tárgyi és alaki kidolgozásról is szóljunk valamit. Dobos János az ő Homilíáinak előszavában azt mondja : „hogy a homiliáknál le kell szállani a tüzes szekérből, a declamatió magasságaiból, le kell jönni egészen a beszélgetés vonaláig; a hangnak vissza kell nyerni természetességét; maga az arc elveszti azt a duzzadt alakot, mely a léghajókra- és azt az ascetikus vékonyságot, mely Mózes szarvaira emlékezetet. ,(L. Dobos Horn. előszó 9. lap). Az egyházi szonoklattan-irók is arra tanítanak; maga az egyházibeszéd természete is úgy kívánja, hogy annak nyelvezete világos, könnyen érthető legyen — kerülve a technikus terminusokat, a barbár rőfös constructiókat. Szerző épen a mondott utasítások és figyelmeztetések ellen akart cáfolatot írni. O nem tudja, nem ismeri, hogy a názárethi Jézus beszédeinek keresetlen egyszerűsége milyen megindító, szép és szívhez szóló ; — folytonosan lármáz, pufog, kiabál, itt-ott átkozódik : „Pénzvágy, fukarság, ti köny- és vérszomjas hiénák 1 ti lopjátok ki az emberből a szivet; te áruló Júdás csak menj 1 vedd fel a gyalázatos vérpénzt 1 haljon ki fajod az emberek közül! (105 1.). Valósággal azok a nyári pásztás esők jutnak eszünkbe, amikor jő egy fekete felhő darab, — dörög, csattog, villámlik ; szinte remegünk, hogy az istenitélet mindjárt elsepri a világot, — s a midőn elmúlt, azt látjuk, hogy az egész néhány szem ragya eső volt. Sűrűn használja Zombori a költői képeket, a szónoki és rhétori figurákat is, mint p. o : Ott hol a hegy lábánál a Kedron tiszta habjai tavaszszal és őszön rohanva zúgva ömlenek ; ott van Jézus az illatos olajerdő enyhe árnyában, alatta a Józsaphát völgye, túl rajta a Sión homlokzatával néz rá Jehova házának a hold ezüstjében fénylő kupolája® (101 lap) . . . „Hogy Jézus lelke magasztosai! fejlődjék, sokat tett arra Názáreth és vidéke. E kis város alsó Galileában feküdt — hajdan Zebulonnak jutott földön — egy lassúdan (nem sebesden ?) emelkedő hegynek tetején. Lakosainak száma alig volt pár ezer, egyszerű többnyire famunkából élő emberek. Názáreth apró házai — erdők felett — egyik oldalán a hires Esdrelon völgyére tekintettek, míg a másik oldalon nem nagy távolságra emelkedett a híres Tábor, a szent énekben dicsőitett Hermon és Karmell, Illés és Erzsébet lakása* (461 s. t. b.) Az értelem felvilágosítására, meggyőződés-teremtésre s megindításra szükségesek ugyan a képek, hasonlatok, a tárgyaknak élénkebb kiszinezése ; de hát a regényirodalom szódagályával, útszéli pöfetegeivel mit akar elérni Zombori akkor, midőn az az egyszerű figyel mes hallgató méltán azt kérdezheti tőle : ugyan tiszteletes uram, mit tesz ez magyarul : „a Jehova házának a hold ezüstjében fénylő kupolája.® És ha csakúgy elvétve, egyszer vagy kétszer fordulnának elő az e fajta kinövések; de valósággal „görcsökkel és görvélyekkel* van megmételyezve az egézséges magyar beszéd. Állitásom igazolása végett lapokra terjedő böngészeteimből, mulatságul közlök egy pár mutatványt, p. o. „Lássuk a tavaszt, midőn fűből s virágból hímzett szőnyegével betakarta gondosan anyánk a földnek, a zordon téltől rnezetlen hagyott tagjait (1 lap) . . . Szép halvány arc szelid nemes vonásokkal, melyeken az öröm és boldogság fel-felcsillanó villáma és a bánat sötét felhői egymást kergetik (10 lap) (ad notam : ah! liliom szűz, csókolom harmatgyöngeségű kezeinek áldott bájos rabláncait) . . . csillogó drága köveket rak a fájdalomnak könnyeláztatott fátyolára (27 1.) . . . gyermekkedélyünk hófehér mezét a földiség porával telefútta az idők vihara (45 1.) ... a vallás gond- és fájdalomtól lángoló agyunk alá az önérzet puha párnáját nyújtja (47 1.) ... A tél fagyos leliellete szeretteinkkel együtt családi tűzhelyünknél hoz össze (66 1.) ... A fennhéjázás és rosz akarat csak rongy mezek, melyeket a megsértett hiúság és a rosz nevelés aggat a szivre (98 1.) (szegény szív! utoljára fogas lesz belőled) . . . Nézd a gyászfát, melyen Krisztusod arcára a halál tette az irtóztató szenvedés vérpecsétjét (118 1.) . . . a vagyonosok csillogó cafrangjainkban hordják boldogságuk halálitéletét (122 I.) . . . a szavak és magaviselet rózsabokrai alatt rejlő kigyók, (129 1.)* sat. sat. Igazán élclapokba való csodabogarak — az ember szinte sajnálkozik, mikor az a szegény pegazus kínjában ilyen csodálatos hangot ad ; ráadasul szerző mindezeket még népies beszédnek is tartja. Ám legyen az ő hite szerint 1 az egyházi beszédirodalom ko-