Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-12-12 / 50. szám
tünk. Nálunk, ágostaiaknál létesült a gyámintézet, mely szegény egyházainknak támasza és vigasztalása. Összeköttetésben állván pedig emez intézetünk a némethoni Gusztáv-Adolf-egylettel, kimondhatlanul emelőleg hat lelkünkre minden küzdelemben azon tudat, hogy a protestantismus solidaritása napról-napra erősbödik és fejlődik világszerte. Erre figyelmeztet bennünket sok más tényező mellett különösen azon körülmény, miszerint a protestantismus koránt sem élte le magát, sőt ellenkezőleg épen most indult meg uj erővel a gondviselés által reá ruházott feladat megoldása felé; ugyanis, hogy a szíveket minden emberi tekintély szolgálatából kiszabadítsa és a keresztyén önzetlen szeretet kapcsa által fűzze össze Istennek kedves testvériséggé. Arra is int minket e körülmény, hogy a keresztyén vallás- és a felebaráti szeretet buzgósága legnagyobb mérvű ott, hol minden tag saját működési körén belül szabad önelhatározás folytán érvényesítheti lelki adományait ; hogy tehát a szabad egyházi társulás folytán kiküzdött vallás-erkölcsi eredmények sokkal becsesebbek, mint a hierarchia által parancsolt jó cselekedetek gyümölcsei. Ily figyelmeztetésekkel és intésekkel szemben az ember azt gondolná, hogy különösen nekünk, magyarhoni protestánsoknak, kik nem vagyunk valami udvari egyháznak tagjai, drágább nincsen, mint a véren szerzett autonómiáink ; hogy nemesebb feladatot nem ismerünk, mint emez autonómiánkat áldásossá tenni egyházunk minden egyes tagjára nézve; jótéteményeiben részesíteni mindenkit, ki hozzánk tartozik és ekkép önkormányzatunkat minden csak lehető önmegtagadással is jó hírnévben megőrizni a világ előtt. Mit tapasztalunk ? Nem mondom, hogy készakarva szétoszlatjuk autonómiánk nymbusát; mert nem hiszem, hogy léteznék széles e hazában protestáns ember, ki erre képes volna. Sőt ellenkezőleg azt tartom, hogy ott is, hol elkeseredésünkben a tapasztalt hiányok miatt önkormányzatunkat okoljuk, rendesen a jó ügy melletti buzgóságunk hevétől ragadtatunk el. Azonban ily kedélyhangulatban mi természetesebb, mint az, hogy panaszainkat, mert az illető helyen vagy egyoldalú informálás, vagy tárgyilagosabb felfogás, vagy végre a diplomatikai ^salus reipublicae suprema lex esto^-féle elv alapján, nézetünk visszautasíttatott, elmondjuk a világnak, tőle remélvén balzsamot égő sebeinkre: pedig ez nem ad, legfeljebb mosolyog. Praktikusabb a katholicismus! Ha valahol, e téren volna érdemes annak példáját követni, s szemünk előtt tartani amaz intést, mely szerint: >;) Et ab inimicis discendum/ Bajok, hiányok, személyes jogsérelmek a kath. egyházban is fordulnak elő ; aránylag talán még nagyobb számmal, mint nálunk, és kath. egyházi lapok felhasználhatók lennének egy némely viszszás eset nyilvános szellőztetésére. De ez nem történik. Egy jó barátom szívességéből hosszabb idő óta olvasom például a ^ReUgiot^ és azt látom, hogy a kath. lapok oly derült, elégedett arccal és oly csinos vasárnapi öltözetben lépnek a nagy közönség elé, mint az okos ember, aki tudja, hogy házi egyenetlenségeket hasztalan a világ előtt feltárni és hogy templomban vagy vizitben ünnepi ruhában illik megjelenni. Nem tudom, helyesen fogom-e fel a dolgot, de szerény véleményem az, hogy a mi a katholicismusban a szigorú fegyelem folytán lehetséges, nálunk talán sikerülhetne autonómiánk iránti szeretetből és testületi szellemünk iránti tiszteletből. Ez annál óhajtandóbb volna, mert tagadni nem lehet, hogy igen sok üdvös előmenetelünk már csirájában azért hervad el és örökkévaló sírba száll, mert szabadságunkat legjobban űgy hisszük érvényesíteni, hogy majd ezen, majd azon közeget kíméletlen kritika alá vonjuk s így az egyetértés és együttműködés láncolatát szétszakítjuk. Igen, de hát mi okoknál fogva mélyedek én el eme merengésekbe ? Megvallom, hogy nyilt válasz e kérdésre azért esik nehezen nékem, mert attól tartok, hogy bizonyos köröket sérthetnék meg, mi soha sem lehet szándékom. Azonban, miután ^alea jacta est/ >>sub rosa* megadom a választ. Először a folyó évi bányakerületi és az egyetemes gyűlésen előfordult pár igen fontos tárgy, melynek elintézése, szerintem, azért keltett oly keserű vitatkozást és azért nem elégítette ki az érdekelt kebleket, mert azok az alsóbb önkormányzati forumok által tévútra tereitettek vagy a tévutról csak félig lettek visszahelyezve a kellő kerékvágásba. Egyet kivéve, nem nevezem meg az illető tárgyakat. Legjobb, ha mint bevégzett
