Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-04 / 1. szám

mánynak kincseit, miket sem el nem veszthettek, sem tőletek el nem vehetnek. És ha közelebb e díszes gyülekezeten végig tekintetek, ha meggondoljátok, hogy előkelő úrnők s magas állású férfiak mennyit futottak, fáradtak azért, hogy most ime ajándékokkal dúsan teritett asztalt s ez áldott karácsonyestén boldog örömöket szerezzenek számotokra : oh nemde szivetek megtelik igazi örömmel, nemde megtelik hálás érzelemmel a jó Isten s a nemeskeblü jóltevők iránt s ajkaitokon önkénytelen ellebben a szó: Oh istenem ! mégis csak boldogok vagyunk mi ? ! De ne feledjétek kedves gyermekek, boldogságotok közepette se feledjétek el soha, hogy mindez örömet és boldogságot első sorban a ti legnagyobb jóltevőtöknek, a Jézus Krisztusnak köszönhetitek, Jézusnak, kinek áldott születését holnap ünnepeljük, de már most is, örömmel hirdetjük és emlegetjük. Ne feledjétek, sőt véssétek ez alkalommal is mélyen szivetekbe, hogy a Jézus születésével tűnt föl a szeretetnek ama csillaga, mely az embereket, mint testvéreket, Istenhez, a minden emberek atyjához vezérlé ; ne feledjétek, sőt tanuljátok meg mind jobban-jobban, hogy Krisztusé, az ő vallásáé, a keresztyénségé az érdem, ha terjed e földön a szeretet és jótékonyság, ha kevesbedik a nyomor, ha könnyebben enyhül a szenvedés és fájdalom. Azért, kedves gyermekek, ha hálások akartok lenni a számotokra készített örömökért : válasszátok ma legfóbb tanítótokul ama jó mestert, a Jézus Krisztust, aki megtanít titeket, szeretni istent, a ti legjobb atyátokat és bízni ő benne egy egész életen át; megtanít titeket, szeretni az embereket és hálásaknak lenni azok iránt. Igen, — ez az utolsó szavam ti hozzátok, keressétek és kövessétek e legfőbb tanítót, a Jézus Krisztust, tudván, hogy ő az út, az igazság és az élet. j Oh örvendezzetek és Örvendezzünk mindnyájan ez istenember születésének, ki annyi áldást, annyi örömet hozott a világra. Hozsánna! hozsánna! Áldott, oh áldott, ezerszer áldott, a ki jött az Urnák nevében ! Ámen. Lévay Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Evangyéliomi lelkészi tár. Szerkeszti és kiadja Celder Márton. Főmunkatársak : Láng Adolf pestmegyei evang. esperes, Gulyás Lajos nagybányai reform, lelkész. Első évfolyam, 1-ső füzet. Nagybányán, nyomatott Molnár testv. könyvny. 1880. Ez cime azon füzetnek, mely, mint a »Figyelő* melléklapja a jövő évben 12 füzetben fog megjelenni s1

összesen 56—60 prédikációt tartalmazand. Ára a s Figyelő4

előfizetőinek egész évre 2 frt, másoknak A lelkes és harcedzett szerkesztők, mint missionáriusok lépnek fel s dolgozatukkal a »vallásos közöny ősség s az égiekkel nem gondolás® sivatag pusztájába kiáltják: »egyengessétek meg azúrnak útját*-! Előszavukban mondják: s

Minél inkább nő a keresztyén vallás örök igazságait kicsinylők serege, városban, falun, mü veltebb vagy egyszerű gyülekezetekben, annál nagyobb gondot kell fordítanunk a predikálásra, az evangyéliom által a lelkek térítésére. Azért a lehetőleg jó, bibliai kenettel irott, az ész érettségére, a sziv megnyerő jóságára, a hit bensőségére mutató egyházi beszédek, azok által, kik a hitben gyarapulni s másokat is gyarapitni kíván nak, hisszük, mindig kedvesen fogadottak lesznek.* — Adja isten, hogy ebbeli reményök teljesedésbe menjen s a prot. vallásos közönség gyámolitásaban részesülvén felhívásuk, ne legyen kiáltó szó a pusztában ! A támogatást megérdemlik nemcsak azért, mert a mit igémek. azt teljesitik is, hanem azért is, mert jótékonyságot gyakorolnak, s az Isten igéjét oda is el akarják juttatni, a hol nincs, a ki azt hirdesse. Valóban megható a főszerkesztő eme zárszavait olvasni : „Jelen első füzetünkből a moldva-oláhországi missióban lévő s egykor általunk gondviselt következő atyánkfiainak küldtünk példányokat : Ploestre, Pitestre, Tirgovestre, Krajovába, Galacra, Brailába, Szászkutra, Domnyestre, Turnu-Szeverinbe, Foksánba, Konstantinápolyba, Andrásfalvára, azon kéréssel, hogy a hol rendes lelkész nincs, a vasár- és ünnepnapokat megszentelni, hitben és szeretetben gyarapodni gyűljenek egybe kedves atyánkfiai szerény hajlékukban, imádkozzanak s olvassanak fel egy-egy prédikációt ; ha templomba nem mehetnek, tegyék házukat templommá, Isten dicsőítésére s a Jézus Krisztus evangyélioma által hontalanságukat elviselhetővé4

Itt nem haszonlesésről van szó, itt Isten országának terjesztése céloztatik. Mit fényesen igazol a szerkesztő ama felhívása is, hogy a slavoníai és bánáti missio ve zetőit és a szórványos helyek közelében működő lelkész-társakat kéri, miszerint neveznék meg azon buzgó hitrokonokat, kikhez a ,Lelkészi Tárt® eljuttathatnák, _ hogy házi istenitiszteleteiken egy-egy épitő s Isten di csőitésére buzditó, egészséges egyházi beszédet olvashassanak. Az ilyen kegyes vállalat megérdemli ugy anyagi, mint szellemi támogatásunkat. De lássuk a jelen füzet tartalmát. Először is Celder Márton ismert ékes tollával találkozunk; ugyanis van tőle egy karácsonyi beszéd : „ a Jézus általi örömről4

és egy uj-esztendei : »a bepecsételt könyvről4

. (Jel. 5, 2.) Mind a kettő szép, épületes, de kivált az utóbbi megragadó, practicus, hogy úgy mondjam : plasticus. A beszédek végén van 5—7 erősítő szentírási idézet. — A harmadik beszéd: Luk. XVII. 10. felett. »emberi hivatásunk dicső és felséges volta4

, Medgyes Lajostól van ; szép philanthropicus beszéd. Ezután következik a másik téritő és gyűjtő : Láng Adolf-nak 1. Kor. 13, 13. felett mondott következő farsangi tanítása: »hitvestársi tulajdonok, melyek után boldog házasság vár-I • ' "