Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-11-28 / 48. szám

rajta vannak, hogy az egyház javát célzó intéz­kedéseknek a kellő engedelmességet biztosítsák, két marokra dolgoznak, járnak-kelnek — kifá­radnak meg újra kezdik, — s egyházunk szíve, az egyházi lapok megéreznek minden örömet, megsínlenek minden bút, melegükkel meleget ön­tenek az egyház testébe. E sziv dobbanását meg" érzi az egyház teste, s főleg e lapok nagyér­demű szerkesztője, fáradhatlan munkálkodásával, önfeláldozó működésével, valóban odavitte a ^Protestáns Egyházi és Iskolai Lap< ( ügyét, hogy ezt bátran nevezhetjük: a magyar protestáns egy­ház lekiism eret ének, mert folyton szemünk előtt tartja, mi a jó, mi a rossz, mi az üdvös, mi a káros, mit kell tennünk és mit kell elhagynunk és mégis, mégis ilyen jelek, az élet ilyen nyilat­kozatai mellett is, életünk, a magyar protestáns egyház élete, nem mondható egészséges életnek. Miért ? Fáj, de ki kell mondanom. Nézzük csak meg a test többi tagjait. Nézzünk csak be a falusi s némely városi parochiákba. Tisztelet a tiszteletre méltó kivételeknek! de bizony meg kell vallanunk,, ott ezen uj élet érlüktetése nem látszik, minden a régiben van. Igen sok helyütt lemorzsoltatik a prédikáció, olyan hókusz pókusz mód elvégeztetik a többi liturgikus teendő s az­után jön a vadászat, halászat, madarászat s tudja isten mi néven nevezendő ászát, szomszédlátogató eszem-iszom stb. stb. Otthon a hívek látogatatlan. A kurátor — gazda feje fő, a tiszteletes — tiszte­lendő úr zaklatja a fizetésért. Ki kell menni ^pap­tagjára. << : A nép nem akarja. Minek neki a pap? / Ugy sem látja soha, templomba ő nem jár, hozzá meg a pap nem jár. Jön a hivatalos levél. El­hever hetekig. Jön a felhívás. Senki sem hallgat rá. Fizetni kell erre . . . Morgás . . . Gyűjteni amarra. Felelet: Szegények vagyunk ! Nagy esz­mék Ilire jön meg felülről. A felelet reá r Idejöj­jenek azok az urak, ezzel a néppel zsinatot, egye­temet, nőnevelést, akadémiát, coordinátiót csinálni! Majd megtudják mi az! S tovább alszik önámi­tása kényelmes párnáján. Uraim, Önök nem ismerik magokat, önök jobbak s a nép is jobb, sem mint hinnék, önt­senek csak meleget szivébe s mutassák csak meg, hogy igazi lelki pásztorai s megfogják látni, hogy még a XlX-ik században is történnnek csudák ; legyenek csak papok hivatásból és nem csak hi­vatalból s egyházunk élete úgy felüdül, úgy fel­ujúl, hogy gyönyörűség lesz azt nézni! Viruló egészségben ezrek és évek fognak gyönyörködni! Igen Uraim! Önökre, önökre, az önök szi­vének nemes, lelkes működésére van szükség, Önökön fordul az egyház sorsa ; mit ér a fő, a kéz, a szív, ha a többi test elalélt, ha nem megy vele, pedig ha nem akar a korral lépést tartani, elborítják a hullámzó élet habjai. A magyar protestáns egyház egész testének működésére, ki nem véve a legkissebb tagot sem, van szükség, hogy a magyar prot. egyház élete igazán egészséges élet legyen. A magyar prot. egyház egy nagy hadjá­ratra van felhíva, nagy és hatalmas az ellenség, fegyverei kitűnők, pénzben, emberben nem szen­ved hiányt. A magyar prot. egyház e nagy har­cot csak úgy vívhatja meg dicsőséggel és győ­zelmesen, ha nem csak a vezérek és alvezérek, nemcsak a tervcsinálók és commandansok, de a közlegények is mind valamennyi az elsőtől az utolsóig megteszi kötelességét. o o ö A csataterek nevei: 1. A hívek lelki szükségeinek mindenoldalú ellátása. 2. A protestáns egyház érdekében önfeláldo­zással működő lapok, vállalatok lelkes, buzgó támogatása. 3. A protestáns tanügy: egyetem, nőneve­lés, akadémiák stb. pártolása és végűi és főleg. 4. A hivatalos kötelességeknek mindenben pontos és hű teljesítése. Ez a magyar protestáns egyház ^ Philippi-< ( je! Ennél a ^Philippi^-nél találkozzunk! Hörk József. TÁRCA. Az „Unbewusst" bölcsészete. (Folytatás). 'Herbartnak itt közvetlen hatása nincs De igenis jellemző a korra, melyben Hartmann növekedett s melynek szelleme őt nyilván befolyásolta, hogy egy föl­lépésekor alig méltatott rendszer évtizedek múlva di­vatba jött. E jelenség ismeretes oka az, hogy a specu­latio annál inkább vesztette hitelét, mentől nagyobb hódítást tettek a természettudományok. Tetszett a jó­zanság, mely a bölcselkedést az adotton kezdi, mely,

Next

/
Oldalképek
Tartalom