Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

ki kegyelmesen ad a szegénynek és az o jótéteményét megfizeti neki. (Péld. XIX. 17.) Mindnyájunknak közös kincsünk a főiskola s mindent el kell követnünk, hogy az, mint a protestáns tudományosság egyik főfészke, a lehető legnagyobb virágzásra emelkedjék ; azonban az is komoly megfontolást igénylő dolog, hogy a főiskolát tápláló gyülekezetek el ne veszszenek. Az egyes gyülekezetek erejéből szívja az az erőt, azoknak erőteljes támogatásával állhat az biztosan a megpróbáltatások viharaiban is. Valóban a gyülekezetek és iskola egymás támogatására vannak szorulva. Egyiket a másik rovására fölkarolni, egyiktől a szükséges tápanyagot a másik érdekében megvonni tévesztett dolog ; egyiknek elcsenyevészedése a másiknak is romlását idézi elő. De hiszen nem is arról van itt szó. Hanem igenis arról, hogy mindkettőnek érdeke egyenlő mértékben felkaroltassék. A felsőszabolcsi egyházmegye indítványa nem akarja a főiskolától megvonni a szükségeseket az államsegély másik harmadanak is kiosztása által, mert hiszen ott van az egyházkerület előtt az út, hogy a kivetett két krajcáros összegeket behajtassa, mely, mint tudom, már el is van határozva, csak foganatosítva nincs. Ezen intézkedés által mindkét érdek teljesen kielégítve lenne, s különösen meg lennének mentve ama gyülekezetek, melyek a végromlás örvényének szélére jutottak már. En meg vagyok győződve a felől, hogy a mint én, úgy mások is a közügy érdeke által indíttatnak ebben a kérdésben, s mindenek lényeges tekintetnek tartjak itt egyházi létünk életkérdését. Igaz, hogy e szegény gyülekezetek egyen-egyen nem vetnek annyi súlyt a latba, mint a gazdag gyülekezetek ; de azt hiszem, hogy statisztice lehetne igazolni, hogy lélekszám szerint e kis gyülekezetek is megtették s teszik azt, mit a nagy és tehetős gyülekezetek. Ennyiben, ha mellőzzük is a magasabb, hogy úgy szóljak, eszményibb nézeteket, pusztán anyagi szempontból is életkérdés e kis gyülekezetek megtartása, vagy legalább a megtartásuk felőli gondoskodás. Azon felekezeteknek, melyekkel nekünk versenyeznünk kell, épen az biztosítja előnyüket felettünk, hogy ők mindenütt, ahol csak lehet, megvetik lábaikat, gyengélkedő testvéreikről melegen gondoskodnak, azokat anyagi és szellemi támogatásban részesíteni el nem mulasztják. Az igaz, hogy helyzetük is sokkal könnyebb, mint a mienk, mert vannak bő forrásaik. 10—15 ezer Irtot utalványozni nekiek annyi, mint nekünk 10—15 frtot. Hátha ezt ők szerencsésebb anyagi helyzetüknél fogva megtehetik : azt hiszem, hogy nekünk meg elodázhatatlan kötelességünk, nem zárni el ama forrásokat, melyek épen szegény gyülekezeteink fölsegélésére csörgedeznek. Végre is egyházmegyém megtette a kezdeményezést, én pedig felemeltem igénytelen szavamat. Érzem, ho gy igazság vezérelte tollamat, s a legnemesebb szándék sugallta cikkemet. Meg vagyok győződve, hogy egyházunk vezérférfiai megfontolásra méltónak tartják ez ügyet, melynek érdekében szót emeltem, s habar nem cselekszik is azt, mit Zakeus (Luk. 19. 8. 9.), de mindenesetre megfogadjak Pál apostol amaz utasítását : „szeretetből egymásnak szolgáljatok.® (Gal. V. 13.) Lukács Ödön, f-szabolcsi esperes; Az á. h. ev. bányakerületi gyűlés egy határozata. Az á. h. ev. bányakerületi közgyűlés f. évi oktober ' 12-én szabályszerűen megejtett szavazattöbbség folytán egy oly határozatot hozott, mely, habár ellene az „utasítások szerint® felebbezés nincs s így a benne tárgyalt ügy az érdekelt felekre nézve, legalább ezúton, teljesen befejezettnek látszik, — jogi fontosságánál fogva megérdemli, hogy róla ezen lap hasábjain némieket szóljunk s felkérjük a hivatottabbakat, szíveskedjenek erre vonatkozó nézeteiket ugyanitt közzétenni, hogy belőlök az érintett határozattal szemben vagy megnyugvást, vagy ujabb erőt meríthessünk. A maskovai papválasztásról van szó, melyről, minthogy már befejezettnek tekinthető, csupán mint elvi kérdésről s veszélyes praecedenst képezhető eljárásról akarunk egyetmást mondani. Az ügy rövid vázlata ím ez : a maskovai ev. lelkész megőrült; őrültségében méreg, borotva, kutbaugrás és felakasztás által ki akarta magát végezni, mely szándékában azonban gondos őreinek figyelme mindig szerencsésen meggátolta. Budapestre szállították a Rókusba, majd pár heti megfigyelés után a lipótmezei őrültek házába. A nógrádi alesperes, ki az Ipolyon inneni részt önállólag administrálja, Maskovára rendeli az esperességi káplánt s így az egyház ellátásáról adott körülményekhez képest, elegendőleg gondoskodik. Azonban a főesperes visszaköveteli káplánját, a moskovai egyházat azon helyzetnek téve ki, hogy hosszabb ideig lelkész nélkül maradjon, — egyúttal pedig tanácsot kér a kerület főpásztorától, mit csináljanak Moskovával ? Superintendens ur, miként azt évi jelentésében is hangsúlyozta, bár hivatalos, de inkább csak bizalmas természetű, mint közönség elé szánt levelében azt válaszolja, hogy az egyházat hosszabb ideig lelkész nélkül hagyni nem lévén tanácsos, mellőzve az esperességi gyűlés öszszehivását is, rendes lelkészt választassanak ; ha a megválasztandó azonban Scholc András nőtlen fiatal embervolna, csupán administratorul alkalmaztassék. Hiábavaló volt nekünk, szomszéd lelkészeknek, minden kérelmünk, rábeszélésünk alesperesünknél, hogy ne rendes lelkészt, csak administratort választasson : ő példátlan erélylyel maradt meg szándékánál s a lelkibeteg Bansell őrültségének 6-dik hónapjában Scholc Andrást maskovai rendes lelkészül választatta meg s igtatta be. A nógrádmegyei árvaszék Bansell Kálmánnak védő ügyvédet rendelt, atyjának pedig végzésileg meg-88*