Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-31 / 44. szám

az általunk eddig mondottakból is kitűnik. Itt tehát csak annyit bátorkodunk megjegyezni, hogy ha a jogakadémiák, akár könnyebb hozzáférhetőségüknél, akár szerényebb tudományos követelményeiknél fogva, csaku gyan annyira megkönnyitenék a jogi pályát: akkor azt kellene tapasztalnunk, hogy a tanulók száma az egyetemen, hol magasabb a tudományos színvonal, fogytonfogy, a jogakadémiákon pedig, a hol Nagyméltóságod szerint, valamivel vagy épen jóval alacsonyabb a színvonal, nőttön-nő, és folyvást szaporodik. Ámde a tapasztalás épen az ellenkezőt mutatja. Mert — hogy csupán a kéznél levő hivatalos adatokból beszéljünk — mig p. o. a budapesti m. kir. tud. egyetemen a joghallgatók száma volt az 1867-ik évben 1120, az 1872—73-ik év utó felében 1202, a közelebb lefolyt 1879/80. tanév első felében 1448, második felében 1322: addig a mi sárospataki jogakadémiánk hallgatóinak létszáma, mely 1867-ben 101 volt, már az 1872/3-ik évben 47-re szállott alá. Hasonló jelenség ismétlődik kisebb-nagyobb arányban minden hazai jogakadémián, a mint a három utolsó évről az 1879-iki enquéte elé terjesztett hivatalos kimutatásból kitűnik. Mellékesen legyen megjegyezve, hogy ezen apadásnak nagyon könnyű megtalálni a kulcsát, részint a szigorlati és tudori kényszerben, részint sárospataki jogakadémiánkra nézve más hátrányos körülményekben is ; de itt nem arról levén a kérdés, annak bővebb fejtegetését mellőzzük ; itt csupán azt kellett kimutatnunk hogy a jogtanulók száma nem a jogakadémiákon, hanem a budapesti m. kir. egyetemen szaporodik folyvást, hogy tehát a jogi pályára való tódulásnak nem az az oka, mintha a jogakadémiák nagyon megkönnyitenék a tanulást. Ha a bírói és ügyvédi pályákon napjainkban bizonyos túltömöttség észlelhető, ennek okát mi nem a jogakadémiakban találjuk, hanem találjuk beteges közgazdászati és társadalmi állapotainkban; találjuk azon körülményekben, hogy hazánkban a legfontosabb közigazgatási hivatalok és tisztségek betöltése még mindeddig tudományos qualifikatióhoz kötve nincs; találjuk végre némely, a közel múltban tévesen alkalmazott in. tézkedésekben, melyek közé számítjuk mi az 1870. évi december 23-án 28532. sz. a. kelt azon rendeletet, mely a jogakadémiákon a magántanulást csaknem korlátlanul megengedte, mely dolog feletti aggályainkat mi az 1871. tavaszán Sárospatakon tartott közgyűlésünk jegyzőkönyvének 27-ik pontjában azonnal kifejeztük, — az intézmény azonban nem előbb, mint az 1874. március 8-án kelt rendelettel szoríttatott meg ismét. Mindezeket éretten fontolóra vévén, Nagyméltóságod azon kérdésére, hajlandók volnánk-e sárospataki jogakadémiánkat akar megszüntetni, akár más, felekezetünk által fentartott jogakadémiával jog- és államtudományi karrá egybeolvasztani : a nélkül, hogy Nagyméltóságod jó intentióit kétségbe vonnók, kénytelenek vagyunk nem-mel felelni. Hogy igy feleljünk, arra int már csak az 1874-iki példa is. Az azon évi május 19-én 12917. sz. alatt kelt miniszteri szabályrendelet ugyanis a kir. jogakadémiákat s az állam közvetlen rendelkezése alatt álló egyébb jogtanintézeteket, már akkor teljes jog- és államtudományi karokká alakította át ; sárospataki jogakadémiánkat mi is egészen e szabályrendelet értelmében rendeztük be ; s annál nagyobb meglepetéssel értesülünk most, hogy sem azok, sem a mienk nem tekintetnek még jog- és államtudományi karoknak. Ily változó intézkedéseknek mi, negyedfélszázados tanintézetünknek egyik ágát sem tehetjük ki; hanem maradunk azon szilárd alapon, melyet annak számára a történelmi fejlődés, nemzetközi szerződések, és országos alaptörvények biztosítottak. Ezeknek őszinte s tiszteletteljes előterjesztése után, mély tisztelettel maradtunk stb. Kun Bertalan, superintendens. A késmárki lyceum tápintézete. E lapok utolsó számában jelentettem, hogy Stencel Hugó helybeli lyceumi másodfelügyelő — 50 évi jubileuma alkalmával — a késmárki lyceum tápintézete javára 500 frtnyi alapítványt tett; most ismét azon kellemes helyzetben vagyok, hogy közzétehetem, miszerint a nevezett tápintézet alaptőkéje egy 800 forintos új alapítványnyal gyarapodott és pedig ezúttal katholikus részről. A kegyes alapító neve : Sólyomi József, kegyes tanitórendi áldozár, volt debreceni gymnas. igazgató. A keresztény nagylelkűségnek s vallásos türelmességnek a mai időben ritka s meglepően egyszerű nyilvánulása ez. A nagylelkűségnek s vallásos türelmességnek legékesebben szóló bizonyítványa a következő alapító oklevél: „Béke velünk! Alulírt a késmárki ágost. hitvallású evangelikus alumneum című apolda számára, — melyben hit vallási külömbség nélkül, olcsó élelmezésben részesülnek a tanuló ifjak, — megtakarított filléreiből nyolcszáz forintot és nyolc aranyat letéteményez oly kikötéssel, hogy 1., Nyolcszáz forint — mint tőke — helyeztessék el valamely biztos pénzintézetben kamatozás végett. 2., Ezen tőke kamatait alulirt alapító élvezendi halálozásáig, mely után a tőke kamatostól az alumneum birtokába jut. 3., A nyolc arany folyó iskolai évben jutalomkép osztassék ki a tanári kar szabad véleményezése mellett egy vagy két darabonként oly szorgalmas és különösen idegen ajkú növendékeknek, kik a magyar nyelvben legnagyobb előmenetelt tanúsítanak. Alulirt azonban szívesen belé egyezik, hogy — ha a lyceumi éremgyüjteményben 1848-iki arany nem léteznék — egyik a két ily arany közül a gyűjteményben őriztessék ; mely esetben csak hét ily arany osztassék ki jutalomkép a tanulók közt. 4., A nyolcszáz forintról szóló könyvecskét vagy igazolványt az alumneum elöljárósága magánál őrizendi és csak a kamatokat küldi meg alulírt alapítónak — annak terhére — halálozásáig, mely után a tőke kamatostól az alumneum