Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-24 / 43. szám

tészí: látni való dolog: hogy minekutánna, a belső személyek gyűlésétől meghűzá pennával való szolgálatyát Tiszt. Hunyadi Ferencz uram, nem tulajdoníthatá semmi szín alatt magának a Generális Notariusi nevet; hanem a dolognak valósága szerént kelle vala eő Kegyelmének irni, hogy Saecularium Nótárius. Az elmúlt májusnak 2-ik napján tartatott Eklesiai gyűlésünk, és annak határozásai, és végezései ellen is, nem tudott semmit felhozni, az említett levél, ami he­lyes és Törvényes volna, vagy a mi Eklésiáinknak be­vett Tudományaival s igazgatásának formájával megáll­hatna, a melyet legelőször is, Király Urunk O Felsége előtt, panaszképpen bejelenteni, megbizonyítani, s a mellett igaz ügyünk oltalmát s védelmeztetését, aláza­tosan kikérni a mai alól megírt napon, útra kiindulni Isten segítségéből szándékozom. Addig is pedig, míg ez tökélletességre mehetne, T. Senior Uramat kérem, és az Urnák nevében intem, hogy a 2-dik májusban tartatott Eklesiai Törvényes gyű­lésünk, és annak hatarozási ellen, semmit sem maga személyében, sem vigyázása alatt lévő lelkipásztorok által ne cselekedjen, vagy cselekedni meg ne engedjen Tiszt. Senior uram; a micsodás volna már az, ha az Urak altal 28-ik Júniusra tett gyűlésre, vagy maga el­menne, vagy voxot küldene, vagy a vigyázása alatt való Pásztorokat oda elmenni, és ott voxokat adni meg­engedné T. Senior uram ; a melyek által, mind tulajdon maga minapi cselekedete ellen, mind pedig a Canonok ellen és törvényes Superiorjok ellen vétene T. Senior uram, a vigyázása alatt valókkal edgyiitt. Birjuk azért békességes tűréssel az ellenünk mon­dásokat, s rútoltatásunkat, azoktól, a kiktől szeretetett és tiszteleteit érdemlénk vala, ezt bizonyosnak tartván, hogy a Pásztoroknak Fejedelme, a ki edgyszersmind Ura ez egész Világnak, megtsendesíti ezen tengeri há­borút és ád tsendességet Tanítványinak kicsiny seregé­nek. Úgy légyen. Vagyok és maradok Tiszteletes Senior úr, Nagy Jó uram Kegyelmed­nek Debrecenben die 4-ta Juni ao 1791. igaz kötelességű szolgája és az Urba szerető Attyafia Sinai Miklós a Ti­szán túl lévő Reformata Ecclesiáknak Superintendense m. k. (P. H.) (Jegyzet. A pecsét magán pecsét, öt ágú koronával és S. M. betűvel.) Külcím : Admodum Reverendo ac Clarissimo, Domino Petro Molnár, V. Fractus Szabolcsensis Seniori Vigilantissimo, fratri in Domino, Conjunctissimo. Vaja. (Az eredeti a felsőszabolcsi ref. e. megye levéltárában.) Közli : Görömbei Péter. KÜLFÖLDI EGYHÁZ É3 ISKOLA. Püspöki látogatás. (Vége.) Legjobb tehát — mondá a püspök ur — felhagyni minden további követelésekkel, az Oberkirchenrath a Gusztáv Adolf egylet által is gyámolítani fogja az egy­házat. S igyekezzenek magok a hívek is, a szeretet és békesség lelkétől áthatva ujabb alapokat teremteni. Ama 300 frtot pedig nem is volna tán tanácsos az egyház kezére bízni. Nehogy az is elpusztuljon, mint az előbbeni tőkék. Sokkal biztosabbnak véli a püspök úr, hogy egyházkerületének többi pénzeivel, a superinten­dentia kezei közt növekedjék. Első tekintetre bárha helyesnek látszik is a főpász­tori ajánlat: azt hiszem, hogy később eláll tőle maga a főpásztor úr is. Mert hat ember turpissága miatt nem lehet az egész népet elitélni. S amely nép a maga ke­serves verejtékéből még ily lélekölő körülmények közt is 1070 frt tőkét tudott az egyház számára teremteni; a mely nép egy más országba fáradozik napszám dolgozni s egyháza magtárába mégis 400 köböl gabonat volt képes szemenként összehordani; a mely nép az elsik­kasztott magtár helyett most újólag uj magtárba hordja verejtéke gyümölcseit s már ismét van 19 köböl gabo­nája : az ama 300 frtból is tőkét tud nevelni, és meg is fogja azt őrizni. Csak egyházi felsőbb hatósága épen az ily elszigetelt helyeken gyakoroltasson szigorú ellen­őrködést. Részemről tehát azt vélném s azt is fogom aján­lani, hogy leghelyesebben teszen a főegyháztanács, hogy ha ama 300 frtot azon meghagyással küldi az andrásfalvi egyháznak, hogy fektesse gabonába s csatolja az uj magtárhoz. így a szűkölködőkön is leghamarább segíthet az egyház, s tőkéje is leggyorsabban és legbizto­sabban növekedik. Mindezekbe a püspök ur előtt, oly hirtelen és egyszerre, teljes lehetetlen vala, hogy mélyebben bo­csátkozzunk. De miután a tények állását főbb vonalai­ban már úgy is régen ismeri és most in facie loci meg is győződhetett róla : reméljük, az ügyfolyamat kedve­zőbb lendületet nyer. Egyházi jegyzőkönyveink és az anyakönyvek, rendbe hozva találtatván : áttértünk az iskolába. »Sok kívánni valót hagy hátra*, jegyezte meg a püspök ur. ,Kivált midőn a tanitó semmibe sem veszi az elöljáró­kat s egy kézre dolgozik az egyház megrontóíval* tette hozzá fájdalommal az elöljáróság. Legkényesebb volt a helyzet az iskola könyvtá­rával szemben. Látván a főt. püspök úr a tíz forintos földgömböt s azt a nyaláb cifra könyvet, melyek közt : Juhorvos/ Medve Imre „Magyar gazdasszonya/ sőt még „Hellen könyvtár4 is van: fölkent személye előtt ís kénytelenek valánk kimondani, hogy az egész vásár falitáblak- és képekkel, sőt a könyvszekrénynyel együtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom