Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-24 / 43. szám

lelkészi s tanitói fizetés igen sok helyütt csak a papiroson iiti meg a minimumot ; de valóságban évről-évre csonkul, a hívek szegényedésének aránya szerint. Mi a kormány támogatására nem számíthatunk, pénzzel, anyagi javakkal nem rendelkezünk; híveinket ujabb terhekkel nem .zaklathatjuk; áldozatkész uraink többnyire önmagok is tehetetlenek. Ha azért azt akarjuk, hogy lelkészi s tanitói fizetéseink évről-évre ne csonkuljanak, hanem örök időkre biztosíttassanak, arra kell igyekeznünk, hogy a teher, a mennyire lehet vétessék le a hívekről, s a lelkész és tanitó ne legyen kitétetve annyi sok kellemetlenségnek, hanem egyszerre s biztosan megkaphassa fizetését. Hogy miként lenne ez kivihető ? azt minden egyházban a helyi viszonyok s körülmények határozzák meg. Ismerek egyhazat, hol az ügybuzgó s jeles lelkész évek óta tőkésiti az egyháznak mellékes jövedelmeit, adományozásait, s ma már oly tekintélyes tőkével rendelkezik az egyház, hogy a tanitói fizetést javíthatta, a lelkészit is egyszerre 400 frttal emelhette. Ismerek továbbá egyházat, hol a hívek önkéntes adakozás útján földbirtokot vásároltak ; azt önmagok míve lik, s terméséből biztosítják az egyház fenmaradását, virágzását. Mészöly Győző úr e lapok 37-dik számában a lelkészi s tanitói fizetések biztosítására bizonyos évenkénti tőkésítést, ajánl, mely 50—100 év alatt oly tekintélyes összeg lehetne, hogy az egyház virágzását biztosítaná. Az eszme életrevaló s a hol keresztül vihető, — célszerű is; hátránya azonban az, hogy sokáig kell várakozni az eredményre. En részemről sokkal célszerűbbnek látom az egyházi magtárak felállítását minden oly helyen, hol a hívek földmiveléssel foglalkoznak. Ha az egyház hívei meggyőződnek arról, hogy a magtár évenkénti jövedelméből fognak 10 vagy 15 év múlva díjaztatni az egyház belhivatalnokai, s az ő vállaikról a legsúlyosabb teher levétetik, én hiszem, hogy igen színesen meghozzák az áldozatot saját érdekűkben. Ne gondoljuk azt, hogy a magtár felállítása sok helyütt kivihetetlen ; alig van egyház, a hol ne lehetne magtárat alapítani, csak a lelkész legyen tapintatos ; tegyen számítást, hány .köböl gyűjthető össze egyházában akár kivetés, akár ajánlás utján ; számítsa ki továbbá : hány év alatt lesz képes rendes kezelés mellett fedezni a magtár a belhivatalnok fizetését vagy legalább annak egy részét; és ha a hívek megértik az üdvös célt, nem is említve azt, hogy önmagokon is segíthetnek, hajlandók lesznek áldozatot hozni. Még az sem akadály, ha az egyház hívei oly szegények, hogy sem kivetés sem ajánlatok utján nem képesek a magtár alapját megvetni, csak vallásos buzgalom s nemes igyekezet szükséges s az ige testet ölthet magára. Ha az egyháznak nincsen földbirtoka, béreljen 4—5 hold földet s azt önkéntes adakozás utján begyűlt maggal vessék be, a termést takarítsák be rendesen s abból fizessék ki a föld bérét ; a megmaradt terméssel meg van vetve a magtár alapja. Az én egyházam hívei szegények, a lelkészi s tanitói fizetések évről-évre fogynak, s én átláttam, hogy itt egy magtár felállítása ezen egyháznak életfeltétele, és mivel a terméketlen idők miatt kivetés vagy ajánlással nem lehetett boldogulni, azon ajánlatot tettem az elmúlt tavasszal, hogy vagy 4—5 hold földet vessenek be az egyház hívei tengerivel, azt munkálják meg, s a termés fogja a magtár alapját képezni. Híveim ajánlatomat elfogadták, s egyházunk érdemes főgondnoka a szükséges földet szívesen megajánlotta s most már lesz magtárunk, mert Isten megáldotta igyekezetünket. Kétségtelen tény, hogy a magtárkezelés igen sok nehézséggel jár, azért sokan idegenkednek tőle. Ismerek egyházmegyét, melynek tekintélyes alappal rendelkező magtára gondatlan kezelés folytán tetemes veszteséget szenvedett; ismerek több egyházat, melyek hasonlóképen károsodtak; de hát ez még nem ok arra, hogy mivel sok bajjal jár a magtárkezelés, tehát ne állítsunk magtárakat; mert hiszen tűz, víz, temérdek szerencsétlenségnek okozói, s mégis áldást hozók. Fő dolog a magtarkezelésnél a pontosság s lelkiismeretesség; az elöljárók saját felelősségökre adjak ki az életneműt biztosíték mellett, s legalabb a kamatot minden év őszén szedjék be pontosan. Ilyen módon lehetne egyházaink jövőjét biztosítani, s a belhivatalnokokat temérdek kellemetlenségtől megkímélni. Ne rettenjünk azért vissza az akadályoktól, legyen jelszavunk az egyház felvirágzása, a protestantismus jövője, s ne feledjük el, hogy igaz ezen közmondás : segíts magadon, s az Isten is megsegít. Fürj ész István, ref. lelkész. Vagy valami, vagy semmi. A szép gyümölcs is undorító tálcán kelletlen, mint a rothadt. Shakespeare A király pécsi látogatása alkalmával tisztelgett ! deputatiók sorában helyet foglalt a f. - baranyai ref. 1 egyházmegye küldöttsége is. Meg nem állhatja az ember, hogy kérdésbe ne tegye: mi lehetett oka annak, hogy a f.-baranyai, 64 lelkészszel biró terjedelmes egyházmegye csak négy lelkész által volt képviselve, mely csekély szám szinte visszatetszett (gyöngéd kitejezése a közvéleménynek) a többi egytől egyig imposans deputatiók mellett. Beszélgettem erről világiakkal, kik közül a nagyobb rész okoskodott, hogy ezzel az egyházmegyei ref. papság a jelen politika ellen akart tüntetni. Beszélgettem lelkészekkel, kik meg oda nyilatkoztak, hogy sokan azért maradtak el, mert a főesperes úr felhívásában említett papi egyenruhával nem bírtak. Mivel lelkésztársaimról sem indolentiát sem azt nem akarom feltételezni, hogy politikai tüntetésből nem jelentek meg, nem találhatok valódibb kifogást vagy okot az utóbb említettnél. Ha csakugyan így áll a dolog, akkor megint méltó lesz feleleveníteni s elvalahára tisztába jönni