Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-24 / 43. szám

ségek, annál kevésbé lehet azokat egy-egy rendszer szűk keretébe beleerőszakolni. Nem az a fődolog, minő hitcikkeket fogad el valaki, hanem hogy minő felfogással alkalmazza azokat mindennapi életére. A rendszerhez való merev ragaszkodás türelmetlenségre vezet, Üldözzük, kárhoztatjuk, csúfoljuk azokat, kik nincsenek velünk egy véleményen, nem tekintve arra, hogy különben becsületes és vallásos emberek-e, vagy nem. Azért fél, azért tartózkodik igen sok ember egy-egy hittétel kimondásától, mert fél az anathemától, az üldözéstől. Olyan időben élünk tehát, midőn általában az értelmi irány túlnyomó s a kedélyvilág fejlődése nagy mértékben korlátozva van. De bár korunk e szelleme nagy hódításokat tett, azt tapasztaljuk, hogy számosan — habár hosszú habozás után — végre mégis inkább hajólnak a régi rendszer felé. De ne csudáljuk azt. A nagy tömeg mindig "konzervatív. Még az ismeretek terén is nehéz valamely tételtől megválnunk, mikor bebizonyítják annak hamisságát. Annál nehezebb százados hagyományok, képzetek, gondolkodásmód köréből kiemelkedni, még ha érezzük is, hogy azok többé minket nem elégítenek ki, s bajos eljutni oly álláspontra, honnan korunk fejlődésének minden mozzanatai világosan láthatók s háborítlan nyugalommal élvezhetők. Józan, alapos itélet, világos gondolkodás, sokoldalú ismeret, tanulmányozás és átélt érzelmek gazdag kincstára szükséges, hogy valaki eljusson oda, hova egy más szellemű kor az egyszerű halászokat és vámszedőket öntudatlanul felemelé. Ez a most uralkodó szellem nagyon kevéssé segit bennünket az égiekhez való felemelkedésben. Ez az oka, hogy konzervatív hajlamainknál fogva szívesebben megmaradunk az elavúlt s bennünket ki nem elégítő rendszer omló törmelékei között. És így abban is igaza van Langnak: »Wo kühler Verstand herrschen will, da wird bald der Páter Kapuciner herrschen.* Hanem hát arra valók a nevelők és tanítók, hogy az emberiséget haladásában kormányozzák, vezessék s ha már a tévelygésektől, emberi gyarlóságoktól nem képesek azt megóvni, legalább igyekezzenek azon, hogy minél csekélyebb legyen eltérésünk az igaz ösvényről s minél könnyebb legyen a visszatérés. Egyes emberből se tud egy nevelő sem tökéletes embert képezni, de azért elmulaszthatlan kötelesség oda törekedni, hogy növendékünk minél kevésbé legyen tökéletlen. Soha se fogja egy nevelő sem odáig vinni, hogy az ifjú az ő pezsgő vére hullámait ép ugy legyen képes az okosság és megfontolás higgadtságával szabályozni, mint az élemedett korú; de azért mégis törekedni kell, hogy mind jobban jobban ellensúlyozza a józanság az ifjú hevét. Eljő azután természet szerint az idő, melyet senki se képes megakadályozni,, valamint előidézni sem, midőn az egyénben lassanként előtérbe lép a komoly előrelátás és bölcseség. Vesse el a kertész okosan a magot s várja nyugodtan, mig azt a természet kikölti; ápolja, tisztítsa, óvja a zsenge hajtást s várja nyugodtan, bizalommal, míg a természet gyümölcsöt érlel annak ágain. Korunk szellemének irányát se fogja senki megváltoztatni; de törekedni kell azoknak, kik arra hivatva vannak, hogy minél kevésbé tévedjen a mai ember a szélsőségekbe. Hajlamunkat értelmi okoskodásokra nem lehetséges kiirtani; ö J de lehet és kell úgy kormányozni, hogy általa kedélyvilágunk legalább el ne pusztuljon. Ma ínég igen erős a mi bizodalmunk az értelem mindenható erejében. Ma még bizton reméljük, hogy eszünkkel a természet nagy titkainak mind a hét pecsétjét felszakíthatjuk. Ma még az erődús, hatalmas férfi korát éljük. Lassanként majd megkezdődik hosszú sora a csalódásoknak ; majd tapasztalni fogjuk ismét, mint már egykor tapasztaltuk, hogy ez a titáni erő, melylyel ugy látszik, úrrá tettük magunkat a természet birodalmában, végetlenül csekély a nagy mindenséggel szemben, melynek mi csak parányi férgei vagyunk Akkor majd a megszégyenülés lángjában megolvad izmaink acéla; eltikkad lelkünk büszkesége ; erőtelenség s csüggeteg hangulat vesz rajtunk erőt. Az emberiség megvénül s a kétségbeesés tengerének sirjába hanyatlik. Jelenleg átmeneti korszakban élünk s még nem jött el annak ideje — valószínűleg még nagyon messze van, — hogy a most tisztuló esz-