Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-17 / 42. szám

Intézkednek azonban kerületi utasításaink ! arról is, hogy az egyház kormányzatában a kellő őrködés meg legyen, és ezen tisztnek gya- 1 korlása a felügyelőkre van bízva. Azon nagyfon­tosságú érdekek, melyeket képviselni, megóvnunk kell, szükségessé teszik, hogy az egyesek műkö­dése őrködő szemmel kisértessék, és azok tevé­kenysége szigorú, de igazságos bírálás alá vonas­sék, azért azoktól, a kikre a felügyelet bízva van, a jó akaratú tanácsadás és hű támogatás első sorban megkívántatik, ahol azonban ez úton a kitűzött cél el nem éretnék, és a hol szüksége forogna fenn, a kötelesség teljesítésére vezető figyelmeztetésnek is helye van, és semminemű elnézés indokolva nem volna, sőt egyenesen kö­telesség sértést képezne, >: > nullum vitium est sine patrocinio.* Az egyházi téren való működésnek legna­gyobb becsű jutalmát a híven teljesített köteles­ségek megnyugtató érzete képezi, emellett azon­ban feltétlenül igényelhetjük a polgári tisztelet azon nyilvánulását, mely szerint ellentétes véle­mények ellenében is, a szándék tisztasága, senki irányában, ki meggyőződését követi, kétségbe ne vonassék, eltérő nézeteinket pedig a minde­nütt megkivántató, az egyház terén pedig nélkü­lözhetetlen mérséklettel és higgadtsággal fejezzük ki, és így a kölcsönös bizalmat nevelve az e té- j ren működőket azon tiszteletben részesítjük, mely­lyel saját tekintélyünket emeljük, magunknak pe­dig azon erkölcsi támaszt is megszerezzük, mely nélkül fenn nem állhatnánk. Nem fogok becses türelmükkel hosszasan vissza élni, és a munkának szánt időt túlságosan igénybe venni, de azért kérem méltóztassanak megengedni, hogy rövid szavakban megemlékez­zem azon viszonyról, melyben egyházunk az állam és a más valláshoz tartozó polgártársaink irá­nyában áll. Az állam törvényei iránt egyházunk tiszte­lettel és engedelmességgel viseltetik, ellenben az állam kormányától önállásunk, vallásszabadságunk tiszteletben tartását, az egyes vallásfelekezetek közt pedig a teljes viszonosság megvalósítását várja. Az egyház mint ilyen, a politikai pártok egyikéhez sem tartozik ugyan, híveinek azonban teljes szabadságot enged, az alkotmányos élet­ben szükséges pártok akármelyikéhez, meggyő­ződése szerint csatlakozni. Az alkotmány azon formája, mely a képvi­seleti rendszeren alapul, egyházi szervezetünkkel azonos alapokon nyugszik és ha az államkor­mány az egyéni és vallásszabadságot, a jog­egyenlőségét, a szellemi fejlődést és jólétet, e hon polgárai részére megszerezni törekszik, egyhá­zunk támogatására bizton számíthat. Azt, hogy ezen állam, drága hazánk, csak magyar lehet, ezt említeni sem kellene, de mi­után egyházunk nagy része sok oly tagból áll, kik más ajkúak, örömmel mondom, hogy a nem­zeties haladás egyházunk kebelében egy évtized alatt is nagyszerű eredményeket mutat fel, me­lyeket azonban nem erőszak, hanem bár lassúbb, de biztos fejlődés és haladás utján értünk el, ily módon a nemzeties haladást a legbiztosabb alapokra fektetvén le. Hogy a más vallást követőkkel mily viszony­ban kívánunk lenni, erre az élet és a mindennapi ta­pasztalás adják meg a választ. A közpályán, úgy a magán életben, egymás vallását ne keressük, csak azt nézzük, mily hasznos, mily tevékeny pol­gára mindenki hazánknak, mily szilárd, mily nemes a jelleme, és odahassunk, hogy a honpolgárokat válaszfalak ne különítsék el egymástól, hanem in­kább a testvéri egyetértés e hon polgárai között minél bensőbb, e haza felvirágoztatására irány­zott kapcsot képezzen. Patria est communis om­nium parens. Ezekben jeleztem nagy vonásokban azon ál­láspontot, melyet elfoglalok, azon irányt, melyet követni fogok és ha nézeteim pártolásra találnak, kérem kerületünk egyházai őszinte támogatását, ha pedig azon ösvényen, melyen haladni szándé­kozom, engem bizalommal követni nem fognának, jobb kalauznak kötelességszerűen átengedem ke­rületem vezetését. Mindaddig mig nagybecsű bizal­mukra számíthatok, kötelességeimet minden irány­ban híven teljesíteni iparkodni fogok, megosztom az elnöki jogokat és kötelességeket igen tisztelt elnöktársammal, főtisztelendő superintendens úrral úgy amint azt kerületi utasításaink rendelik, a kerületi közgyűlés határozatai törvényszerű ke­letkezésére és szigorú végrehajtására a köteles­ségszerű gondot fordítandom, — a rendszeres köz­igazgatás létesítéséhez, az állásomhoz mért körben erélyesen közreműködni iparkodom, egyházunk alkotmányos jogait és önkormányzatunkat egész örömmel megvédeni fogom. Azon őszinte jóakarat mellett, melyet igen tisztelt elnöktársam minden alkalommal irányom­ban tanúsítani, most pedig érdememet sokszor fe­lülmúló szavakban kifejezni szives volt, hathatós támogatását merem reményleni és teljes bizalom­mai kérem, hogy engem ebben részesíteni mél­tóztassék. Az esperességek, és ezek igen tisztelt elnökei­hez, az esperes és esperességi felügyelő urakhoz, a lelkészi, a tanári úgy tanitói karhoz is azon kéréssel járulok, hogy mindenki a maga körében

Next

/
Oldalképek
Tartalom