Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

Jókai Lajos úr szakavatott program mbeszéde nyitotta meg, melyben több fontos tárgyon kivül a felekezeti iskolák megtartását s autonómiánk védelmezését ajánlotta. Tanácsbirául újólag Gőbel Gerzson fegyvernek! lelkész választatott, s egyházmegyénk eddigi egyh. főjegyzője Molnár Sámuel úr lemondván, e gyűlésre Juhász Pal nagysallói lelkész által helyettesíttetett. Ezután egy lelkészválasztási ügy tárgyaltatott. Egyh. kerületünk lelkészválasztási szabályai módozatának 12, 13, 14-jk pontjai teljesen figyelmen kivül hagyattak e választásnál, sőt még a hívek is folyamodtak e választás törvénytelensége ellen : de az egyh. megye — a pontok lényegtelenségét és nem szószerinti magyarázatát vévén okul — a választást megerősítette s azt törvényesnek kimondotta. Pedig egész választási szabályzatunk betűhöz ragaszkodó formalitásokból áll: melynek minden egyes pontja oly lényeges, mint az egész együttvéve ! Különben ez az ügy az e. kerületre felebbeztetett. A pápai jogakadémia ügyében való véleményadásra pedig 3 tagu bizottság küldetett ki. * Szerkesztői mondanivalók. Vas Mihály IV. é. theol. Sárospatakon. A zsidó ügyről írt cikke a nép és az egyház iránt melegen érző szívre mutat, és el kell ismernünk, hogy szíve nemes gerjedelmeit szépen is tudja kifejezni; de oly gyakorlati kérdés megoldásahoz több kell, mint szépérzék és irnitudás, oda élettapasztalat szükséges, melyet az iskola falai közt megszerezni a leggeniálisabb embernek sem lehetséges. A községi kölcsönpénztár eszméje kivihető, s Németországban Schultze-Delitsch, hazánkban Kenessey Kálmánnak, épen a mi lapunkban megindított izgatása folytán több helyt meg is valósult. De már hogy minden legkisebb üzleti dolgot a község vezessen, nyisson a község kereskedést is, szóval a község ragadjon magához minden olyan jövedelemforrást, amelyet egyesek túlságosan kizsákmányolnak az összesség kiszámíthatatlan karára : bizony csak az Utópiák honában volna megvalósítható. Ha községeink a Vas úr altal javasolt intézmények létesítésére képesek volnának, akkor zsidókérdés nem is léteznék. Igen szépen fogja fel és fejti ki a lelkipásztor magasztos hivatását, s őszintén kívánjuk, legyen minél elébb alkalma a gyakorlati életben működve, gyülekezetét az anyagi romlástól megóvni. — Gy. F. közleményét hacsak lehet már jövő számunkban közöljük. — G. F. egyháztörténelmi adalékát közöljük. NECROLOG. A mintegy 9,000 lélekből álló két Verbász már hosszú idő óta nem látott oly fényes temetést, mint azt, a mely mult septemb. hó 25-én délután Ujverbászon ment véghez. És ki vitetett az nap nálunk a halottak országába? Valami előkelő érdemteljes hivatalbeli személyiség, vagy tán valami ezerektől magasztalt jótékony Tabitáné? Ó nem, a kit nem régen sírások közt a sír ölének átadánk, egy a legszebb élte tavaszán virágzott ifjú ember volt, a mostani fiatalságnak dísze, s a szülék reménylendő istápja Zvarinyi Lajos, a ki fájdalom már 24 éves korában lőn a halál prédájává. A boldogult, a helybeli alreálgymnasium nyug. tanárának Zvarinyi Károly és Klementik Vilmának fia született 1856-ban Újverbászon. A helybeli reálgymnas. 4. osztályának bevégzése után a tanulási pályát a szarvasi főgytnnasiumban folytatá a 8-ik osztálynak befejezéséig. Innen Pozsonyba ment, a hol az ágost. theol. intézetben . három évig a theologiát tanulmányozta ; letévén annak végeztével dicséretesen a candid. vizsgát. A theolog. pályának folyama alatt egyszersmind gróf Logothetti gyermekei mellett is nevelősködvén. A theologiai pályának befejezése után meghívás folytán Tápió-Sz.-Mártonban a jó hírben álló Szentkirályi családnál vállalta el a nevelői állomást. Itt azonban egy év folyásának eltelte után betegeskedni kezdett, s az orvosok tanácsára haza jött Újverbászra, részint pihenés végett, részint légváltozás tekintetéből. Három havi itthoni tartózkodása alatt folytonosan valamely némethoni egyetem látogatására készült, s nem vette észre, hogy betegeskedése oly fejlődésbe ment át, hogy inkább a halottak hazájába kellene készülnie. S midőn az orvosok már végkép lemondtak életéről, ő még mindég reményelte mielébbi felgyógyulását, s mielébbi Németországba történendő utrakelését. Mintegy september közepe táján azonban betegsége a csuklás beálltával oly súlyossá lőn, hogy egy-két nap alatt szavát elveszté, s mozdulatlan állapotban feküdt nyugvó helyén; s néhány napra sept. 24 én csendesen, látszólag minden fájdalom nélkül örökre elszunyadott, s most már hosszasb kínai után nyugodtan alszik földi ágyában. Temetése, mint fenntebb említem, igen fényes volt. A háznál Kármán József ref. lelkész mondott imát, Schneeberger János helybeli evang. lelkész pedig a halotti beszédet tartotta — egy nagyszerűnek mondható beszédben ecsetelvén a hű nagyanya szül. Kossuth Ceciliának, a szerető szüléknek, a nyolc jó testvérnek, volt tanárainak az őt igen nagy mérvben kedvelt Szentkirályi családnak, s végül minden jóknak fájdalmát a példányszerű ifjú ember halála felett, ki egykor hivatva lett volna sokaknak világolni. A sírnál végül Róth Károly óverbászi lelkész és alesperes tartott egy hathatós imát. Valóban, ha meggondoljuk, mily csekély a jelenlegi időben a valódi mustraszerű ifjaknak a száma ; s ha meggondoljuk, mily jeles készültségű, példányszerű viseletű, mily megkedveltető modorú ifjú, s mily hű fiú volt Zvarinyi Lajos : okunk volt mindnyájunknak kora halálát fájlalni. Békében nyugodjanak hamvai! Kármán József. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : JDr. Balla-gá !lv£ór DEUTSCH M.-féJ.e művészeti intézet Budapest.