Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

nap Oberammergauban, az a kitartó türelem, melylyel a közönség nyolc-kilenc óra hosszat marad egy helyben nem ritkán ázva, még gyakrabban izzadva, világosan tanúsítja ezt. ha nem is lehet mindég megkülönböztetni, melyik arc mosolyog a gonoszok bukásának, melyik a sok fényes tarkabarkaságnak láttára és melyik könnyűt fakasztotta a Megváltó szenvedésének gondolata, melyiket más, tán igen is emberi gyarlóságok érzete. Mindenesetre tény, hogy egy-két napi járó földről az emberek búcsút járnak ezen előadásokhoz, csak úgy, mint a csodatevő forrásokhoz, szent ereklyékhez, vagy stigmatizált leánykákhoz. Más kérdés, hogy a vallásos, vagy erkölcsi haszon arányban van-e ezen nagy lelkesedéssel, míg az viszont bizonyos, a mivel a botzeni törvényszék is indokolta 1816-ban hasonló játékok megszüntetését, hogy „csak azon nép szeretheti az ilyen groteszk vallásos játékokat, a melynek — míg egyrészt ősei vallásán nagy lelkesedéssel csüng, másrészt — arról durva, érzéki és anyagi fogalmai vannak.® Az eszme, a mely a középkori passiónak s annak elfajulásából keletkezett modern színműnek is alapját képezi, hogy t. i. a drámai előadás, mely az eseményt cselekvényképpen tünteti fel, inkább hat, mint akár mely más előadásforma, igaz : csak hogy mely komoly, evangeliumilag képzett kedély akarja legszentebb eszményképét a Don Jüanok és a kaméliás hölgyek küzdhelyén látni, vagy ki vállalkozik arra, hogy azt az alakot, melyet már tovább eszményíteni nem lehet, személyiségével lehúzza a közönséges emberek gyarlósága közé ? Ez a benső ellenmondás önkénytelen és öntudatlanúl nyilatkozik a közönség magatartása és ítéletében is. A köznép, bár az egyház soha sem nyilatkozott határozottan, valóságos istenitiszeletnek tartja és rajta éppen olyan jól — mulat, mint a mi népünk a búcsúkon; a mívelt osztály művészetnek nézi és visszatérve nem győzi eléggé magasztalni azt a — nemesítő hatást, melyet az a durva hegyi népség erkölcsi és vallásos miveltségére gyakorol. Nagyon emlékeztet ez a látvány arra a művészre, a kit a zenészek nagy festőnek, ezek viszont kitűnő zeneszerzőnek tartottak. Tekintsünk bele a község számadó könyvébe — s látva, hogy a mult századi 300 frt. deficit, ugyan annyi ezer tiszta nyereséggé változott, nem habozunk kimondani, hogy az apák szent fogadásából, vallásos együgyűségre és művészi unatkozasra számított, jövedelmező vállalat fejlődött. Mohos Gyula. jPl. prósago A mormon nők egy uj lapot adtak ki, melyben a többnejiiséget keményen védelmezik. Nálunk, azt hiszem, a több férjiuság lapjának akadna előfizetője. > # Az összes protestáns egyházak között valószínűleg a Schlesvig - Holsteinben létező friederichstadti egyház a leggazdagabb. Bevételéből nemcsak minden egyházi kiadásokat fedezett, hanem az utóbbi két évben fejenként minden tagnak 50—70 francot osztott ki. E hír hallatára a mi lukmafizető egyháztagjaink Lot-i amulattal így sóhajtanak fel: én uram s istenem, be boldog emberek azok! azok ugyan megbecsülhetik papjukat! még a pap fizet nekik ! Már aztán, ha a lelkészek ott is tisztelet-csökkenésről panaszkodnának, . akkor csakugyan a só volna megízetlenűlve. De nem panaszkodnak ám ! * Az üdv hadserege. Angliában egy társulat szervezkedett, abból a célból, hogy az embereknek minél több alkalmat nyújtson az üdv elnyerhetésére. E végből tagjai énekelve végig járják az utcákat s midőn már elég sokan csatlakoztak hozzájok, megállnak s predikátiókat extemporizalnak. Magokat hadseregnek nevezik, mivel ők a sátánnál folytonos harcban vannak. De fájdalom (!) az angol rendőrség is a sátán pártján van, a mennyiben ama társulat tagjait sokszor vagy szétoszlatja vagy épen elfogja és bekíséri. Így történt nem régiben is. A nagy csoportosulás miatt fennakadván a közlekedés, a rendőr" ség a „hadsereget* szétoszlasra szólítá föl s midőn az nem engedelmeskedett, két vezérét elfogta és bekísérte s masnap csak ama fogadás után bocsátottá szabadon, hogy többé ilyen komédiát csinálni nem fognak. * A londoni izraeliták között nagy vita támadt. Eddig a központi zsinagóga énekkara csak férfiakból állott. Némely újítók női hangokat is óhajtanának abba beosztani. Ugy látszik azonban, hogy ez a változás ellenkezik az izraelita orthodoxiaval, mert a főrabbi megtagadta annak kivitelét. A Renaissance után

Hetessy Victor. I RODALOM. Ima és egyházi beszéd, melyet a pátkai ref. szent gyülekezet előtt, hivatala elfoglalása alkalmával jun. 6-án elmondott és a gyülekezet közóhajara kinyomatott Bicó Pál, ref. lelkész. Székesfehérvár, Számmer Imrénél. Ara 15 kr. Az egész bevétel a pátkai ref. egyház szükségeire fordíttatik. — Szerző kitűnően választotta tárgyát, mely egészen alkalmi, minden legparányibb vonatkozásaban is. Már pedig a tárgy ügyes kiválasztása féligmeddig biztosítja a sikert. Az előimaban előadja, hogy ő, a pásztor, nyája közepett, csüggedezve, elerőtleniilve áll meg az Ur szent színe előtt s Csel. XVIII. 9—10. alapjan elmondja, 1., hogy mitől félhet?