Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

egész évi tandíjjal meglenne fizetve a zongorán kivűl minden tantárgyban, a francia és német nyelvben veendő oktatás. E javaslat az újhelyi közgyűlésen felolvastatván, az egyházmegyéknek adatott ki, hogy azok a nagy horderejű kérdést tüzetes birálat s megfontolás tárgyává tévén, adjanak határozott véleményt a miskolci tavaszi közgyűlésre. Mint értesülünk, ez ügynek egyező akarattal leendő keresztülvitelében akadály úl allanak egyes egyházmegyék, melyek ilynemű intézetnek felállítását saját területükön óhajtanák ; vagy legalább az egyházkerület segélyét igyekeznének megnyerni. Óhajtandó volna, hogy ez ügyben egyező akarat vezérelné intéző férfiainkat s a legnemesebb cél keresztülvitelét ne akadályoznák az erő szétforgácsolása s kicsinyes, önző érdekek. Miskolc, hol ezen egyházkerületi leánynevelő intézet már 22-ik éve fenáll, igen alkalmas hely arra nézve, hogy az egyházkerület itt állítsa fel a protestáns tanügy és nevelés egyik jelentékeny tényezőjét. Miskolc központi fekvése, nagy szorgalma, összeköttetései, közlekedése már őt ajanlják; de ezeken kívül itt már az egyházkerületnek nagy telke, épülete, nagy kertje van, melyeken uj épületeket emelni vagy melyeket a kivánt célra átalakítani, a legbiztosabban lehetne. Nem lehetetlen, hogy egy ilynemű intézet teljes berendezéséhez Miskolc város és a miskolci ref. egyház is meghoznák a maguk érdekükben is kívánatos áldozataikat. Az egyetértés szelleme és az áldozatkészség juttassak a legnemesebb eszmét diadalra.*) Egy bizottsági tag. Ötven-éves jubileum Késmárkon. Szept. 16-kán ritka ünnepe volt a késmárki lyceum tanári karának, valamint egyúttal a késmárki evang. egyháznak is. Ekkor érte el a lyceumnak sok éven keresztül volt igazgató-tanára s jelenlegi helyettes felügyelője Stencel Hiigó úr hivataloskodásának félszázados évfordulóját. A tanári kar Schwarz Károly felügyelő vezetése alatt, — teljes számmal jelent meg a tisztelt telügyelő úr lakásán, hol Palcsó István, az intézet igazgatója a tanari kar nevében a következő beszéddel üdvözölte a szeretett felügyelőt : „Nem mindennapi, nem is közönséges, sőt igen ritka és nevezetes esemény az emberi életben, ha valaki a közjónak szentelt hivatalos működésében egy fél századot töltött; annál ritkább és nevezetesebb, ha valaki oly hosszú ideig folytatott működésére azon öntudattal pillanthat vissza, hogy azt lelkiismeretesen teljesítette, *) Tisztelettel kéretnek iskolai és egyházi prot. lapjaink e tudósitás szíves közlésére. hogy azt áldásos siker követte s hogy ezáltal a legjob bak elismerését érdemelte ki magának. A mai napon éppen ötven éve annak, hogy Tek. felügyelő úr, a lyceumi patronátus meghívásának engedve az egyetemről szülővárosába tért vissza s tanári működését megkezdette. Mindnyájan, kik — mint egykori tanítványai — szerencsések voltunk nevelésében és oktatásában részesülni, hálás érzelemmel emlékezünk vissza, mily szeretettel és odaadással, mily türelemmel és kímélettel visel tetett tanítványai iránt; mily lelkesedést öntött kebelükbe minden szép és jó iránt ; mily humánus szellemet táplált és terjesztett körükben; mily helyes tapintattal és emberismerettel fékezte a korlátlanságra törekvőket, buzdította a csüggedezőket és lankadozókat, jutalmazta a törekvőket ; sőt az iskola falain kivül is mily soknak lett gondoskodó útmutatója, áldozatkész gyámolítója és jóltevője. Mert belső hivatásnál fogva lépett a tanári pályára s ítju korától kezdve lelkének egész hevével erre szánta kitűnő tehetségeit és törekvéseit; azon szellemi kincseket pedig, melyeket a paedagogia, a tudomány és tapasztalás mezején nagy szorgalommal gyűjtött, a meggyőződés erejével ültette át tanítványai szivébe ; sokoldalú tudománya, tettereje és -példája által a tudományos műveltség és valódi humán szellem lelkes terjesztője lett tágabb körökben is. Hazánkban a harmincas évek óta nemcsak a politikai és társadalmi téren, hanem a nemzeti irodalom és a tudományos nevelés terén is uj eszmeirány, uj lendület és átalakulás jött létre. A folytonosan növekedő hullám az elavultat elsodorta és uj intézményeket hozott létre. Ezen haladási igényeknek megfelelően intézetünk rendszerébe a magyar nyelv, a történet és természettudomány ekkor vétetett fel, illetőleg ezek mívelésének tágabb tér .engedtetett. Ez időben, valamint az 1846-ik évben a zayugróei tanterv létrehozásánál, úgy szintén az 1852-ik évben megújított tanterv keresztülvitelénél mélyen tisztelt felügyelőnk ! legnagyobb készséggel, bölcs belátással, és fáradhatlan közreműködéssel intézetünket úgy akarta átalakítani, illetőleg szervezni, hogy dicső múltjának, hazánk uj korszellemének, a nemzeti érzületnek, valamint a paedagogia és tudományos nevelés igényeinek megfeleljen. Egy uj pénzalapítvány életbeléptetése által intézetünket, — ami annak anyagi helyzetét illeti — oly szilárd alapra törekedett fektetni, hogy jövője mindenféle megrázkódtatások ellenében biztosítva legyen. Intézetünk ezen és későbbi átalakulásai, melyek néha veszélyek és nehéz küzdelmek között jöttek létre, leginkább feltűntetik ama benső jó viszonyt és egyetértést, mely mostani felügyelőnk, az egykori tanár és igazgató és tiszttársai között fenallott. Tiszttársai iránt őszinte barátsággal, kímélettel és helyes tapintattal viseltetett ; ezek viszont teljes bizalmat és belső ragaszkodast tanúsítottak iránta s vele együtt működtek az intézet felvirágoztatásán.