Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-02-01 / 5. szám

Huszonharmadik évfolyam. 5. sz. Budapest, 1880. február 1. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTOElőfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel i hasábos petit sor többszöri beiktatásért ^ IADO-HIVATAL. félévre írt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij VIII. kar. Máriautca 10. SZ. I. Elli. kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes szá.m.-ó. példányokkal min-cLég; szolgáiltia.-t-u.n.k:. Azon t. előfizetők, kiknek előfizetésök lejárt, annak megujitására felkéretnek. Hol a baj? Hol kereshetni okát ama rettentő közönynek, hidegségnek, mely a vallásos élet mezején a jelenben mutatkozik? Hol a baj? az öreg vagy az ifjú papokban ? Meglehet, hogy ezekben is, a miért tisztességesen ki is kapták a magukét e lapok hasábjain. Hol a baj ? Én azt mondom, a világiakban. Pezsgő életet teremteni' csak együttes akarattal lehet. A pap mind igyekezhetik, éjjelét nappalát feláldozhatja, szépen és jól prédikálhat, megtehet a vallásosság felébresztésére, az erkölcsiség ápolására mindent, ha a világiakban is a lélek meg nem mozdul és a vallásos életre buzgón, odaadólag közre nem munkál: ott csak pangás lehet, de nem élet. Mit tesznek a világiak ma nálunk, értem a kik felvilágosultak, míveltek és érteni tudják, hogy mit kellene tenni, mit tesznek ugyan kérdem a vallásosság érdekében ? Példát adnak a népnek — tisztelet a kivételeknek — hogy templomát elhanyagolja, Istenét elfelejtse és erkölcséről a puritanismus zománcát letörülje. Nem kellemes szavak ezek, de azt hisszük, az életből vannak átirva. Mivé lett a vallás, hová sülyedt le nálunk a világiak kezében, a vallás, melyből a dicső protestáns ősök életet merítettek s melyért vagyont és életet áldoztak? Értéke csupán politikai jelentőségre devalválódott. Eszközzé törpült. Igen, a vallás a világiak szemében csupa eszköz lett, mely csak diplomatiai szempontból tartandó fenn. És itt a baj. És e bajnak fontosságát megmérni alig lehet. A rosz pap kétségtelenül baj a vallásosságot illetőleg. De a rosz szellem, a téves irány: ez a legnagyobb baj. F áj dalom, minden jelenség oda mutat, hogy a katholikus nézet vett erőt a protestantismus világi rendén is, mely szerint a vallás csupán a népnek való. A felvilágosult protestáns férfiak emancipálva érzik magukat a templombajárástól, emancipálva sokan minden vallástól, mert ugy gondolják, hogy az csupán a miveletlen számára van. Az egyházi közgyűléseken megjelennek ugyan, az egyházszervezet erősítésére, fejlesztésére közreműködnek még és miért teszik ezt is ? Nagylelkű gondoskodásból, tán a szegény népért, mert a nép számára a vallást fenn kell tartani és mert másfelől a protestáns vallás a politikai szabadságot propagálja. Hasznos szolgálat ez is kétségtelenül, mit lehetetlen a kellő mérték szerint méltányolni. De a protestantismus ennél többet kiván. Megteszik néha azt is, hogy a nagy ünnepek vagy valamely nevezetes esemény alkalmával megtisztelik az Úr házát jelenlétükkel, mint a katholikus méltóságok a nagy misék alkalmával. Ugyanaz az álláspont, ugyanaz a divat, az egyik fényesebb, a másik egyszerűbb kiadásban. Bizony ugy tetszik nekem, mintha korunk világi rendje, protestáns és nem protestáns, azt a képet tüntetné föl, melyet a zsidó társadalom mutat a későbbi farizeusok és sadducjusok idejében, midőn a lélek kiveszett, az igaz meggyőződés eltűnt s helyét érzéketlenség, közöny, szintelenség, elvhiány váltotta fel, midőn a vallás formalitás lett csupán, de a melyet azért meg kellett tartani a törvényért, meg kellett tartani politikai indokokból. Szomorú kép ez. A hol a lélek kihalt, a benső forrás elapadott, onnan többé nem foly ki élő viz, mely a környezetet