Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-26 / 39. szám

az autonómiának, irgalmatlanul megmagyarosíttatnának, hanem — hic Rhodus, hic salta! — térjenek át a r. kath. vallásra. Szerinte ezen egyesülés által a tótok bensőleg megerősödnének, s ez által a tótok mind vallásilag, mind politikailag meg lesznek váltva. A munka Trokan János kosztolnai ev. lelkész és nyitrai esperesnek, meg Mudron pozsonyi köz- és váltóügyvéd, s dunáninneni ev. egyh. kerületi presbyternek van ajánlva. Ezek az urak sem igen köszönik meg, hogy a tótok megváltója dőreségei kinyomatásakor épen róluk emlékezett meg. * Felhivás. Tarczy Lajos irodalmi műveiről, s tanári érdemeiről országosan ismert pápai tanár folyó évi november 5-én ünneplendi tanárkodása 50-dik évfordulóját. E nap kegyeletes visszaemlékezés napja leend az ünneplő kitűnő tanár nagy számú tanítványaira nézve, kik az ő mintaszerű, s figyelmet lekötő oktatásaiban részesülni szerencsések voltak, s kik ma már a közpályán fényesebb vagy szerényebb munkakörben működnek. A tisztelet és kegyelet többféleképen nyilvánulhat. Koszorú, billikom, sok más egyéb lehet annak kifejezője. Mi alólirott egykori tanítványai az érdemekben megőszült tanárnak, oly valamiben óhajtanánk ennek kifejezést adni, mi túl élje az ünnepély napját, sőt magát az ünneplőt is, s őrzője legyen emlékének, tolmácsa érdemeinek akkor is, midőn ezekről a most élő tanítványok többé nem beszélhetnek. E célból indítványozzuk egy „Tarczy-alap* címet viselendő, s a pápai főiskolaban, mely az ő tanári, s irodalmi működésének szintere volt, tehetséges szegény tanulók segélyezésére kamatozandó tőke létrehozását. Azon biztos reményben, hogy indítványunk Tarczy Lajos tisztelői, különösen egykori tanítványai keblében viszhangra taláiand, s készek leendnek velünk közreműködni az említett alap létrehozásában, kibocsátjuk gyűjtő íveinket, bizalommal kérvén mindazokat, kik tiszteletek, s tanítványi halájok jeléül a „Tarczy-alap* gyarapításához járulni kívánnak, szíveskedjenek neveiket, adományaikat, valamint a körükben esetleg gyűjthető adomanyokat a gyűjtő ivre följegyezni, illetőleg följegyeztetni, s a gyűjtött összeget, miről nyilvános számadás fog közzététetni, f. évi november első napjáig Kis Gábor kerületi pénztárnok úrhoz Pápára küldeni. Eördős Lajos, Jókai Káról, Jókai Mór, Kerkapoly Káról, Kis Gábor. László József, Molnár Ádám, Molnár Aladár, Pap Gábor, Pázmándy Lajos, Vályi Lajos.— „A kikhez, Tarczy Lajos volt tanítványai közül, ezen „felhívás* külön íven el nem juthatna, azoknak részvétök is örömmel fogadtatik a Tarczy alap nevelésére ; csak szíveskedjenek neveiket s adományaikat posta utalványon Pápára a megnevezetthez küldeni.* Kis Gábor. " Hibaigazítás. „Az ev. egyetemes theol. akadémiáról* című, lapunk mult számában közölt cikk bekét igen zavaró nyomtatási hiba csúszott be, melyeket ki kell igazítanunk. Az 1232 1. alulról 2-dik sorában 3400 helyett, négyezer három száznak — 4300 és az 1233 1. 6-ik p. 2-ik .sorában esperesi theol. akadémia helyett »eperjesi theol. akadémiádnak kell állania. * Gyászhírek. Lapunknak írjak, hogy a felsőszabolcsi ref. e. megyében a rohodi lelkész Kórtvéfáy Péter meghalt f. hó 17-én, hirtelen, tüdőszélhüdés folytán, 56 éves korában, 5 árvát hagyott, kik közül csak kettő ért még oly állást, hogy az apai tetemes segélyt nélkülözheti.*) — Lázár Ferenc, a hódmezővásárhelyi ref. egyház legidősebb és legrégibb presbytere, 80 éves korában elhunyt. Vagyonos löldmivelő volt, ki melegen érdeklődött egyháza ügyei iránt, s annak kebelében, szigorú takarékossági nézeteit mindenkor érvényesíteni törekedett. Áldás hamvaikra ! NECROLOG. Valami a multak emlékeiből. Ismerek én egy özvegy papnét, tizenegy év óta széliitöttet, ki ágya szélén üldögélve mást nem tehet, mint lelkész fia altal járatott újságok olvasásában gyönyörködik már kilenc év óta. Gyakran láttam, hogy a Prot. Egyh. és Isk. lapban keres valamit ; de nem találja. Olvasott pedig nagy és kis papokról, olvasott jeltelen sírokról, de boldog emlékű férjéről Pápay Jánosról, ki kulcsodi, később padányi, majd patasi lelkész volt s 1871. szeptember 8-án hunyt el, s halálos ágyán is maga akart más temetésére menni, — nem olvasott semmit. A család iránti tiszteletnél fogva ezeket kívánom róla megjegyezni. Egyetlen egy köz- vagy vasárnapi istenitiszteletet el nem mulasztott volna, mert azt elmulasztani, előtte bűn lett volna. Meszsze volt lakásától a templom, de azért télen, nyáron naponként kétszer ment palástosan a templomba, vasárnap és ünnepnapokon pedig a reverenda és palást már harangozás előtt jóval rajta volt. Mint tábori pap is megtette azt, ami rábízatott. A sza badságharc idején családjával menekült Komáromba s tábori pap lett, s a herkályi csatasíkon meszes ládákból összetákolt emelvényen ezer meg ezer honvédnek mondott olyan beszédet, melyet az élő honvéd rnég ma is emleget. A fegyver letételnél több tábori lelkész társaival ő is fungált, zsandárt pedig, ki 1850-ben vassal ment érte, hogy vason vigye a börtönbe — rendetlen magaviseletéért úgy megvasalta, mintha ő lett volna a zsandár. De kilenc év múlva, halála napján,'"*) elég ebből ennyi. Varga Lajos, tanitó. ADAKOZASOK. Az országos prot. árvaházra: Kimiti László iványí ref. leik. 2 frt. (ehhez járultak: Gajdon S. 20 kr., Farkas Ján., Gál Ján., Gál Józs., Pál Józs., Nagy Ján., Varga Ján., Csöme Ján., Nagy Zsófi, Szalai Zsuzsa, Máté Juli és Keresztes 10—10 krral, a többivel a lelkész). — A fóthi ref. egyház 5 frt. — Czékus István ev. superint., Sziklay Ede ügyvéd és közbirtokos ur részéről 10 frtot. Szerk. *) Bővebb necrologot kérünk. Szerk. **) E megható iiecrolog az nap küldetett be hozzánk. Szerk. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : 3Ba.lla.g-i Its^Tór DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapest.