Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-26 / 39. szám

orvosolni. Reméljük azért, ^^t elvárjuk, hogy miután esküdözöl menj're földre, l^V nem személyeket bán­tasz, hanem a mi roszat észrevettél azon az őrállo­máson, hova senki se állított, amelynek valódi keser­ves létezéséről tapasztalatilag megbizonyosodtál, csak azt ostorozod: a legközelebbi e. megyei gyűlés- és törvényszékre, bizonyítékokkal felszerelt jelentésed, ille­tőleg panaszleveled folytán bővebb tudomást nyeren­dünk affelől : melyik idegen vallású tisztviselő, hol, mi­kor választott, tett, vagy rakott papokat egyházainkba, hogy így ez az általad miseriának nevezett jogsérelem orvosolva legyen. Hiszem is, hogy hős elődödnek méltó unokája vagy, és nemcsak szűr alól, álnév alatt szur­kálódni — hanem a bajt nyiltan, szemtől szembe meg­támadni is lesz bátorságod. Elvárjuk, addig pedig béke velünk. .. 7 T , 7 , liaksay LaszLo. BELFOLD. A református egyház konventje. (Vége.) A Beöthy Zsigmond indítványa képezte a 16 ki ülés tanácskozási tárgyát. Ez indítvány abból állt, hogy mondja ki a konvent, miszerint a régóta várt alkotmá­ny ozó zsinat 1881. oktober 31-én Budapesten vagy Debrecenben fog megtartatni. Az indítvány hosszas és heves vitát keltett, mely­ben majd minden konventi tag részt vett s melybe itt-ott erős szenvedély is vegyült. Pártolta a zsinat kitűzését az egész dunántúli, tiszántúli és erdélyi kerület. Főbb indokaik, hogy a református közönség várja a zsinatot s beleunt az örökös igéretezésbe és tervezge­tésbe, hogy már eléggé készen vagyunk a munkálatokkal, hogy a politikai viszonyok sem kedvezőtlenek, hogy a tervezett újítások életbeléptetése csak a zsinat tekin­télyétől várható, hogy a nem-protestans nagy közönség előtt csak önmagunk compromittálásával halaszthatjuk a synodust stb. stb. Ellenezték a dunamellékiek és a tiszáninneniek. Ezek Török vezérlete alatt főként azért ellenezték a zsinat megtartása idejének és helyének mostani kitűzését, mert kerületeik fentartották maguknak azon jogot, hogy az idő kitűzéséhez hozzászóljanak. Azután nem is vágjunk még készen, a kérdések nin­csenek még megérve és tisztázva, a politikai viszonyok sem eléggé kedvezők. A tiszáninneniek főként a politi­kai szempontot hangsúlyozták. Mocsáry és Hegedűs nem szívesen tanácskoznak „homo regius® jelenlétében s nem akarják a szankció által a fejedelmi akaratot az egy­házi törvényhozásban ép oly faktor gyanánt szerepeltetni mint a polgáriban. A jelen kormányban nem sokat bíznak; attól is tarthatni, hogy valami csekélység miatt meg­akasztja a mi szervezkedési munkánkat. Egészen különálló véleményt képviselt Kovács Ödön, ki pártolta a zsínattar­tást, de az idő kitűzését akkorra kívánta halasztani, mikor mindennel, tanügyi, perrendtartási, domestikai stb. elő­munkálatokkal teljesen készen leszünk. Névszerinti szavazásra kerülvén a dolog, 2H sza­vazattal 1 ellenében elhatároztuk, hogy 7881 oktober 31-én zsinat tartassél:, székhelye pedig Debrecen legyen. A du­namelléki képviselők Molnár Aladár kivételével, és a tiszáninneniek nem szavaztak, Kovács Ödön pedig nem­mé1 szavazott. A sept. 17-ki ülésben először a legfőbb felügyelet kérdésében kiküldött bizottság jelentése tárgy altatott. A bizottsági javaslat csak a főelveket állapítja meg, és helyesli a püspökök és főgondnokok e tekintetben tett fölterjesztését. A részletek megállapítását az iskolaügy tárgyalására véli halasztani. A konvent, e javaslatot a Molnár Béla ellenző és a Kovács Ödön pártoló felszó­lalása után a tanügygyei kapcsolatosan kívánja tárgyalni. Ezután a zsinati munkálatoknak az »Egyházi tör­vényszékek* -ről szóló része került szőnyegig Az „egy­házi törvényszékek * helyébe > egyházi bíróságok® elne­vezés tétetett. Az egyházközségi bíráskodást sokan ellenez­ték, többek között a dunamelléki kerület is. A többség azon­ban kimondta, hogy a községet bíráskodási jog illeti meg, hogy azt a presbyterium gyakorolja, de ahol az egy­háztanács jónak látja, ott égy kebeléből kiküldendő bi­zottságra átruházhatja. Az egyházmegyei bíróságnál a 112. akként mó­dosíttatott, hogy a kettős elnökség itt is megtartandó, s ha az elnökségnek kell dönteni, sors határoz, hogy melyik szavazzon ; továbbá, ha az ülésben páros számmal vannak a tagok, a hivatalára legifjabb tanácsbiró csak ta­nácskozik, de nem szavaz. Az egyházkerületi bíróságnál is kettős elnökség hagyatott meg, a törvényszék illeté­kessége alá pedig azon tanárok fegyelmi ügye is felvé­tetett, kik nem tartoznak egyházmegyei bíróság ala. Az országos főtörvényszék nevét „Egyetemes konventi bí­róság*-ra változtatták, mely az elnökkel együtt 15 tag­ból all s a konvent által saját kebeléből választatik. A egyházi tisztviselőkről szóló részt kevés módosí­tással elfogadták. A pap hivatalos és magánéletéről szóló szakaszokba betették, hogy a lelkész részt vehet ugyan a politikai választásnál előforduló korteskedések­ben, de semmi oly jelvényt, öltönyt stb. nem viselhet, mely a papi hivatal tisztességével s komolyságával el­lenkezik. A sept. 18-ki ülésben az egyházi tisztviselők közül a püspökről, jegyzőkről, gondnokokról stb. szóló §.-okat változatlanul elfogadták ; ellenben az ^Esperest® című fejezetnél kimondatott, hogy a mely egyházmegyék­nek ugy tetszik, az alesperest 10 évenként restaural­hatják, de a mely tractus jobbnak látja, élethosszig is választhatja esperestjét. A tanácsbirák választására nézve szintén ez elvet kodifikálták. Az egyházalkotmany ezen pontjainak letárgyalása után napi rend feletti vita támadt. Mocsáry azt indít­ványozta, hogy miután több konventi tag mar eltávozott, a tiszáninneniek és dunántúliak pedig nem sokára le

Next

/
Oldalképek
Tartalom