Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-19 / 38. szám

* Szerkesztői mondanivalók. A. G. — B. L. (II. közi.). — G. P. cikkei térhiany vagy későn érkezés miatt maradtak ki mai szamunkból. K. A. — F. G. — L. Ö. cikkei szintén közöltetnek. — ViszJiang az Apró mizériakra, nem adható, mert egyébről sem szól, mint csupán egy álnév alatt dolgozott irónak tetteiről s azokra teríti a vizes lepedőt; holott azon álnevű iró kilétét ha sejti is, de bizton nem tudhatja ; az irodalmi bevett szokással is ellenkezik, hogy lapunkban róla, mint ismert egyénről szóljon akárki. Felhívás. Néhány hete már, hogy a nagy-enyedi Bethlen-főiskola, mely oly sok kiváló és a nemzet művelődésének történetében mély nyomokat hagyó tanárral, pappal és íróval ajándékozta meg a magyar protestáns egyházat — egyik legderekabb férfiat, Mihályi Károlyt, a bölcsészeti tudományok kitűnő tanárát, a déézsi és nagy-enyedi egyházközségek egykori nagy hatású lelkészét eltemette. Anyaszentegyházunk mivelt tagjai között nem kevesen lesznek, kik az ő sok oldalú mély ismeretét, nemes szívét, tanári és lelkészi tündöklő tulajdonait ismerték és bámulták. A magyar protestantismusnak örökölt szokása : zajtalan elismeréssel hódolni meg azok előtt, kik az egyházi élet terén akár mint tanárok, akár mint papok érdemeik által tiszteletre méltókká tették nevüket. Az erdélyi ref. anyaszentegyház hívei Mihályi Károlytól sem tagadtak meg az elismerést. Osztatlanúl szerettük és egyforma tisztelettel említettük az ő nevét még akkor is, midőn az anyaszentegyház mezején folytatott harcok ellenséges táborokra osztottak. De ő — a valódi bölcs, az igazi pap, a széles ismeretek birtokában levő tudós, a nemes tulajdonokkal ékeskedő ember — nincs többé közöttünk; ott — a nagyenyedi reformátusok temetőjében porladozik immár több jeles társaival együtt. És mi, a megboldogultnak egykori tanítványai, kiknek jól esik, ha őt mesterünknek és magunkat tanítványainak vallhatjuk — hogy az iránta érzett tiszteletnek és szeretetnek, hálának és kegyeletnek némi jelét adjuk — elhatároztuk, hogy azon szellemi termékek közül, melyek a nagy közönség birtokába még eddig átadva nem voltak, a legkiválóbbakat és célunknak egyszersmind leginkább megfelelőket, emlékfüzérbe összefonva, a nagy közönség elé bocsátjuk. Ez emlékfüzér főleg egyházi és más — nevezetes alkalommal mondott — olyan beszédekből fog állani, melyekből a megboldogultnak egész valója a lehető leghívebben tükröződik vissza. E2 elhatározásunkkal nemcsak a tanítvány részéről a tanitó iránt érzett kegyeletes tiszteletnek akarunk kifejezést adni, hanem szolgálatot tenni egyszersmind a magyar protestáns irodalomnak is az által, hogy e gyűjteményben olyan (főleg egyházi) beszédeket bocsátunk közforgalomba, melyek a vallás-erkölcsi életet és ennek legnevezetesebb kérdéseit philosophiai mély felfogással a legfinomabb > árnyalatokig híven rajzolt vonásokban, az eszményi iránt táplált őszinte lelkesedéssel az egyházi szónoklat egyszerű, de nemes ruhájában tüntetik fel. És még egy másik célt is akarunk e gyűjtemény közrebocsátásával elérni. Mihályi Károly azon kevesek közé tartozott, kik egész életüket szentelték a tudománynak. Olyan korban, midőn a tömeg csak anyagi javakért eseng és ezek után szalad, midőn tudós és iparos, hivatalnok és napszámos egyformán csak haszonra néz : Mihályi Károly saját és övéi hasznát feledve egyedül a tudománynak és tanári hivatásának élt. Ez önfeláldozó, közhasznú munkálkodásnak mik voltak természetes anyagi következményei : nem szükség, hogy mi mondjuk el. A kegyelet az anyaszentegyház hű és önzetlenül munkás napszámosának hátramaradott övéit állítja előnkbe és részvétre hív ! ! Közrebocsátjuk tehát e gyűjteményt mint a kegyelet és hálás megemlékezés jelét azzal az erős meggyőződéssel, hogy ez által szolgálatot teszünk az irodalomnak, és azzal az édes reménynyel, hogy Királyhágón innen és túl nagy számmál akadnak olyanok, kik szavunkat megértve, készséggel sorakoznak a megrendelők közé és sietve adnak kifejezést a megboldogult iránt érzett hálajoknak, tiszteletöknek és az övéi iránt táplált keresztyéni részvétöknek Az egész gyűjtemény mintegy 15—20 nyomtatott ívre fog terjedni ; az előfizetési ár pedig az ívek számahoz képest 1.50—2 frt. leend. Ha a megrendelők kellő számmal lesznek : gondoskodni fogunk, hogy a kiadandó gyűjteményhez a megboldogultnak arcképe és rövid életrajza csatoltassék — és hogy az egész nyomdai kiállítás lehetőleg csinos legyen. A gyűjteményhez mellékelten az előfizetők, illetőleg megrendelők betűsoros névsorát is közre adjuk. Azt hisszük, e névsor becses leend azok előtt, a kik a megboldogultnak tisztelői voltak. A megrendeléseket kérjük f. év december i-ig Nagy-Enyedre, Dr. Bartók Györgyhez cimezve, beküldeni. Az előfizetési art csak a megrendelések beérkezése után tudjuk pontosan meghatározni és az egyházi lapok útján közzé tenni ; 2 frtnál több semmi esetre sem leend. Gyűjtőknek minden tíz előfizető után tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Nagy-Enyeden 1880. sept. 8-án. Bartha Lajos lelkész, dr. Bartók György lelkész, dr. Bocz József főorvos, Demeter Sámuel lelkész, Dózsa Dénes tanar, Elekes Károly tanár, dr. Elekes Victor lelkész, Fülöp Géza lelkész, Gáspár György ügyvéd, ifj. Gáspár János birtokos, Geréb Marton tanár, Ince János lelkész, Keresztes József tanár, Kiss Albert lelkész, dr. Kovács Ödön tanár, Lőte Lajos tanár, dr. Magyari Károly főorvos, Maszak Hugó, Nagy Ferenc tanár, Nagy László lelkész, Nagy Lajos tanár, Salamon Ferenc egyet, tanár, Sándor János lelkész, Szabó Samu tanar, Szász Béla egyet, tanár, dr. Szász Karoly min. tanácsos, Székely Ferenc tanar, Szente József tanar, Szilágyi Earkas lelkész, Solymosi Lajos lelkész, Sylvester Domokos lelkész, Tókos Sándor lelkész, ifj. Zeyk Károly birtokos, Váró Ferenc tanár. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos : IDr. IBa.lla.g-i Zk/TÓr DEUTSCII M.-féle művészeti intézet Budapest.