Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-19 / 38. szám

tésének biztosítására szolgalandó alaptőkéül 25000 frtot, a collégium részéről, az egyetem altal e célra egyszer eszközlendő gyűjtés feltétele alatt, nagylelküleg felaján­lott, egy év alatt kiépítendő 4 tantermet és egy orato­riumot, az alumneum, ösztöndijak stb. élvezetét. Igy tehát, tekintve az összes áldozatokat, miket a szeretett, buzgó főpásztor ismert kitűnő szervező tehetsége mar is összehozott és lelkesítő buzdítása már is teljesen biztosított s a Collégium ismert nemes áldozatkészsége felajanlott — több mint 100.000 forint alaptőkének meg­felelő aldozat az, mit az egyetem javara a tiszai kerü­let meghozni hajlandó, feltéve, hogy az az ev. egyete­mes theologiai akadémiat Eperjesen felalhtani és a teljes akadémia eszméjét megvalósítani kész. Az előnyök, me­lyeket ezen terv az eddigivel szemben feltüntet pedig a következők : 1. Az akadémian tisztán theologiai tanarok lógnak tanítani. 2. A tervezett 5 r. tanariszék helyett, 6 rendes tanáriszék van biztosítva. 3. A jövőre utalt akadémiai epiilet biztosítva van mar az akadémia, felallitása illetőleg megnyitasa idejere, mert mar 1881-ben hasznaihatók a felajanlott s az alatt biztosan kiépülendő tanhelyiségek ; 4. A mi fő, az egyetemre az altal semmi új teher nem hátúi (a gyűjtés kötelezettségét mar a múltban is magara vallalta az egyetem) ; 5. Lehetővé tétetik az egyetemnek a két seged tanar alkalmazasával az akadémiat bármely külföldi theol. facultas tanítóinak szamaval ellátni — és végül 6. ha a protestáns missió eszméjét, melylyel az esperesi theol. akadémia bir, és a hazafiak rokonszen­vét nem is említjük, közvetve az egyetem másik kedves gyermeke, az egyetlen ág. hitv. ev. jogakadémia is előnyben részesül az altal, hogy az eddigi theologiai tantermek neki átadatván, jelenleg is elegendő tanter­meihez még ujakat is kaphat stb. Ha tehát ezen ügy ilyetén nagyszerű fordulatára tekintünk, lehetetlen azon őszinte, forró kívánsággal nem fordulnunk a mindenható atyához : áldja meg az általá­nos tisztelt buzgó főpásztor és az azt lelkesen támogató kerület, nem különben nagyszerű eszmékért mindenkor lelkesülő eperjesi collégium törekvését, szándékát — és adja megérnünk, hogy a legfőbbekben, a pénzbeli szük­ségletekben és a helyiség kérdésében így biztosított ev. egyetemes theol. akadémia Eperjesen mielőbb megnyit­tassák hazai protestáns egyhazunk díszére és javára ! A belső-somogyi ref. egyházmegye véleménye a vallás- és közoktatásügyi ministermmnak a, felekezeti jogakadémiák ügyében tett felhívására. Jóllehet alulírott egyházmegye,teljesen indokolatlan­nak tekinti s nyilvánítja a nm. min. úrnak a prot. jóg­ák adémiak ellen emelt azon vádját, hogy azok, mint a tudatlanság fészkei képzett jogászok helyett csakis élet­képtelen elemeket bocsátva ki, a szellemi proletariátust nevelik : mindamellett elismerve a min. úr leiratanak ko­moly figyelemre méltó intentióiát s kombinalva úgy sajat főiskolánk korlatolt anyagi helyzetét, mint a fóis" kolat alkotó külömböző szakintézeteknek prot. egy­házi érdekeinkhezi közelebb vagy tavolabbi viszonyát, azon álláspontra helyezkedett, melyet egyházkerületünk egyik kerületi gyűlésében programmszeriileg mondott ki, amidőn ezen egymásutánt állította fel: »1., gymna­sium ; 2., jó tanitó- és 3., lelkészi kepezde, 4., s ha le­het jogakadémia®, s mely intentió- s programmtol az egyházkerületnek fiai, főiskolajanak jó hirneve s a hazai és nemzeti kulturális érdekek- szempontjából nem szabad eltérnie ; vagy mivel fajdalom egyik gyűlésén, az ügy­védi elem túlbefolyasa következteben már is eltért, vissza kell ahhoz térnie, ha csak a hazai viszonyainkat annyira sújtó extensiv gazdalkodas kikerülhetlen követ­kezményeinek nem akarjuk tanügyünket is kitenni. Mert hogy kerületünk gymnasiuma nem annyira erős, mint gyenge, tanúsítja azon körülmény, hogy a tanitvanyoknak több mint 1 /4 -dét szükségesnek latjak privative is taníttatni, s még inkább a közvizsgalati szá­mos gyenge felelet. Hogy jó tanitóképezdéje nem is lehet, amidőn szaktanarok helyett dilettánsok kezelik a kepezdét s mi­dőn 15. tanar szakgatott tamtasa teszi képtelenné az egységes, az összhangzatos képzést, azt minden szakértő, sőt gondolkozó is elismeri annyira, hogy az ellenkező csak önámítás. Hogy jó theologiai tanintézete nem lehet főisko­lánknak, holott a gyakoriali lelkészképzés teljesen igno­ralva van benne, azt bizonyítani is felesleges, de számos okokkal is bizonyítható volna, ha felesleges inunkat akarnank tenni. S hogy főiskolánkban fájdalom ! sok a hiány, eleg bizonyítékul felhozni, hogy tanárainak 1 /,> - cl része immár a kiérdemelt nyugalom méltó candidatusa, kiktől többé sem az itjukor tüzét, sem a férfikor munkabírását, sem a tudományokkal való folytonos haladast s így a kellő eredményt joggal vagy csak méltányosan is várni nem lehetvén, egyházkerületünknek ugy tanintézete mint emeritus tanárai iránti elengedhetlen tiszte, kiérdemelt nyugalomba helyezni azokat, akiknek egy életfárasztó, kimerítő munkája után, oly édes a nyugodalom és mire a hála is kell, hogy kötelezze egyházkerütetiinket. Hogy nincs állandó igazgató a főiskolában, sem annak egyes szakaiban, régtől elismert s bizonyítani fe­lesleges baj, s hogy e bajon, azon tehát, hogy legyen az intézetben olyan, aki mintegy argusi őrszem, éjjel nappal felügyeljen, hogy úgy a tanár kitartsa órait pon­tosan, mint a tanítvanyok serege megjelenjen azokon szorgalmasan; felügyeljen, hogy a tanári karban, mint az. ifjúságban nemes irányú testületi szellem, a folytonos haladási törekvés meglegyen, s e törekvés akadalyai, egyfelől elháríttassanak, másfelől a nemes törekvés szent

Next

/
Oldalképek
Tartalom