Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-19 / 38. szám

sultabb ; mert abban a különböző vallásfelekezetekkel szemben most nagyobb a türelem, és sokkal nemzetiebb a szellem.® E szerint Láhne intézetére nézve valóságos nyereség (?), hogy eltaszította azt magától a dunántúli ev. superintendentia, mint olyat, „amely az egyház reputatiójának csak ártalmára állott fen.* Az azonban mar most a kérdés, hogy az intézet nyeresége nagyobb-e vagy a superintendentiaé ? Azután meg az is kérdés, amire azonban a feleletet elengedjük, hogy ha a Láhne intézetében, amikor az felekezeti jellegű volt, a felekezeti türelem és nemzeties szellem nem prosperálhattak ugy, mint most : miért nem szabadította meg az magát már előbb e felekezet pártfogó és védő karjai közül ? Az értesítőből különben azt látjuk, hogy ha az intézet nemzetiesebb lett is, mint eddig volt ; de arisztokratikus jellegét egyatalában nem vetkőztette le. A tanulók név sorában a nemes születésű gyermekek nevéhez hűségesen oda.van bigyesztve a „de* vagy „von* szócska, így pl., hogy de Prónay vagy de Gosztonyi. Ha efféle | izetlenséggel a katonai schematismusokban találkozunk, nem botránkozunk meg felettök, mert hát sajnos, annak a „von*.nak, még ma is befolyása van a katonai előléptetésekre ; de egy nevelőintézet értesítőjében ama ferdeség méltán visszatetszést szülhet mindazokban, akik paedagogiai érzéköket még teljesen nem veszítették el. 117) A szabadkai városi főgymnásium értesitvénye. Igazgató Jámbor Pal. Két műfordítás az igazgatótól, u. m. Virgil első pásztori éneke és Aeneis első éneke. (Mondanunk sem kell, hogy mindkét fordítás kitűnően sikerült.) Tanulók sz. 308, az első osztályban 102, a 2-dikban 77. Ezeknek nagyobb része idegen ajkú, de mint az értesítőben örömmel olvassuk — két-három év alatt megmagyarosodik. Az igazgató szépen irt jelentésben a többi közt klasszikai nyelvek tanításának szükségességére is reflektál. „Amely nemzet — irja egy helyütt — lemond a klasszikai nyelvek tanításáról, lemond az a célról a jellemben, a szépségről a művészet- ; ben, a nagyságról a szónoklatban.* 118) A szakolcai kir. kath. algymnasium értesítője Igazgató Lukavszky Alajos. Értekezés: Platón Phaedona, Ilolec Jánostól. Tanulók sz. 82. 119) A szamosujudri örmény-kath. nyilv. algymnasium tudósitványa. Igazgató Bárány Lukács. Értekezések : Az örmények vázlatos története, Kevrig Gergely után eredeti örményből Szongott Kristóf. Néhány szó a két Apafiról, a Habsburg-házról és a szamosujvári ör. ményekről, ugyanattól. Tanulók sz. 120, az év végén iii, mely utóbbiak közül 57 gör. kath., 34 örménykath., 10 r. katli. stb. 120) A szarajevói cs. és kir. reálgymnasium i-ső évi értesítője. Német nyelven. Igazgató Dr. Zoch Iván (a feloszlatott nagyrőcei ág. h. gymnasium volt igazgatója). Értekezések: Neue elektrische Staubfiguren, als Beitrag zur Erklárung der Erscheinungen in den Geissler'schen Röhren und zur Widerlegung der Crookes'schen Hypothese. Blüthen-Kalender der Flóra von Sarajevo fíir die erste Hálfte des Jahres 1880. Mindakettő az igazgatótól. A tanulók sz. a két osztályban (az egyik előkészítő) 79, kik közül vallásra nézve 28 r. kath., 18 gör. kel., 18 zsidó,' 12 mohamedán, 3 evangelikus; illetőségre nézve 69 boszniai és hercegovinál", 6 horvátországi, 3 magyar-, 1 csehországi. A jövő tanévben megnyittatik a 2-dik osztály. A tandij 4 frt. Taneszközök beszerzésére 1065 frt adatott ki. Az iskolai épület annyira célszerűtlen, hogy mielőbb szükség lesz egy uj épületre. Az i-ső osztály tantervében a latin nyelv 7 órával szerepel. A német nyelv mind a két osztályban 3—3 óran taníttatik. Váljon ha majd a felsőbb osztályok is felállíttatnak, adnak-e a mi nyelvünknek is egy kis helyet a tantervben r Az a mi drága két tartományunk közelébb esvén hozzánk, mint Ausztriához, a magyar nyelvnek bizonyára venné annyi hasznát, mint a németnek. Azután meg az igazság is azt követeli, hogy ha már milliókat költünk szeretett bosnyák testvéreinkre : mi hozzánk is igyekezzenek egy kissé simulni legalabb az által, hogy nyelvünket elsajátítják. TÁRCA. A ^Vasárnap* című néplap ügyében. Olvastam, hogy a „Vasárnap* című néplap i-ső füzete megjelent. Engem nagy reményekre jogosít e lap és nekem nagyon tetszik ennek „Vasárnap* címe ; mert hiszen a dolgos nép, mely egész héten munkában van, csak is vasárnap olvashatja azt, midőn egész heti munkája után megpihen. De meg, midőn mi oly igen megdöbbenve, fajó szívvel tapasztaljuk vasarnaponként templomaink ürességét ; midőn a hét hetedik napján a vasárnapi harangszó oly kevéssé indít meg sok ezereket az úr házába való menetelre : vájjon ez a „Vasárnap* című lap — melyet olvasás végett kezébe adunk népünknek, mely inti, mely buzdítja, mely serkenti őtet ezen a napon nagyobb vallásosságra , a vasárnap megünneplésére, az istenháza szorgalmasabb gyakorlására — nem érleli-e meg romlatlan lelkében jobban és könnyebben az egyszer hallott predicációnál, azon szent elhatározást, hogy ezután égő vágygyal, mint a szomjúhozó szarvas a szép híves patakra : úgy fog az ő lelke is kívánkozni az úr házának tornácába, az Isten igéje hallgatására. A vasárnap az, mely ellen anyagias népünk legtöbbet vét, melynek szentségét annyiszor megrontja, melyen a templomot oly vétkesen elhanyagolja ; ennek nevében lehet tehát ő hozzá foganatosan szólni, ennek nevében lehet szívéhez és lelkéhez igazán beszélni; ennek képében lehet és kell ő reá hatni, hogy a tíz parancsolatot, melyről eddig könyelműen elfelejtkezett, ezután megtartsa és a templomot, melyet vétkesen elhagyott, mint Isten hálás teremtménye ismét fölkeresse és Istenéhez megtérjen.