Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-25 / 4. szám

Ecclesiat. Vasarnapokon, Advent és böjtbe semmi menyekzőy lakadalom megh ne engettessék. Az öszveadás, hétfőn, kedden, vagy szerdán legyen mingyárt 2 órakor. 18. Minden halottak maga Ecclesiaja fő Praedicatorának adassanak tuttára. Temető helyt Epitaphiumzaszló, és más az hallotnak emlékezetire felfiiggesztetni szokot jelek az lelkipásztor Ilire nélkül fel ne szegesztessenek. Az mód nélkül való siránkozás és halotnál való pompasagh megtiltva légyen. Az lelki Pásztorok mind tisztekben mind életekben jó példájul járjanak az Ecclesia előtt. Püspököket illendő becsülettel tisztellyék, együtt szolgáló tarsokkal baratságosan, és Attyafiságosan éllyenek ; a kik tisztekben restek, vagy valami illetlenséget cselekednének, azokat meghintsék; egymás közt való intéseket békességesen be vegyenek. — Az templom és scholákra nézendő gondviselo Tisztiekben szorgalmatosan eljárjanak. 20. Az Diaconusok előttök járó lelki Pásztorhoz méltó becsülettel legyenek; munkájokban serénnyen és jó lelki isméret szerint egyiit vélek szorgalmatoskodgyanak, haborusagh és gyülölségh szerző disputalás nélkül el legyenek. 21. A Scholabeli Tanitók meghbecsüljék az lelki Pásztorokat, Schola gondviselőikhez engedelmessek legyenek józan és csendes életet éllyenek, a scholabeli rendtartást fenyítékkel híven jó lelkiisméret szerint és renddel tartsák megh, az Ifjuságh büntetésében pedigh az mértéken kívül ne lépjenek. 22. Az consistoriumbeli Történetek, esetek vagy casusok az szentírás és egyéb bevett nevezetes Autorok irasi szerint lattassanak megh és decidáltassanak. (Vége)/ Közöltem az egészet ügy, a mint azt Lasztókay László kir. kath. főgymnásiumi r. tanar és hivatalosan megerősített hites másoló úr hiteles leírásából az utolsó vonásig híven lemásoltam. Egyedül a 11 pont öt, jelzett (Nim von . . . der Hő . . . Nim) szavat, melyek L. L. úr sajat szavai szerint olvashatlan írással írattak, pótoltam az ismeretes német egyházi énekekből. Lasztókay László úr, a ki jelenleg Eperjes városa monographiaján dolgozik és faradhatlan buzgalommal gyújt és ügyes tollal festi buvárlata eredményét, az egyes korszakok rajzat : ráutalván az eperjesi városi, soha nagyobb megraboltatas által meg nem károsított levéltar gazdagságára , egyszersmind azon szíves ígéretet is tette nekem, hogy az abban nagy számmal előforduló, a prot. egyház történetére vonatkozó adatok közül a fontosabbakat velem közölni fogja. Miután pedig ezek között, mint tőle a szemtanutói tudom, igen érdekes darabok is vannak, mint többek között az 1591-ben Csepregen megtartott Colloqium (Mihalkó János ep. magy: prédikátor egykorú leirasa), Dévai Biró Mátyás, Heltai G., Hontherus, Stöckel L., stb. levelei : azokat is befogom mutatni a „Prot. Egyh. és Isk. Lap*2 t. olvasóinak. A jelen „Agenda *-hoz csak az a megjegyzésem, hogy aki az akkori német országi ev. isteni tiszteleti rendtartast ismeri, az ezen „Agenda" soraiban igen ismerős hangokra fog akadni, (cf. Schoeberlein L. „Ueber den liturgischen Ausbau des Gemeinde Gottesdienstes. Gotha. 1859 p. 47 sk. „Der Gottesdienst der lutherischen Kirche(

<

) Igen sok ezen „Agenda® rendeletei közül még most is megtartatik (még a Liturgiára vonatkozók is) a felsőmagyarországi ev. szláv egyházakban. Közli Hörk József. KÜLFÖLDI EGYHÁZ ÉS ISKOLA. Egy anti-clericalis liga tervezete. (K. P.). A Versaillesben minden szombaton megjelenő „Le Signal* cimíi lap, mely a szabadelvű politikán kivül kizárólag a protestantísmus ügyét szolgálja, mult évi dec. 20-iki szamaban a következő második vezércikket közli: „Azon mozgalom alkalmából, mely mostanaban republicánus intézményeink javára a francia népességnek egy nevezetes részét indítja a protestantísmus felé, több, mégpedig sikeres belmissiói kísérlet történt Franciaország különböző vidékein. Nekünk azonban úgy látszik, hogy ezen igen is szük határok közé szorult s igen is csekély segédforrásokkal eszközölt kísérletek felekezeti előitéletek uralma alatt sziilemlettek, melyek, bármily jogosultak legyenek is, könnyen megakaszthatták volna a buzgalmat s a megosztás által meggyöngíthették volna azon erőket, melyek alkalmazásba veendők. Szerintünk a következő nagy kérdés megoldasa all a protestantísmus előtt: tény levén polgártársaink többségének a római egyháztól való morális elszakadasa, mely eszközök alkalmazandók, hogy Franciaország a hitre és az evangeliomi szertartásra vezettessék, még pedig a nélkül, hogy a tetszése szerinti választásban theologiai és felekezeti forma által korlátoltatnék ? Hová irányulnak Franciaország törekvései ? Nem mondom, hogy azon protestantísmus felé, melyet a maga történelmi alakjaban Franciaországban még mindig félreismernek, hanem a republikánus törvényekkel és erkölcsökkel egybehangzó észszerű, vagyis olyan keresztyénség felé, mely ment minden babonától, minden pápák avagy conciliumok által ráparancsolt hittől, szóval olyan keresztyénség felé, mely a Jézus Krisztus és az apostolok tanításából ered. Ránk, protestánsokra nézve evangeliomi keresztyénség és protestantísmus bizonyára egy és ugyanaz. De így van-e a dolog a katholikusokra nézve ? Olyan könnyű-e nekik is, mint nekünk a mi latszólagos kiilönféleségeink alatt a valódi, szilárd egységet, a szellem egységét meglátni ? Bizonyára nem. Csupán egy eszköz van, melylyel őket ez egységről meggyőzhetjük, föl kell azt előttük mutatnunk, szemük elé kell állítanunk annak élő valóságát a nélkül, hogy beszélnénk róla, hogy ők aztán így szólhassanak: „Igaz, hogy a protestantísmus