Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-09-19 / 38. szám
ségektől való védekezésre kell készülnünk, hanem olyaktól, a kik alig észrevehetőleg láthatlan fegyverekkel vagdossák el egyházunk fájának életgyökereit, a kik lopódzkodva jönnek be sionunkba és elorozzák szentségeinket. Ily ellenségek ellenében kell magunkat erősíteni, s ezek ellenében nem annyira a fegyverre van szükség, mint a vakoló kanálra. Feléleszteni, ápolni a vallásos szellemet, erősíteni az egyháziasság érzetét, virágzó állapotban tartani népiskoláinkat, kellő színvonalra emelni középtanodáinkat pap- s tanítóképző intézeteinket, felkarolni egész erővel a nőnevelést, anyagi erőt gyűjteni, s azzal a szűkölködő egyházakat, intézményeket, hivatalokat, egyeseket segélyezni. Ezek és ilyesfélék azok a fegyverek, a melyekkel mai napság egyházunknak magát körül kell övedznie, s melyekben az erőnek és életnek forrása rejlik; ily fegyvereket pedig, azt hiszem, egyesült erővel könnyebben megszerezhetünk, s könnyebben forgathatunk, mint öt kerületre szét szakadozva. De éppen ezen itt érintett ellenségekre való tekintetből felettébb kívánatos, hogy egyházkerületeink s ezek vezérferfiai őszinte testvéries érzülettel munkálódjanak az egyesülés azon dicső épületén, melyhez az alapkövet a közelebbi ülés letette. ^Ha jóakarat lesz, lesz erő is a munka elvégzésére* — mondá a convent egyik ülésén Szabó János esperes. Ha jóakarat lesz kerületeinkben és zsinati képviselőinkben, legyőzhetik a sok előttünk álló akadályt, és megcáfolhatják tényekkel azon sokszor felhozott aggodalmat, hogy a zsinatok csak gonoszat, csak harcot és versengést eredményeztek. Ehhez azonban jóakarat kell és áldozat. Áldozat, néha olyan, minőt hazai reform, egyházunk ismert ősz bajnoka hozott közelebb, midőn — mint nem ok nélkül mondta — feláldozd magát, midőn engedte, hogy a testvériesség érzete oly erőt vegyen lelkén, hogy ez minden egyébb érzetet, még az egyéni hiúságot is háttérbe szorítsa. De kell áldozat az egyházkerületek, sőt egyházmegyék részéről is, mert hiszen bármiféle — állami, társadalmi, családi, egyházi — társulás, egyéni jogok feláldozásával jár. Nemcsak Erdélynek vannak >; > speciálitásai<< : ; vannak ilyenek a Királyhágón innen is mindegyik kerületnél Hiszem már a reformáció vizét sem teljesen egy forrásból merítette mind a négy kerület, az egyházszervezetén pedig épen meglátszik a politikai múltnak, a geográfiái fekvésnek, az ezek nyomán külömbözőképen kifejlett viszonyoknak hatása. Ezen különlegességek szegletéből, csúcsaiból már, ha eme négy-öt eddigelé külön kerületet össze akarjuk kapcsolni, kétség kivül szükséges leend többet kevesebbet letördelni; de ezen apró simítások miatt ne jajduljunk fel mindjárt, ne fájjon a kerületeknek, megyéknek az egyesülés érdekében ily áldozatot hozni, egy némely eddigi intézkedéseiket, szabályaikat másokkal, talán a kor kívánalmainak jobban megfelelőkkel felcserélni. A convent tagjainak legnagyobb részét oly nemes tűzzel, őszinte lelkesedéssel eltelten láttuk az egyesülés, s ennek egyik sine qua nonja a zsinat mellett küzdeni, hogy bennünk, kik különben is oly édes örömest szeretjük magunkat a hazánkra és egyházunkra nézve kedvező remények hullámain ringatni, — megfogamzott azon hit, hogy ezen nemes tűz nem leend szalmaláng, hogy a testvériesség érzete tartósan fogja ható erejét éreztetni, és közel vagyunk azon időhöz, midőn bejutunk az igéret földére, szervezhetjük magunkat egységes egyházzá, amely ugyan nem azért nevezhető igéret földenek — mint Kovács Ödön megjegyzé — mintha ide bejutva, már mindent elértünk volna, hanem elérendjük azt, hogy egyházunk javát sikeresen munkálhatjuk. És e hitet erősbíti bennünk azon körülménynek tudata is, hogy itt oly harc vívatott, melynél a lényégét tekintve, legyőzött kisebbség is diadalt aratott, mert hisz, akik a zsinat ellen harcoltak, voltakép azok, vagy legalább azoknak egy része volt az, mely a magyar ref. egyházat először felhívta, éveken át kérte, sürgette az egyesülésre. Adja Isten, hogy ezen édes remény, melyet velem együtt igen sokan táplálnak, ne hiusuljon meg, s a történelem múzsája irhássá be fényes betűkkel egyházunk évkönyvébe a zsinat ideje elhatározásának napját. Farkas József. ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Tizedik közlemény. — 106) A soproni, m. kir. allami főreáliskola 5-ik évi értesítője. Függelékül a vasárnapi kereskedelmi iskola
