Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-09-12 / 37. szám

mindég féltve szorította kebléhez. Önön sorsát önnön kezében tartotta. És ezt jól tette és jól teszi. Az egyház, — protestáns értelemben — csak a maga hitének erején állhat fen, vagy nem áll fen. De mondjam-e, hogy ez a féltett kincsünk, az autonomia, nem azt teszi ám, hogy hagyjunk az egyházban mindeneket, a hogyan mennek; hanem annyit tesz, hogy annak dolgait mi magunk vegyük kezünkbe, és azok menetelét a magunk alkotta törvények által szabályozzuk ; és nem azt teszi, hogy a magunk hozta törvények és alkotta jogok nem törvények és nem jogok, miknek senki nem tartozik meghódolni; hanem annyit tesz, hogy azok annyival is inkább kötelezők és hajlíthatatlanok, mivel mi magunk emeltük azokat a jogérvényesség polcára, a törvény oltárára. Ez egyházunknak életkérdése. Adjunk autonom igazgatásunknak súlyt kifelé és beleié az által, hogy ezt a törvény és jog fogalmára emeljük, és mutassuk meg, hogy mi protestánsok a keresztyénséget az önigazgatással, a törvényt a hitszabadsággal párosulva és összhangzatosan fen tudjuk tartani. De bevégzem már is hosszúra nyúlt beszédemet, megköszönve az egyházmegyei gyűlésnek türelmét, melylyel meghallgatott. Felemeltem ev. egyházunknak szentélyét, melyben annak legdrágább, legféltettebb kincsei foglaltatnak; felírtam a két jelszót: evangéliom és törvény, vallás és rend. Szilárd meggyőződésem, hogy csak e kettővel győzünk és csak e kettővel teljesítheti egyházmegyénk e nagy vidéken fontos missióját. Vallás és rend az oltár körül, mint az iskolában, ez a kettő irányozandja munkálkodásomat, melyet ezennel felveszek. Legyen azon Isten áldása ! Az egyházmegyét pedig kérem hogy a mint igénytelen személyemet karjaira emelte, úgy támogasson engem tovabbra is jóakaró törekvéseimben bizalmával. Poór József, ref. lelkész. Superintendensi egyházlátogatás. Főtisztelendő Szeberényi Gusztáv bányakerületi superintendens úr a pestmegyei evang. esperességben tavaly megkezdett egyházlátogatását az idén folytatja. F. h. 4-kén reggel indult Ceglédről, hol az éjet a lelkésznél töltötte, kíséretével Tápió-Szelére, mint az idénre tűzött egyházlátogatás első állomására. A határon belül bandérium fogadta, a község elöljárói, notabilitásai, élükön a szelei egyház érdemes felügyelőjével Benedicty Gyula úrral. Kölcsönös üdvözlet után a főpásztor ekként megszaporodott kíséretével folytatta útját, s taracklövések, harangzúgások s az utcára sereglett érdeklődők sorai között tartotta bevonulását a paplakra. Itt az egyház vénei, élükön a lelkészszel fogadták és üdvözölték azt, ki kijött közéjük az Úrnak nevében. Rövid pihenő után első sorban az iskolát látogatta meg a főpásztor, hol a gyermekekkel megejtett s a tanitó ritka ügyességét tanúsító jeles vizsga fölött teljes elismerését nyilatkoztatván, búzdította a kicsiny sereget, hogy gyarapodjék a tudományban, de mindenek fölött az istenfélelemben. Majd a tanteremnek iskolai könyvtár- és tanszermúzeumul szolgáló mellékhelyiségét s a tanitólakot megtekintvén s egyben és másban tanácsoló észrevételeit megtevén, kíséretével együtt az egy házfelügyelő úrnak lőn úgy az ebéden, mint éjszakára is vendége. E tisztes családban a kedves háziasszony elnöklete alatt kedélyes beszélgetés s vidám pohárköszöntések között elköltött ebéd után ismét munkahoz látott a főpásztor, olvastatván az egyháznak ez alkalomra írt történetét és a látogatási jegyzőkönyvet. E történet szerint a szelei hívek előbb az alberti, majd miután Tápió-Szt.Márton 1783. évben anyásíttatott, ez utóbbi egyházhoz tartoztak. 1797. évben említtetik első tanitójokul, Gaba István szabómester, ki egyszersmind istenitiszteletek alkalmával előénekelőjük is volt. 1803. évben már van egy 110 v. frtos imaházuk, 1826 évben tartottak a ma is álló csinos templomban az első istenitiszteletet. 1828. évben 2 harangot kaptak ajándékba Nagy Leogárdné asszonytól. 1832. évben szereztek orgonát. Szószékök a gróf Beleznay pilisi kápolnájából nyert ajándék. Végre Szele, Farmos leányegyházzal anyásíttatott 1838. évben. Eztán építette a mai díszes paplakot, iskolát tanitólakkal, szerzett, részint kapott oltárterítőket, szentedényeket s a harmadik harangot, mint Káldy Istvánné ajándékát. 1842. évi tagosítás alkalmával kapott az egyház lelkésze részére egy telek, tanítója részére felényi földet. Ugyanez évben a közbirtokosság 5 ezer frt alapítványt tett, melyből az evang. egyházra 3220 frt esett, a többi a reform, egyházat illetvén. 1861. évben alapíttatott a takarékmagtár. 1862. évben az előbb egyesülve volt ágost. és helv. hívek között az egyesség felbomlott s bár többször tétetett kísérlet ujabb egyesülésre, az mind a mai napig nem sikerült. Alapítványai közül a legnagyobbat, a Káldy Miklós-féle 5 ezer frtot 1869. évben kapta. Másnap szept. 5-kén délelőtt istenitisztelet tartatott a templomban, mikor a helybeli lelkész, Frenyo Andor, a superintendens által kitűzött Lukács 18, 26—30 fölött szónokolt az örökéletben, örök üdvösségben való hírről, mutogatván az örökkévalóság lehetőségét, bizonyítván e hit alapos voltát s felelvén e kérdésre : kicsoda üdvözül tehát ? S midőn ő a szószékről le, a főpásztor az oltár elé lépett s mintegy a szószéken mondottak koronájául, hatályos szavakban fejtegette, hogy nem mierőnk, hanem Isten kegyelme a mi hozzájárulásunkkal részünkről ; nem a hit, mint ismeret, tudás, de a hit, mint élet, tehát a hitélet üdvözít. Majd következett az egyház történetének s a látogatási jegyzőkönyvnek fölolvasása és ennek kapcsában a főpásztori intézkedések kihirdetése, melyek utan a főpásztor az oltár előttről imára hivta, végül pedig megáldotta a híveket. Teszáry László szolgabíró s közbirtokos úr házában köszöntésekkel fűszerezett ebéd után tolytatta a PÁPA