Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-25 / 4. szám

testületet csak távolról is megbánthatnám. A mit vád­nak méltóztatik venni, a mit én is bele szúrtam sora- : imba, midőn így szólok: „Panaszkint hallatszik . . . nem üti meg a mértéket:* ezzel nem én, de mások állották elő, kik pedig, hogy nem csak buzgónak szoktak lat­szani, de valóban azok is, ki merné kétségbe vonni, mit annyi fül hallott ? Arra nézve, hogy én mennyire osztottam e legsúlyosabb vádat cikkemben, ismét legyen szabad első cikkem átolvasását újból ajánlani, ott látni méltóztatik, miszerint én neutrális maradtam. De sőt tovább mentem : kardot rántottam, pedig írva all : „tedd hüvelyébe a te kardodat® — a képezde mellett (csak az a szerencsétlenségem, hogy ellenem fordítják,) és azt mondottam, ne bántsátok a képezdét, hanem ha azt akarjátok, hogy mindenek ékesen és szép renddel foly­janak, adjatok módot, nyújtsatok segélyt, hogy a mi miatt ma a képezdét is részben bántjátok, holott ő nem oka, azt eltávolíthassa: sürgettem a képezde és népis­kola szorosabbra fűzését. Összes bűnöm tehát az, hogy felfogni iparkodtam a csapást, mely mérve volt ide is, oda is. . . . Honnan még is a félreértés? Nem tudom. Eddig azt hittem, hogy több szem jobban lát. j Most kezdek fölötte kételkedni, és majd hinni látszom, hogy több szem nem jobban, de többet lát. Az olyasmit is, mi nincsen a sorokban. Mert különben, hogyan olvas, hatta volna ki a tanári collegium szavaimból azt, a mi­nek még árnyéka sincs benne ? I Iogyan hagyta volna magát arra a kemény ítéletre ragadtatni ellenem, a me­lyet bűnös fejemre zúdított ? »Buzgónak lenni látszó* .... »felületesség jele* ^naiv logika.* »Nevetnénk rajta* ...-—erőtelen fegyverek komoly tudomány nyal foglalkozó férfiak kezében. Különben ám tessék ! Tessék nevetni fölöttem ! Úgy, de száraz ne­vetéssel komoly dolgot elütni nem lehet. A naiv logi­kánál van férfiasabb is! Magam is veszem észre, hogy felületesen jártam el, mert mondanom kellett volna : peccatur intra extraque muros. I logy buzgóságom való-e, avagy csak látszat ? di­cséretet nem kérek érte, de a gyalázást sem rakom zsebre. Mikor azután így rajtam emberül elverték a port, védelmük alá veszik a képezdéből kikerült ifjabb nem­zedéket s feltehető de nehezen megengedhető botlásu­kat a következő érvekkel gondolják a tisztelt tanár urak gyöngíteni: >; > i8—19 éves ifjúnak fejlődése még nincs befejezve.* Minek akkor éretlennek érettséget mutató diploma ? Ne felejtsük, hogy a tanítónak éretlen néppel van leggyakrabban dolga. Jaj akkor, ha maga sem érett! Úgy találnak járni, mint mikor vaknak vak ajánl­kozik vezetőül. »A mi vele az életben történik, arról mi nem le­hetünk felelősek.* Azt vitattam én is. De mert a világ ez esetben is kérdésessé teszi az intézet reputatióját, azon intézetét, melyből tanítói ki­kerülnek, hangsúlyoztam, hogy jogos a képezde köve­tel ése, fölötte egykedvűen napirendre térni nem szabad. - A módozatokra nézve azután, hadd jöjjön létre első­ben eszmecsere, azután pedig compromissum. Ez volt célja első felszólalásomnak és semmi más. »Az áramlat, melylyel a felekezeti tanítónak meg kell küzdeni . . . nagyobbodott, veszélyesbbedett. . . . tanítóink egy részét elnyeli.* Epen azért akarjuk a gá­tot felemelni, hogy az áramlat ne sodorjon magával csak egyet is ; mert az nekünk veszteség. »Miért nem kérdezzük meg azokat is, kik a ké­pezdétől az ifjú tanítókat átveszik, hogy megtettek-e mindent, hogy az ifjú nemzedék régi tűzhelyünkhöz hű maradjon?* Mert különben is tudjuk, hogy prot. egyházunk­ban a tanítónak régente sem lehetett oly nyomós oka a panaszra mint egyebütt. Mert a szegénység magában nem indokolt ok a panaszra. Hiszen mindnyájan azok va­gyunk. Az volt egyházunk a múltban, az lesz a jövő­ben, ha anyagi helyzetéről eleve nem gondoskodunk. Ha ez meg van, lehetségessé tettük, hogy hivatalnokai szegénységén is könnyitsünk. Különben ma már e te­kintetben sem lehet oly általános a panasz. Mert az érdem a szegény nép közt is megtalálja a maga illő jutalmát. Igaz, kevesebbszer garasok-, forintokban, de an­nál gyakrabban erkölcsi elismerésben, mit én becsesebb­nek tartok a húsos fazekaknál, mert ezekhez fér, arnaz­hoz nem az emberi irigység. „Ha egyh. életünkben a tanítónak állásához illő munkakört biztosítunk.* En azt hiszem, neki csak egyet­lenegy munkaköre lehet. Ennél illőbbet nem kereshet, nem adhatunk. És ez az iskola. Vagy talán úgy mél­tóztatik érteni, hogy abban a körben legyen független föl és lefelé ? Ilyen hivatatalt nem ismerek. Különben ki bizonyos tekintetben függ, nincsen zavarva szabad­ságában. „Ha befolyást engedünk neki egyházmegyei kerü­leti ügyeink elintézésében, nem lesz oka keserűen azt hangoztatni sine nobis de nobis. — Hát ma van ? Be­folyhat, de be is foly az egyikre ugy mint a másikra.* E tekintetben azt hiszem nálunk nincsen fenn követelni való. Ezen előlegeket rég megkapta már a tanitó testü­let, rajta a sor, hogy egyházunk s gyermekeinknek él­jen s ez által nemzetét is szolgálja, mint annak nap­számosa. Különben azt hiszem, nem fog kárba veszni, ha azt a buzgóságot, melyet irányomban gyakorolni a lec­kézésből kegyesek voltak, ott méltóztatik alkalmazni, hol tán jobban elkél s nagyobb szükség van reá. Dixi et salvavi animam meam. Isten velünk! Bognár Endre, ev. leik. s egyh. kerületi népisk. biz. egyh. elnök.

Next

/
Oldalképek
Tartalom