Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-01-25 / 4. szám

testületet csak távolról is megbánthatnám. A mit vádnak méltóztatik venni, a mit én is bele szúrtam sora- : imba, midőn így szólok: „Panaszkint hallatszik . . . nem üti meg a mértéket:* ezzel nem én, de mások állották elő, kik pedig, hogy nem csak buzgónak szoktak latszani, de valóban azok is, ki merné kétségbe vonni, mit annyi fül hallott ? Arra nézve, hogy én mennyire osztottam e legsúlyosabb vádat cikkemben, ismét legyen szabad első cikkem átolvasását újból ajánlani, ott látni méltóztatik, miszerint én neutrális maradtam. De sőt tovább mentem : kardot rántottam, pedig írva all : „tedd hüvelyébe a te kardodat® — a képezde mellett (csak az a szerencsétlenségem, hogy ellenem fordítják,) és azt mondottam, ne bántsátok a képezdét, hanem ha azt akarjátok, hogy mindenek ékesen és szép renddel folyjanak, adjatok módot, nyújtsatok segélyt, hogy a mi miatt ma a képezdét is részben bántjátok, holott ő nem oka, azt eltávolíthassa: sürgettem a képezde és népiskola szorosabbra fűzését. Összes bűnöm tehát az, hogy felfogni iparkodtam a csapást, mely mérve volt ide is, oda is. . . . Honnan még is a félreértés? Nem tudom. Eddig azt hittem, hogy több szem jobban lát. j Most kezdek fölötte kételkedni, és majd hinni látszom, hogy több szem nem jobban, de többet lát. Az olyasmit is, mi nincsen a sorokban. Mert különben, hogyan olvas, hatta volna ki a tanári collegium szavaimból azt, a minek még árnyéka sincs benne ? I Iogyan hagyta volna magát arra a kemény ítéletre ragadtatni ellenem, a melyet bűnös fejemre zúdított ? »Buzgónak lenni látszó* .... »felületesség jele* ^naiv logika.* »Nevetnénk rajta* ...-—erőtelen fegyverek komoly tudomány nyal foglalkozó férfiak kezében. Különben ám tessék ! Tessék nevetni fölöttem ! Úgy, de száraz nevetéssel komoly dolgot elütni nem lehet. A naiv logikánál van férfiasabb is! Magam is veszem észre, hogy felületesen jártam el, mert mondanom kellett volna : peccatur intra extraque muros. I logy buzgóságom való-e, avagy csak látszat ? dicséretet nem kérek érte, de a gyalázást sem rakom zsebre. Mikor azután így rajtam emberül elverték a port, védelmük alá veszik a képezdéből kikerült ifjabb nemzedéket s feltehető de nehezen megengedhető botlásukat a következő érvekkel gondolják a tisztelt tanár urak gyöngíteni: >;

>

i8—19 éves ifjúnak fejlődése még nincs befejezve.* Minek akkor éretlennek érettséget mutató diploma ? Ne felejtsük, hogy a tanítónak éretlen néppel van leggyakrabban dolga. Jaj akkor, ha maga sem érett! Úgy találnak járni, mint mikor vaknak vak ajánlkozik vezetőül. »A mi vele az életben történik, arról mi nem lehetünk felelősek.* Azt vitattam én is. De mert a világ ez esetben is kérdésessé teszi az intézet reputatióját, azon intézetét, melyből tanítói kikerülnek, hangsúlyoztam, hogy jogos a képezde követel ése, fölötte egykedvűen napirendre térni nem szabad. - A módozatokra nézve azután, hadd jöjjön létre elsőben eszmecsere, azután pedig compromissum. Ez volt célja első felszólalásomnak és semmi más. »Az áramlat, melylyel a felekezeti tanítónak meg kell küzdeni . . . nagyobbodott, veszélyesbbedett. . . . tanítóink egy részét elnyeli.* Epen azért akarjuk a gátot felemelni, hogy az áramlat ne sodorjon magával csak egyet is ; mert az nekünk veszteség. »Miért nem kérdezzük meg azokat is, kik a képezdétől az ifjú tanítókat átveszik, hogy megtettek-e mindent, hogy az ifjú nemzedék régi tűzhelyünkhöz hű maradjon?* Mert különben is tudjuk, hogy prot. egyházunkban a tanítónak régente sem lehetett oly nyomós oka a panaszra mint egyebütt. Mert a szegénység magában nem indokolt ok a panaszra. Hiszen mindnyájan azok vagyunk. Az volt egyházunk a múltban, az lesz a jövőben, ha anyagi helyzetéről eleve nem gondoskodunk. Ha ez meg van, lehetségessé tettük, hogy hivatalnokai szegénységén is könnyitsünk. Különben ma már e tekintetben sem lehet oly általános a panasz. Mert az érdem a szegény nép közt is megtalálja a maga illő jutalmát. Igaz, kevesebbszer garasok-, forintokban, de annál gyakrabban erkölcsi elismerésben, mit én becsesebbnek tartok a húsos fazekaknál, mert ezekhez fér, arnazhoz nem az emberi irigység. „Ha egyh. életünkben a tanítónak állásához illő munkakört biztosítunk.* En azt hiszem, neki csak egyetlenegy munkaköre lehet. Ennél illőbbet nem kereshet, nem adhatunk. És ez az iskola. Vagy talán úgy méltóztatik érteni, hogy abban a körben legyen független föl és lefelé ? Ilyen hivatatalt nem ismerek. Különben ki bizonyos tekintetben függ, nincsen zavarva szabadságában. „Ha befolyást engedünk neki egyházmegyei kerületi ügyeink elintézésében, nem lesz oka keserűen azt hangoztatni sine nobis de nobis. — Hát ma van ? Befolyhat, de be is foly az egyikre ugy mint a másikra.* E tekintetben azt hiszem nálunk nincsen fenn követelni való. Ezen előlegeket rég megkapta már a tanitó testület, rajta a sor, hogy egyházunk s gyermekeinknek éljen s ez által nemzetét is szolgálja, mint annak napszámosa. Különben azt hiszem, nem fog kárba veszni, ha azt a buzgóságot, melyet irányomban gyakorolni a leckézésből kegyesek voltak, ott méltóztatik alkalmazni, hol tán jobban elkél s nagyobb szükség van reá. Dixi et salvavi animam meam. Isten velünk! Bognár Endre, ev. leik. s egyh. kerületi népisk. biz. egyh. elnök.