Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-22 / 34. szám

mégis rövid idő múlva, isten és a hitrokonok segítségében bízva, az építkezést megkezdeni szándékozik. Fel tehát evangeliumi testvérek, nyujtsunk segédkezet horvátországi ev. testvéreinknek, hogy azok a nagy és magasztos célt elérhessék ! Beiktatási ünnepély. F. évi aug. 8-ka az újsóvei reform, egyházra nézve felette fontos és örömteljes ünnepnap volt. Fontos, mert újonnan választott papja, Venécianer Sándor úr, hivatalába be lett iktatva ; örömteljes, mert volt papja, a boldogult nemeslelkű Kiss Adolf úr helyébe új lelkipásztorát egyhangúlag megválasztotta és az általa eddig tartott néhány istenitisztelet és egyéb funktió folytán nagyon örül szerencsés választásának. Miután az újsóvei ref. egyház tanácsa szives volt, csekélységemet is meghívni ezen szép ünnepélyére, siettem e megtisztelő meghívásnak engedni s magammal vittem gróf Vay Ábrahám urat is, ki a kataszteri munkával elfoglalva, most Okéren időzik. Féltízkor kezdődött az ünnepélyes istenitisztelet. A tágas templom zsúfolásig tele volt hallgatósággal, miután az ág. hitv. ev. templomban ez alkalommal áhítatoskodas nem tartatott és az evang. lelkész, Pétry Károly barátom, híveivel együtt, testvéri szeretetökről tanúbizonyságot akarván tenni, az ünnepélyen testületileg résztvettek. Az iktatási szertartást Kármán Pál úr, az alsó-baranya-bácsi ref. egyházmegyének érdemdús és általánosan szeretett főesperese végezte, támogatva Kulcsár, újvidéki és Szabó, pirosi ref. pap urak által. Megható szép iktatási beszéd volt az, melyet a főesperes úr Máté evang. XXVIII. r. 19. v. alapján az uj paphoz és az egyház híveihez intézve tartott, kiemelvén abban, hogy valamint üdvözítőnk, tanítványait minden népekhez elküldte, hogy azokat tanítsák, úgy az úr emez utasítása nyomán cselekszi ezt mai nap is az egyház , azon szilárd meggyőződésben, miszerint megváltónk evangeliuma nélkül a lélek üdvözülhetése lehetetlen, mert menyei atyáinkhoz csakis Krisztus urunk által járulhatunk. Következett három vers eléneklése, aztán a beiktatott pap a szószékre lépett és Pál Korinth. írt II. levele I. r. 24. v. nyomán gyönyörű, válogatott nyelvezetű szent beszédet mondott, bő argumentummal bebizonyítván, hogy a prot. papi hivatal nem uralkodás a lelkek és az emberek hite felett, hanem szolgálat. Elragadó lelkesedéssel hangsúlyozta, hogy a ref. pap nem úr a hívek hitbeli meggyőződése felett, hanem az apostolok példája szerint, kik szintén csak szolgáknak nevezték magukat, hasonlóképen szolga; ő nem mondja: ,hinned kell, mert máskülönben átkozott leszesz/ ; hanem tanítván a híveket az evangélium követésére, szolgálni akar azon egy úrnak, ki Jeruzsálemnek, az egyháznak, papokat ad minden időben. Körülírta aztán a papj hivatal működési terét. A lelkészi hivatal szerinte nem a kényelem vánkosa, hanem hű munkálkodás. Végű fogadást tett, hogy ő minden tehetségét hívei javára szenteli, s hogy testtel-lélekkel magasztos hivatásának hű betöltésén fog fáradozni. A lélekemelő beszéd után következett egy megható ima, áldás és egy vers eléneklése, melyek után az ünnepélyes istenitisztelet véget ért. Venécianer úr ritka szép tehetség, avatott orientalista és bibliai archeologus, szigorúan a bibliához ragaszkodó, pozitív irányú ref. pap. Új hívei különösen azért szeretik, mert tökéletesen és szépen beszél németül, mert betéve mondja beszédeit és mert a pultust a szószékről már mindjárt első fellépésekor eltávolította. Az áhítatoskodás befejezte után összegyűltünk a községi jegyző, Hartmnnn János úr vendégszerető házánál a szokásos díszebédhez. Hazánk polyglott vidékén lakván, olyan volt az itt összejött társaság is. Jelen volt az ósóvei gr. kel. pap, Prkoszovatz úr is. Soha sem éreztem oly élénken, mint most, hogy milyen jó, ha az ember az itt honos nyelvekben jártas, habár ez alkalommal is kevés kivétellel összeköttetésbe hozta a szíveket és elméket a haza nyelve, a magyar. A toasztokban természetesen nem volt hiány. A házi úr vendégeit, a főesperes úr az új papot, annak egyházát, az egyházi hatóságot éltette. Kemény fi Pál, újvidéki ügyvéd úr, Gőthe óhajtását applikálta a prot. egyházra s kívánta, hogy napról napra annak körén belül legyen »Meb• Licht !* Kulcsár úr a főesperes úrra emelte poharát. Szabó úr kiemelte, hogy a ref. egyház leghívebben küzd Magyarország fogalmának érvényesítése körül, mert íme, bár németajkú is az újsóvei egyház, a papválasztást helyben hagyó traktusi okiratot magyar nyelven olvasták fel az iktatási szertartásnál. Szívből kivánja, hogy drága hazánk erősbüljön és szilárduljon. Ezeken kívül még számos más, hol helyi, hol távolabb viszonyokra és személyekre vonatkozó kedélyes toaszt mondatott. Befejezvén ezzel felületes tudósításomat e szép ünnepélyről, szivemből kívánom, hogy Venécianer urat a kegyelmes jó Isten új egyházában sokáig éltesse és tatása meg mind saját, mind egyházának háborítlan örömere ! Legyen az ő saját, valamint egyházának élete összhangzatos, örömöt és megelégedést, lelkesedést és hálát előidéző ! A reform, egyetemes egyházat pedig az Isten áldja meg sok ilyen ifjú pappal 1 Bierbrunner Gusztáv. Felvilágosítás a tekeházi egyház ügyében.*) A Prot. E. Isk. L. 32-ik számában, Nagy Menyhért tekeházi lelkész fia, Nagy Elek kispaládi lelkész *) Hogy a tekeháziak az egyházukban dúló huzavonának véget vetni nem tudnak, — az elég baj ugy magukra, mint papjukra nézve. De miután most már nekünk az esperes ur hivatalos, tárgyilagosan irt j nyilatkozatát is van alkalmunk az ügyben közleni : azt hisszük, olvasóink ellen vétenénk, ha, — ami Tekeházán nem lehető — legalább itt a mi portánkon véget nem vetnénk a kellemetlen polémiának. A vitát ezennel berekesztettnek nyilvánítjuk, remélvén, hogy Tekeházáról legközelebb azon jó hírt fogjuk közölhetni olvasóinkkal, hogy az évek óta tartó civódás végkép be lett fejezve. Szerk.