Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-22 / 34. szám

törhetlen bizodalmamat és erős reményemet mindeneknek előtte azon mindenható gondviselő atyára, ki az árváknak is édes atyja és minden szent és jó ügynek hű gyámolitója, ki már ker. nyugdíjintézetünk megalapítása és 14 év alatt 1 18,798 frt 98 krra való növekedésében is tanúsította rajtunk azon kegyelmes igéretét, hogy a kik benne bíznak, soha meg nem csalatkoznak és hiszem, hogy fognak találkozni közöttünk oly nemesszívű házastársak, kik istentől gyermekekkel nem levén megáldva, ev. árváinkat fogják édes gyermekeikké fogadni s nagylelkű hagyományaikkal árvaházunkról s£m feledkeznek meg; hiszem, hogy fognak találkozni egyházkerületünkben oly nőtlen vagy hajadon egyének, kik családnak nem örvendvén, haláluk órájában az által emelnek maguknak örök és elévülhetlen emléket, hogy kerületi árvaházunkat teendík örökösükké ; hiszem, hogy támadnak özvegy férfiak és nők, kik saját keserű tapasztalatukból győződvén meg az árvák sanyarú helyzetéről, az elhagyott árvák gyámolitását kedves kötelességöknek ismerendik; hiszem, hogy gazdagabb, sőt csekélyebb jólétnek örvendő egyháztagjaink és polgártársainknak is könyörületre indítja s tettre buzdítja a kegyelemnek istene szivét és lelkét, hogy árvaházunkat vagy évi kegyadomány vagy kegyes alapítvány által segélyezzék s ez által halhatatlan lelkök számára is kivívják Istennél azon jutalmat, hogy az örök élet hazájában könyörületre találjanak és elnyerjék az égi üdv zavartalan boldogságát. o o Épitem továbbá törlictlcn bizalmamat és erős reményemet a lelkészek, felit nyelők, egyházak és egyliázhívek hitbuzgóséiga és eddozat készségére, bizton elvárván, hogy ha a ker. árvaház tőkéjének közgyűjtés általi támogatására kedvező időben felhivatnak, szívesen teszik le az Ur oltárára a szent cél előmozdítása érdekében áldozataikat. Építem e fölött reményemet és bizalmamat arra, hogy ha egy jó évben sorsjátékot rendezünk ügyünk előmozdításétra, az hathatósan mozdítandja elő kitűzött célunkat, s tetemesen nevelendi alaptőkénket. Épitem végre bizalmamat és reményemet arra, hogy szíves támogatást nyerendünk e részben a magas kormány, a magyarhoni gyámintézet és Gusztáv Adolf-egyletnél s megengedi érnünk a jó Isten, hogy évről-évre nagyobb fejlődését lássuk jótékony intézetünknek. Tegyük ennélfogva, ezen reményt ápolva, ezen bizalmat szívünkbe oltva, sőt a ker. árvaház létesítése iránt lankadatlan buzgóság és szent lelkesedéssel eltelve, az eke szarvára kezeinket s mondja ki 111a Isten gyámolító kegyelme és szent segedelme reményében a Nm. és Ft. ker. gyűlés határozatilag azt: 1-ször. Hogy a ker. ev. árvaházat létesíteni komoly és határozott akarata. 2-szor. Hívja fel egyházkerületünk jobbmódú egyházait, hogy melyik akarja azt köziilök kebelébe fogadni, s mily előnyt nyújthat számára ? kész-e azt építésre alkalmas telek vagy lakházzal előmozdítani vagy pedig bizonyos tőkével vagy évi járulékkal segélyezni és biztosítani ? 3-szor. Nevezzen ki egy ker. bizottságot, mely a jövő ker. gyűlésig az árvaház alapszabályait kidolgozza és az árvaház életbeléptetése iránt célhoz vezető javaslatokat tegyen. Ezért esedezem azon erős hitben, hogy ha síkra szállunk és a lelkész és felügyelő urak ezen szent ügyet komolyan karolják fel, reménységünkben az özvegyek és árvák kegyelmes atyja meg nem szégyenít. Ezeket kell tennünk egyházaink anyagi szükségeinek enyhitése s jólétének fentartása céljából. Azonban nemcsak anyagi szükség és veszély szemlélhető egyházunk körében, hanem szellemi szükség és veszély is, melyet szintén kötelesség elhárítanunk. Ilyen szellemi szükség röviden: i-ször. Gymuasüimaink bel- és külügyének komolyabb vizsgádat alá való vétele, mennyiben kívánatos, hogy azok multunkhoz méltóan a kor kivánalminak megfeleljenek, feladatukat kellően oldják meg és más hitfelekezeti vagy állami intézetek által túl ne szárnyaltassanak; épen ezért sürgetnünk kell újra mult évben is tolmácsolt azon határozatunkat, hogy az egyetemes gyűlés az egyetemes felügyelőt bízza meg, miszerint a középtanodák és felsőbb tanintézetek érdekében tanácskozmányt tartva, az javaslatait a reformok iránt megtegye, hogy azok az egyetemes gyűlés által szentesíttetvén, mielőbb életbe lépjenek; erről azonban bővebben az illető jegyzőkönyvi pontnál. 2-szor. Ily szellemi szükség továbbá az, hogy 67*