Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-15 / 33. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KI A D Ó - H I VATA L,: VIII. ker. Máriautca 10. sz. 1. em. El őfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: í hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. Hlp* Teljes széLm/ú. pélcléiin.-y^olsika.l mindég szolgféil!h.a.i:'u.n.!k:_ "^^J Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt^ annak megújítására felkéretnek. Víziók. A magyarországi református egyház száza­dos bilincseitől végre valahára megszabadult. A partikularizmus, mely annyi ideig rágódott az egyház élő fáján, elpusztult és helyét az egyete­messég, a közösség tudata és eszméje foglalta el. Az egyházkerületek, épen ugy, mint a hajdani magyar vármegyék, valódi rendeltetésöket meg­értve, anélkül, hogy önkormányzati jogaikról le­mondtak volna, megszűntek külön-külön egyház és felekezet lenni s összhangzóan, közös erővel hozzáfogtak azon intézmények létesítéséhez, me­lyek az egyetemes egyház fölvirágzásának elő­föltételei. S az egyházkerületek működésében ezt a harmóniát, ezt a jó egyetértést semmi sem zavarja — még az állam sem. Az öregek beszélik, hogy az ő gyermekkorukban az állam és a protestáns felekezet sokat civódtak egymással. Mint letűnt idők keserű emlékeit emlegetnek bizonyos Ponto­zatokat, emlegetnek valami középiskolai törvény­javaslatot, emlegetnek holmi jogakadémiai heccet stb., melyek az egyház és az állam között a bi­zalmat mélyen aláásták. S minthogy — a persa költő szerint — a mult idők keserűségeire öröm­mel, örömeire pedig keserűséggel gondolunk visz­sza: az öregek, mikor azokról a keserű emlékek­ről regélnek, szemökből törlik az örömkönyeket. Az állam és egyház tehát teljesen kibékül­tek egymással s nem mint ellenségek, hanem mint nemes versenytársak állanak egymással szem­közt. Versenyeznek egymással a humanitás és a közművelődés terén. Versenyezhetnek, mert az egyház imrr^ár abban a helyzetben van, hogy ké­pes azon ajr' két téren óriási erőt kifejteni. Van már minderre, mi a küzdelemhez szükséges, van pénze, van esze, van lelkesedése s ami fő, tagjai az egyetértés és egytivétartózóság érzelmeitől van­nak áthatva. Igazán örömmel telik el az ember, ha végig néz a református egyház iskoláin, melyek aka" dálytalan, szabad fejlődés következtében igazi mintaiskolákká váltak. Az öregek azt is beszélik, hogy az ő idejökben az állam ügyelt fel ezekre a tanintézetekre, még pedig ugy, hogy a felügye­letet közvetlenül gyakorolta. Ezt mi nem tudjuk megérteni. Hiszen nekünk autonomiánk van! Sa­ját önkormányzati közegeink oly szigorúan inspici­álnak, hogy az állam beavatkozásának nem lenne semmi értelme, nincs is arra semmi szükség-. Nem ' o régiben olvastuk az újságokban, hogy az x . . . i gymnasium egyik tanárát az egyházkerület, hiva­talából rendes fegyelmi eljárás utján elmozdította, mert államellenes tanokat hirdetett, egy másik gymnasiumban pedig eltiltotta egy államellenes tankönyv használását. Az egyházkerület tehát még ilyféle esetekben is intézkedik, nem várva be az államnak föllépését. A kormány ilyen kö­rülmények közt természetesen a régi közjogunkban szereplő jus supremae inspectionisról már-már csak­nem egészen megfeledkezett. Ugy tekinti aztr mint a jogot olyan valamihez, minek hasznát nem veheti. De azért, ugy vesszük észre, hogy ugyan­csak szemmel tartja iskoláinkat s minden életre-65

Next

/
Oldalképek
Tartalom