Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-08 / 32. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és K1ADÓ-HI VATA L: VIII. kar. Máriautca 10. sz. 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáér 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdi külön 30 kr. figfa> Teljes számú pélcláLxi-jrokilcal mindég szolg-átltLat-cLixki- "TWI Azon t. előfizetőink, kiknek előfizetésök lejárt, annak megújítására felkéretnek. A convení küszöbén. (Vége.) A zsinati előmunkálatok 68-ik lapján azt olvassuk a többek között, hogy a magyar ref. egyházban, egy országos egyházi hatóság felállítása, régi idő óta a közóhajtás tárgyát képezi. Ráfogják, hogy a zsinattartás is ilyen közóhajtás. Már hogy a zsinattartás viszketege, régi börbaja a keresztyén egyháznak, mely ráragadt magára a reformatióra is, és hogy ezt — a ktiljegyekből, kerületi jegyzőkönyvek után Ítélve, — mai napiglan kivánja a magyar kálvinista egyház is, — az tény ;*) hanem hogy ezt az országos kálvinista consistoriumot, melyet a tisztességes convent helyébe akarnak improvizálni, hogy ezt egyházunk óhajtaná, kereken tagadom. Én ennek a fő egyházi dikastériumnak soha hírét se hallottam; nem képzeltem, hogy ezt a berlini réz-sisakot a magyar egyház fejébe nyomják ; csak most látom teljesen adjusztirozva a kormányzási hatóságok sorában, országos egyházi tanács firmája alatt. Csak mióta a zsinattartási mozgalom megindult, azóta nőtte ki magát egyházi orgánummá, azért, hogy nyakát képezze a kálvinista magyar egyház trunkusának, melyen keresztül mint folyosón, feljutni lehessen a fejbe vagy a zsinatba. Ez a médium soha meg se fordult az egyetemes *) Evangélikus atyánkfiai nem tartnak velünk, alieno periculo látni akarják, hogy mit hozunk a diószegi vásárból ; de másként is az unió értelmében ők akkor fognak zsinatolni, mikor mi nem D. magyar kálvinista egyház gondolatában, és én bátran ki merem mondani, még a zsinat előtt, egyházunk nevében, hogy nekünk nem kell. Van nekünk conventünk, melyből kitelik minden, kitelik ez a felemás kálvinista szánhedrin, kitelik a zsinat is. Még többet is ki merek mondani. Megfordultam egyházkerületünkben, voltam a hívek között, hallottam szabad nyilatkozatokat, expektoratiókat, melyeknek refraine-je, végcsattanója csak ez voltr ^ Van conventünk, nem• kell zsinatbármit beszéljenek a jegyzőkönyvek és az előmunkálati szabályzatok. De hát hogy is jutottunk ennyire r ennyire, hogy már az ezernyolcszáz-nyolcvanadik esztendőben, csillagot rugatunk egyházunkkal a zsinat felé, pedig egyházunk lába még békóban ? Magunk vagyunk az okai. Minden nehezebb, komplikáltabb kérdést, ügyet, félretettünk; nem mertünk vagy röstelkedtünk competensek, illetékesek lenni, hanem intacte oda raktuk őket a zsinai asztalára, vagy zsinati tárgy cim alatt a convent gyomrát terheltük vele. Egyházkerületi kerülőleveleinkben nagyrészben zsinatra apellált nyers ügyek érkeztek; jegyzőkönyveink, melyek az utolsó időkben nagyon megterhelték magukat, nem győzték nyelni a sokat; tisztulni óhajtanak; a régi kémények bedugultak, a levert sűrű gőz és füst miatt nem láthatunk, a convent légrostája keves, ajtót ablakot a zsinat udvarára nyitunk. Addig kiáltoztuk a zsinatot, addig ijesztettünk vele, hogy ime itt termett nyakunkon; circumspectus jó szomszédunk bezárja kisajtóját, nem jön segítségünkre, egyedül az egyház segíthetne ma-63