Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-08-01 / 31. szám

ban, — teszi hozzá ugyanezen hirlap, — hogy az a szomorú planta nem fog gyökeret verni közöttünk, vagy legalább hogy a páterek nem vetik szemöket Velencére, hol, — a s Veneto Cattolico® (a velencei Magyar Állam) sérelme nélkül legyen mondva, — bizonyára nem találná­nak kedvező talajra.( < Treviso a monarchia tőszomszéd­ságában fekszik, tehát nemcsak a velenceiek, de mi is elmondhatjuk nagy szorongatások közepette : proximus ardet Ucalegon ! * Az aszódi ev. gymnasium érdekében alakult húszas szövetségbe — mint Láng Adolf, pestmegyei alesperes úr tudósít bennünket, — legközelebb belépett Dobronyovszky Károly, péteri ev. lelkész és papi érte­kezleti elnök . * A nők érettségi vizsgálata. Róth József, kit", ta­nacsos és pozsonymegyei tanfelügyelő leánya Ida bevé­gezvén a nyolc gymnasiumi osztályt, mint ev. vallasu, az érettségi vizsga letehetése végett még régebben a pozsonyi ev. lyceum igazgatósága utján Geduly super­intendens úrhoz folyamodott. Geduly azonban megta­gadta az engedélyt. Róth most — mint laptársaink ír­jak — a helv. hitvallású superintendenshez (talan a dunántúlihoz ?) fordult és a napokban attól meg is kapta lánya részére a vizsgálati engedélyt. A dolog érdemé­hez, hogy t. i. nők bocsájthatók-e érettségi vizsgara, ezúttal nem szólunk, annyival kevésbé, mert ennek a kérdésnek a megoldasa az egész nőkérdés megoldását föltételezi. A nők politikai egyenjogúsítását a társadalom nem kivanja, hanem igenis kívánja azt, hogy bizonyos munkakör biztosíttassék a szamukra, hogy így azok, akik eredeti rendeltetésöknek akaratukon kivül nem fe­lelhetnek meg, vagyis akik férjhez nem mehetnek, ké­pesek legyenek önerejökből tisztességesen fentartani ma­gukat s ne kényszerüljenek a legtöbben valasztani a prosti­tutió vagy a halai között. Ebben all az igazi nőemancipatió, melynek keresztülvitele a törvényhozás hivatása. Hogy a törvényhozás eme hivatásának mielőbb eleget tegyen, ez már csak azért is kívánatos, hogy végre-valahara tisztaba jöjjenek a társadalom egyes faktorai az iránt, mi­féle jogokban részesíthetik a nőket és mikben nem. Akkor aztán egyszer-mindenkorra eleje lesz véve az afféle visszásságoknak, hogy egyik egyetem rigorózu­mokra bocsajt egy nőt, miután a másik egyetem ugyan­azt a nőt kérvényével visszautasította (amint ez gr. Hu­gonnay Vilmával történt), vagy hogy az egyik super­intendens megengedi egy nőnek az érettségi vizsgálat letehetését, a másik ellenben nem engedi meg. Ennek a zűrzavarnak alaposan csakis a törvényhozás vethet véget. " Iskolai értesítés. Az eperjesi evang. kerületi tanitó képző intézetbe felvétetni kivanók, augusztus i 5-ig nyújtsák be folyamodványaikat a collegiumi igazgatósághoz. Ezek­hez csatolandó egy egészségi s tanodai bizonyítvány (negyedik gymn. vagy reálosztályból). A kik felvétettek, azok lakás, élelmezés, fűtés, világítás és oktatasban tel­jesen díj nélkül részesülnek és szegényebb sorsú növen­dékek részben még írószerekkel is elláttatnak. Az igaz­gatóság. ~> ; " Hibaigazítás. Lapunk 29. számában a 950. la­pon az adakozók között Kazincy Emil „kapitány® he­lyett „őrnagy( < olvasandó. Bar úgyis tudja lapunk törzs­közönsége, hogy K. E , őrnagy, mert két évtized óta az adakozók közt minden évben ott van a neve, mégis — mert észrevettük a sajtóhibat — illőnek véltük kiigazí­tani azt. * Figyelmeztetés. Egy-két magyar növendék, ki a 2-dik gymnasialis osztályt végezni akarná és a mel­lett németül óhajtana megtanulni, egy tisztességes német csaladba befogadtatik. Bővebb felvilágosítással lapunk szerkesztősége szívesen szolgál. * Szerkesztői mondanivalók. P. K. Levelet irtunk. — B. G. Szintén levelet irtunk s a cikk egyrészét elküldtük. NECROLOGOK. Berzsenyi Miklós. Rövid szavakkal jelezve volt immár, ezen becses lapok f. évi 26. számaban, azon mérhetlenül nagy és érzékeny veszteség, mely a gyászoló, lekintélyes család utan mindjárt első sorban és különösen a nemes­dömölki ág. h. evang. egyházközséget egyik büszkesé­gének, majd a kemenesaljai ág. h. evang. egyházmegyét egyik tekintélyének, és a dunántúli ág. h. evang. egy­házkerületet egykori világi felügyelőjének, mély bölcseség­gel megáldott vezértagjanak, egyház-társadalmi közéletünk egyik kitűnőségének , Egyházasberzsenyi Berzsenyi Miklós földbirtokos urnák, f. évi junius hó 14-ik napján történt el huny tavai érte ; de, hogy érdemei szé­lesebb körben is ismerve legyenek, méltó az elhunyt­ról bővebben megemlékezni. Nagy és érzékeny a veszteség. Mert az elhunyt jeles férfiú látható űrt hagyott maga után nemcsak gyá­szoló családja körében, de különösen egyház-társadalmi közéletünk terén. Messze vezetne, ha kifejtett áldásos működését az egyhaz-tarsadalmi életben és a csaladi körben egész kiterjedése szerint ismertetni akarnók ; ugyan­azért csak a főbb mozzanatokra szorítkozom, miután ezek is elégségesek arra, hogy belőlük az elhunyt sokol­dalú tevékenységét és jellemnagyságat megismerhessük. Az elhunyt jeles férfiú, Egyházasberzsenyi Berzse­nyi Gábor és Endersz Katalin közbirtokos szülőknek gyermeke, született az 1803. évi dec. 6-án Vasmegye Ne­mesmagasi községében. Szülei, bár nem épen fényes anyagi viszonyaik mellett négy fin és öt leány, tehát kilenc gyermekkel valanak megáldva, mindazáltal gyermekei­ket a leggondosabb nevelésben részesítették. A fiuk mindnyáján tudományos palyat végeztek és tekintélyes állást vívtak ki magoknak a társadalomban. Miklós, a legidősb testvér, a nemesmagasi evang. népiskolában nyert elemi oktatások után, középiskolait a soproni evang. lyceumban, jogi tanulmányait Győrött és Pesten kitűnő sikerrel bevégezvén, ügyvédi oklevelet nyert s mint felesketett ügyvéd visszatért szülő-megyéjébe, hogy ott tehetségeinek s tanulmányainak megfelelő működési kört keressen. Nagyon szerény viszonyok között közpá­lyára lépett, hova nem vihetett magával tekintélyes vagyont, mely befolyást biztosít és a hol nem dicseked­hetett hatalmas pártfogókkal, kik az előléptetést sokakra megkönnyítik ; mindazáltal rövid évek alatt magasra emelkedett, miután a munkaszerető, komoly, mégis sze­líd jeliemu, tudományosán iskolázott elméjű ifjú csakha­mar általános figyelmet ébresztett maga iránt megye­szerte, a minek azután kifolyása lőn, hogy a közbiza­lom, mindjárt férfikorának első éveiben, a megyei al-, majd kevéssel utóbb a megyei főügyészi hivatalra emelte a harmincas évek középén. És ő hivatalaban, melyet egész 1849-ig szakadatlan viselt, fényesen igazolta ezen bizalmat; mert a fényes tehetség mellé ritka lelkiisme­retes pontosság járulván, oly kitűnő eredményeket muta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom