Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-07-25 / 30. szám
József V. o. Sulyok József III. o. Sütő Sándor IV. o. Szabó Lajos III. o. Szabó Károly IV. o. Szilágyi Béla III. o. Szőke József IV. o. Szőke Sámuel I. o. Szűnyogh Dezső prog. Zsarnai Béla III. o. Yerebélyi Pál IV. o. = 34. Jegyzet. 1. A főtiszteletű egyházkerületi gyűlés határozata értelmében a tápintézeti dijak félévenként előre fizetendők, s a tápintézeti felügyelő senkit étkezésben nem részesíthet, míg a pénztári hivatal által kiállított nyugtát nem látta. 2. A szobabér, 8 frt, szintén előlegesen fizetendő. Ezen 8 frtba be van tudva a fapénz is, melynek részletenkénti beszedése sok bajjal járt. 3. A szobákat csak szept. 4. napjaig tartom fenn még azok számára is, kik bennmaradásukat kijelentették. Ha valakit körülményei gátolni fognak a bejövetelben, küldje el a 8 forintot akár egyenesen a pénztári hivatalnak, akár a tápintézeti felügyelőnek, akkor fenntartom részére a szobát. Sárospatak, 1880. jul. 6. Szívós Míh ály, tápint. felügyelő. KÖNYVISMERTETÉS. Kuteclietica vagyis vallástanitástan, kézi könyvül a prot. hittanhallgatók számára. írta Hörk József, eperjesi theol. r. tanár. Budapest, Franklin-társulat. Ára 60 kr. Magyar irodalmunkban a gyakorlati theologianak egyetlen egy ága sem oly szegény és elhagyatott, mint a katechetica. Egész napjainkig Kolos Dániel figyelmet érdemlő Katecheticáján és Garda József szerencsétlen vállalkozásán kivűl mindössze is egy pár rövid vázlatot mutathatunk fel az e téren kivívott munkásság gyümölcséből. Nemcsak, de fajdalommal kellett tapasztalnom, hogy nálunk ez idő szerint olyan főiskola is létezik, ahol a Zsarnay ^Paptanához* illesztett függeléknél egy árva betűvel sem produkálnak többet. Mert hat az illető tanárnak tanítani kell mindent : a gymnasiumban vallástant, egyháztörténetet, a praeparandiában paedagogikát, realékat, a hittani tanfolyamon a gyakorlati theologia minden ágát, az exegesist, régiségtant, philosophiát és még a jó Isten tudja, hogy mit. Természetes aztán, hogy ily sok mindenfélével kellvén berendezni éléskamaráját, sem egyik sem másik szakban folytonosan, minden pillanatban résen nem lehet, a fel-feltiinő ujat éber figyelemmel nem kisérheti, az is igen elég, ha tudomány-sovány hallgatóinak eledelül adhat annyit, a mennyit Zsarnay jónak látott vezérfonalul irni előadásához a maga idejében. Ily viszonyok és körülmények között igazán lelki örömmel, a tisztelet és hála bizonyos nemével vettem Hörk József tavaly nyáron megjelent Katecheticáját. Elvégre tehát — gondolám magamban — annak a tudománynak is akadt egy szántóvetője, amely leginkább van hivatva felkölteni és megkedveltetni a gyermeki öntudatban szunnyadozó földöntúli szent vágyat és szomjúságot. De aztan a mű megjelenése feletti örömömet tüstént meg is zavarta a töprengés és tűnődés, hogy váljon az eperjesi tógátusokon kivűl más emberi halandó hasznát veszi-e ennek a könyvnek ? (Azok is csak azért, hogy nem kell nekik rapialni.) Kerül-e valaki, aki ezért pénzt ád, mikor ez se nem praedikátio, se nem divatlap rébusokkal, képtalányokkal? Mert hát valljuk meg őszintén, hogy bizony mi nekünk katechetáink nincsenek, maguk a katechetának nevelt lelkészek legjobb esetben sem tesznek többet, mint űgy-ahogy 3: —4 faluban körvizitálnak. A vallás-erkölcsi nevelés pedig nyomorúságos felekezeti iskoláinkban sínlődik , megelégszünk még most is azzal, hogy Tóth Ferenc kátéját, Ostervald kis históriáját és a heidelbergi kátét szórói-szóra, az utolsó ízig bevágatjuk; adunk a gyermeknek kemény eledelt és csontot velő nélkül, hajh ! de a lelket üresen hagyjuk. S mikor aztán bevégződik a tanítás, marad a lélek egy tabula rasa, ha ugyan kápolnát nem épített már ott magának az ördög s meg nem mételyezte a hibás családi nevelés és a megvesztegetett társadalmi erkölcs. Bizony-bizony, pernicies est in tua Izrael, s mindaddig, míg ez meg nem szűnik, nem titkolhatja el nehéz lélekzetvételét a merengő lélek, ha egy-egy Hörk József a szomorú kilátások dacara is »Vallástanitástan<, : Írására adja árva fejét. No de hát exordiumnak elég lesz ebből ennyi is — térjünk át most már tulajdonképeni feladatunkra, a könyv ismertetésére. Minden öntudatos irónak, a ki bizonyos meghatározott cél és elv alapján azon szerepre vállalkozik, hogy a katecheticának elveit, intelmeit rendszeresen megirja, legelső kötelessége az , hogy mindenekelőtt közölje az ide vonatkozó szükséges előismereteket, a szabatos és világos fogalmi meghatározást, magának e tudománynak helyét, szerepkörét a gyakorlati theologia birodalmában, rokonaival, szomszédaival való közös jellemvonásait, azoktól elütő sajátságait. Lényeges és fontos dolog ez nemcsak azért, mert ennek szerencsés megfejtése nagy mértékben befoly az egész feladat sikeres megoldásara, hanem azért is, mert mint tudjuk, a katechetica fogalmi meghatározása még mai nap is nagyon különböző, s már az elnevezéshez kötött értelemnek megvan a maga fejlődési története. Kezdetben, híven a szó értelméhez (/ara és rjzív = hangzani, visszhangzani), az utánmondási ismeretközlést, majd minden irányú tanitast, később a kérdések és feleletek által való tanítást, az uj szövetségben és az egyházi atyáknál már csak a vallásos nevelést értették alatta. Míg végre napjainkban mindazok, akik a gyakorlati theologia többi ágainak is fenhagyják az ő elvök szerinti foglalkozni valót, nem tartják a katecheticát egyébnek, mint a gyakorlati theologia azon részének^ mely a még fel nem nőtt, nem önálló egyháztagok
