Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-01-18 / 3. szám
történelmi társulat kirándulásai alkalmával 3 év óta folyvást teljes számban megjelenő „erdélyi gárdát*. A történelmi segédtudományok terén korahoz képest szép jártasságot szerzett, Árpádkori okleveleket is fennakadás nélkül olvasott. Valamelyik fővárosi polgári iskolához óhajtotta alkalmaztatni magat, hogy a központba jutva, tetterejének tágabb körben szerezzen érvényt. Azonban vétkes vigyázatlanság áldozatává lőn. Labdaganata volt, melyen orvosa, fertőző anyaggal inficiált műszerrel vitte véghez a műtétet, minek következtében a szép reményű ifjú halálra vált. — Néhai Adám Mihályné tisza-vezsenyi h. h. lelkészné, sz. Bikkfalvy Sára, élte 68. évében, 38 évi boldog hazassága s 14 évi özvegysége után, végelgyengülés következtében f. hó 13-án meghalt. A legjobb anyának, ki 8 gyermeket nevelt föl, s a szeretetreméltó nőnek hűlt tetemei f. hó 15-én adattak át Nagy-Kőrösön az anyaföldnek. — Néhai Apátliy János, volt sárospataki főiskolai tanár özvegye, sz. Fodor Juliánná f. hó 16-an 64-ik életévében, hosszas szenvedés után elhunyt. Siratja a boldogultat egyetlen leánya, Apáthy Júlia, férj. Csontó Lajosné. Béke hamvaikra! NECROLOG. (P.) Ismeretes már VÖrÖS Benő hites ügyvéd hala-Iának híre. Köz és egyházi életünk egyik kitűnő előharcosát s lelkes tagját vesztett el benne. 1825-ik évi január hó 5-én született. A gymnasialis tanfolyamot a R. Komáromban még akkor virágzott reform, gymnasiumban, a bölcsészetit Pozsonyban s a jogit a debreceni anyaiskolában végezte ; ügyvédi oklevelét megnyervén, Rév-Komáromban telepedett le s a szép tehetségeket nem csak fölismerő — hanem értékesítni is tudó gróf Nadasdy Ferenc főispán által Komárom megye tiszt, főügyészéül neveztetett ki. A takarékpénztár jogügyi tanácsosául választotta meg. 1848-ban a nemzetőrök s ezek közöl későbben a komáromi önkéntes szabad csapat tagjai közé lépett s mint e csapatnak egyik hadnagya vett részt a pákozdi ütközetben, Megalakulván a veszprémvármegyei 71-ik honvédzászlóalj, ebbe helyeztetett át tiszti ranggal s részt vett a nyárasdi csatában, a Komárom körül vivott ütközetekben és diadalmas kirohanásokban. A nyárasdi csatában zászlóalja képezte a tartalékot, mert észrevette, hogy hátvédről nincs gondoskodva, az ebből eredhető veszélyt elhárítandó saját felelősségére századával hátvédet képeztetendő : kivált a zászlóaljból s azon utat és hidat — melyről az ellen fenyegethette a sereget — megszállotta. Csakhamar meg is jelent ott az ellenséges lovasság, de azt századaval diadalmasan visszaverette. Érdemeinek méltanylataul századossa s később zászlóalj parancsnokka lett előléptetve. A capitulatio után ismét a polgári tevékenység terén látjuk őt, A sokat vesztett s feloszlásban levő takarékpénztárt uj s életerős alapokon szervezte, 1 a csiíggedőket bátorította, kitartásra lelkesítette. A patentalis küzdelmekben Vasvari Nagy Sándorral s az egyház sok lelkes fiaival ismert erélyességével kezet fogva közreműködött a magyar alkotmányos élet utolsó — még le nem rombolt erődjének: a protestáns autonómiának megvédésénél, ott harcolt azon szellemi táborban, mely diadallal verte vissza a patentalis rohamokat, melyek ezen erőd ellen intéztettek. Az alkotmányos aerának megnyíltával szervezte a komáromi honvédegyletet, melynek főjegyzője s későbben elnöke lett, — megalakította a tűzoltó testületet s be is gyakorolta azt, és e testület őt főparancsnokául választotta. A vármegye bizottsági és közigazgatási s fegyelmi bizottságának tagja volt. A ref. egyházban egyideig főjegyzői s mind végig presbyteri állomáson tett hasznos szolgálatokat. Szegény sorsból önerejével küzdötte fel magát oly magas polcra, melyen köztisztelet és szeretet tárgya volt. Mindenki szerette, de ellensége nem volt soha és senki. Jól tett, a hol csak erre tere és alkalma nyílt, — de nem ütött annak cégért sípolással, mert szivének jndításából s igy nem azért tette, hogy láttassék és dicsértessék az emberektől. Hülésből eredett tüdőgyuladas s ehhez csatlakozott typhus rövid betegség után f. hó 3-án vetett véget közhasznú nemes életének s f. hó 5-én — épes 55 éves korában temettetett el. A gyászkoszorukat nem lehetett ravatalán elhelyezni , külön kocsi vitte azokat a ravatal után. Ott volt a sok koszorú között az egyház, a megye, a város, a tisztviselői — ügyvédi kar, az 1848 9-ki honvédek, a tűzoltók, a gazdaközönség és ezekből alakult bandérium stb. gyászkoszorúja. A halottas ház előtt Pap Gábor superintendens ugy is mint volt bajtársa a temetőben Pap Elek segédlelkész szónokoltak; óriási néptömeg képezte a gyásztiszteletet tevő sereget, ott láttuk ő cs. kir. Fel- . ségét a közszeretet s tiszteletben álló Szalvátor János főherceget, a komáromi várőrség főtisztjeit katonai díszben, a vármegyei s városi tisztikart, az egyleteket (köztök az 1848/9-ki honvédegyletet) testületileg. A rendet a gazdák lovas bandériuma, a teljes díszben kiálló tűzoltók tartották fenn. Ily gyászában is szép s népes temetésre a legkörosabbak sem emlékeztek. ADAKOZÁSOK. Az orsz. prot. árvaházra : Mészöly Pal, tabajdi ref. leik. egyháza részéről ó év utolsó napi perselypénze I frt. 49 kr.— Schnell Karoly, vadkerti ev. leik. évi jaruléka 3 frt. Német Karoly bpesti ev. hitelemző 50 kr. — Balogh György bicskei ref. leik. egyhaza részéről uj évi ajándék 5 frt. — Miklovic Balint hódmezővásárhelyi ref. leik: múlt évi perselypénzből 8 frt. 81 kr. — Medgyasszay Vince kálosi ref. leik. egyháza népiskolai növendékei részéről 1 frt 50 kr. Szerk.