Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1880-07-25 / 30. szám

közelebb és közelebb nyomult azon pont felé, ahonnan döntő működését megkezdhesse. Egyszerre biztos alapra akadt. Miután az uj-szövetségi könyveket keletkezésük s tartalmuk szerint megvizsgálta és mindegyiket kellő helyére állította volt, megleste a vallás érütését magán Jézus szivén, a mennyire ugyanis az emez iratokból kihallatszott. Leghangosabban vélte azt kihallani Máté evangéliumából, különösen a boldogság dicsőítéseiből a hegyi beszédben, azon mély értelmű szavakból, melyek az Isten országának lényegét és feltételeit jelzik, és a szép, tartalomdús hasonlatokból. Igy a keresztyénség alaphangulatát megtalálta volt azon vallásos tudatban, mely a mulandóság mély érzetétől át van hatva, de a véges korlátokon keresztül hat és a végetlenhez emelkedik ; azon vallásos bizalomban, melynél fogva az ember nem szolgának, hanem Isten gyermekének érzi magát; azon erkölcsi tisztaságban és szeplőtlenségben, melyet Jézus minden alkalommal hangsúlyoz; továbbá a képmutatás elleni harcban és ama tökéletes igazságosságban, melynél nemcsak a tett, hanem a belső gondolat, nem a betű, hanem a szellem dönt; — egyszóval a vallásnak olyszerü felfogásában, melynélfogva az Isten országába való beléphetésre más feltétel nem létezik, mint tiszta erkölcsi élet, azaz Isten akaratjának teljesítése. Eme alapfogalmakra, — melyekben a jámborság és az erkölcsiség testvéri kezet nyújtanak egymásnak és melyek az uj-szövetségi könyvekben az eredeti és valódi keresztyén eszmének kifejezői Baur szerint, — mindig vissza kell térni főképen azon károk után, melyeket az egyoldalú confessionalismus túlkapásai és a dogmák miatti csúnya perpatvarkodás az emberiségnek okoztak. A keresztyénség ezen magasztossága, az erkölcsi élet ezen tiszta felfogása és fenkölt eszményisége, melyet Baur a három első evangéliumban felfedezett, elébe tiint Pál apostol leveleiben is. Igaz, a tömlők, melyekbe a keresztyénségnek emez első philosophusa az ujbort felfogta, sok helyen gyengék; de azért az általa letett szellemi és vallásos kincsek oly becsesek, hogy a csendes gondolkodású, higgadt Baurt is, valahányszor az apostol leveleiben oly helyekre akad, hol az a vallásbölcsész álláspontjáról a keresztyénséget a megelőző vallásokkal párhuzamba teszi, megválik a tudósnak száraz nyelvezetétől és örömteljes, fenkölt lelkesedéssel ecseteli azon tényt, hogy Pál a keresztyénséget legmélyebb lényegében úgy íogja fel, mint a felszabadított, nagykorú emberiségnek vallását. Lehetetlen Baurnak Pál apostolát olvasni és azon meggyőződésre nem jutni, hogy tudományos vizsgálódásai folytán őt a keresztyénség erkölcsi és vallásos tartalma teljesen áthatotta. Baur kielégítette úgy a tudomány követeléseit, mint a vallásos érzelem óhajtásait. Baurtól a legszabadabb és legorthodoxabb theologus egyaránt tanulhat kritizálni is, hinni is. íme, ez ama ^via cl uraama kemény, fáradságos út, melyen napjainkban a prot. theologusnak végig kell haladnia egy csomó kétely és belső tépelődés között. De a fáradság nem háládatlan, nem hiábavaló ; a végeredmény nem kétségbeejtő. Igen, de váljon csak azért vázoltam én oly hosszasan a jelenkori theologus tanulmányi pályáját, hogy annak fáradságos voltát kimutassam; hogy az öregek és fiatalok, az orthodoxok és szabadelvűek között netán felmerülendő véleménykülömbségek kiegyenlítését megkönnyítsem s hogy a világiakat meggyőzzem, miszerint fiatal papjainknak mennyit kell tanulniok r Ezért is. De még más több fontos oknál fogva is. Többek közt azért, hogy aggodalmak közt felvessem a kérdést : Hol az a prot. egyház, mely a kor kívánalmai szerint ama ^ Jézus valléisémak* szolgálatában áll, melyet Baur derített ki s melyet a mai theologus, kiképeztetésénél fogva egyedül igaznak tart.- Ha ma a legszorgalmasabb theologus, — ki folyton tanul, vizsgálódik, küzd, halad, tökéletesbiil, ki régen kinőtt azon fogalmak* ' o ö ból, melyek okai voltak a protestánsok két felekezetre való szakadásának, — a gyakorlati egyház szolgálatába lép, első az, hogy kénytelen magát negyedfélszázados hitvallások szolgálatára eskü által kötelezni; pedig — bármit mondjunk — világi hiveink műveltjei régen túl vannak az ókor vagy a 16-dik század vallási felfogásain. Ezen mindenesetre változtatnunk kell. A mi feladatunk, hogy a theologiai tudomány jelenlegi állása és a mai világnézlet szerint, egyházunk mostani minden tényezői által terjesszük és általánosítsuk azon vallásos tudatot, miszerint ideje már megválni a 16-dik századi felfogástól és megteremteni oly