Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1880 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1880-07-11 / 28. szám
egyház dogmát dogma után beillesztett, melybe a keresztyén népek több mint másfélezer év óta legmélyebb nézeteiket Istenről és a világról, legszentebb érzelmeiket és legmagasztosabb hangulataikat, reményüket, szeretetüket, szenvedésüket letették; a legnagyobb dráma ez, melyet gondolhatni, mert színhelye a legtágasabb: magában foglalja az eget, a földet és a poklot; themája is legmagasztosabb: az ember az ő küzdésében magáért és Isteneért. A legnagyobb dráma, és mégis azon ifjúra nézve, ki eredménynyel ment keresztül a bölcsészet iskoláján, hasonló a gyermekség napjaiban hallott, régen elhangzott meséhez, vagy mythologiai történethez, melyről megemlékezik, hogy egykor kíváncsi füllel és ragyogó szemekkel hallgatta, mely azonban jelenlegi összes világnézeteivel és ethikai belátáo o sával a legkirívóbb ellenmondásban áll. A mit az ember az ujabb irodalomból olvas, prózát vagy költészetet, mind ez egészen más szellemet leheli és okvetlenül azon meggyőződésre vezet bennünket, hogy a jelenkor amaz ősrégi vallásos fogalmakból kinőtt. Nem lehet csudálni, ha a leendő prot. lelkészek tanulmányaik folyamán ily körülmények között a legkeservesebb kételyeknek vannak kitéve, miután a prot. elv a szabad vizsgálódásra utal. Megfoghatlan egyedül az, hogy mikép kényszerítheti valaki azt, ki ezen tanulmányokat tette, arra, hogy eszét hallgatásra és szívét az ősrégi betűhitre birja. Azonban ily reflexiók nem segítenek a dolgon; az egész emberi történelem arra int, hogy a vallás az emberi szív legszen- 1 tebb sajátja, mely semmiféle kételyek és küzdelmek által ki nem pusztítható. Ha tehát a theologus az orthodox tanépülettel számot vetett és azt netalán egyáltalában hasznavehetetlennek találta : akkor számot kell vetni magával s komolyan megfontolni, mit fog annak helyébe tenni. Hogy ezt lelkiismeretesen tehesse, tovább kell haladnia a kemény uton, meg kell tudnia, mit vél a legújabb theologiai tudomány. Itt pedig ki nem kerülheti Dr. Strausz Dogmatikáját : „Die christliche Glaubenslehre in ihrer geschichtlichen Entvvickelung und im Kampfe mit der modernen Wissenschaft." — Nem lehet tagadni, e mű a fiatal, tudvágyától előre hajtott theologusra nézve az ős egyház dogmatikájának termékétlen kopársága után olyan, mint a zöld, gazdag legelő. Azt is meg kell engedni, hogy e könyv fogalmaink tisztázását és tárgyilagos gondolkodásunkat kimondhatatlanul elősegíti. Tulajdonképen a mai időben senkit sem volna szabad a papi vizsgához bocsátani, ki e könyv tartalmával tisztába nem jött. Itt dogma dogma után, a világteremtéstől kezdve a világ elpusztulásáig, a paradicsomtól fogva, honnan az emberi élet megindult, a meny és pokolig, a hol az végződik, fejlődésének minden fokozatán keresztül, az ő zsenge bibliai kezdetétől a kath. és prot. egyházi tanban való befejezéseig tüzetesen tárgyaltatik. Azután minden ellenmondás, mely a dogma ellen fordul, az észszeriiségnek minden O J ö felszólalása, — egyenként kihallgattatnak és végre az uj alapokon fekvő mai tudomány és műveltség hatalmas szózatában összefoglaltatnak. Annyit tanulhatunk e könyvből, hogy az abban foglaltak nem egy egyes ember kritikája, mely a kútcsőhőz hasonló és melyet rövid ideig a gyermek is befoghat, hanem a századok itészete, a történelem maga, mely zúgó folyamként rohan előre és mely ellen minden gát és zsilip tehetetlen. Ezen felül a kritikai művelet, mely egyformaságu tárgyával bizonyosan minden más szerzőt elfárasztott volna, itt mindig egyenlő szellemi frisseséggel, mindig változó előadási formákban, sok észszel és nagy művészeti remekséggel tárgyaltatik mindvégig, oly annyira, hogy ezen komoly tudományos mű majdnem kellemes és felüdítő, mulattató olvasmány lesz. — Eredménye azonban megdöbbentő: az ős Istenkép szétzúzva lábaink előtt fekszik és az orthodoxia azon tudománynyal együtt, melyen épült, most egészen romba dőlt. A remegő kérdés : > y 3lit tehetni az orthodoxia helyébe?€ most egész terjedelmű fontosságában lebben el ajkainkról. Lessingnek egyik követelése Strausz ezen műve által teljesíttetett: >; > Az ős orthodoxiának tisztátlan vize tökéletesen kiöntetett*. De nem ve.szett-e el a fürdővel együtt a gyermek is ? Vagy hol található a tiszta viz, melyben a gyermeket mostantól fogva fürdetni lehessen r Más szavakkal, hol található a tisztább hitalak , mely a jelenkori, más fogalmaktól, más világnézlettől vezérelt nemzedéknek, emberi természetében fekvő ugyanazon vallásos ösztönét, kedélyében levő,